Gratulálok a Sziriza győzelméhez a görögországi parlamenti választáson. Remélem, új lendületet kap a görög válságkezelés, és az évtizedes tévútra jutott ország folytatja visszatérését a valóság talaján álló társadalom- és gazdaságpolitika felé.
Félek ugyanakkor, hogy a leendő új miniszterelnök nem nézett szembe kellő erővel saját társadalma válságával. Az elmúlt évek áldozathozatalában megfáradt görög társadalom joggal várja el az új, hiteles vezetéstől a mindent átszövő korrupció felszámolását és a jólét feltételeinek határozott megteremtését. A kampány során azonban úgy tűnik, sok lehetőséget elmulasztott a Sziriza saját társadalma felkészítésére. Sok mindent feláldozni látszanak a győzelem oltárán. Az állami túlköltekezés reményének felcsillantása, a korábban lecsökkentett állami járadékok és bérek felemelésének ígérete, a protekcionista állami vállalatirányítási politika meghirdetése mind-mind olyan politikák, amelyek ha költségvetésileg nincsenek alátámasztva, csak mélyítik a válságot, nem enyhítik. Ellenzékből nem csak a győzelemhez kell bátorság, hanem a tisztességes, egyenes beszédhez is. Ezt sajnos sok ügyben elmulasztotta a Sziriza.
Tudjuk, hogy felelős, fenntartható költségvetési politika mellett van lehetőség különleges intézkedésekkel csökkenteni a korábban felhalmozott államadósság jelentette terheket. Lehet és kell változtatni az elmúlt években végrehajtott intézkedések összetételén, akár újszerű módszerekkel is, de a folyó folyását megfordítani nem lehet. Van olyan, hogy rossz szerkezetű megszorítás, amelyen változtatni kell, ha van rá jobb javaslat. Bérpolitikában például, nagyobb reálbér-emelkedést ösztönző eszközökkel kell élnie az új görög kormánynak, különösen a versenyszférában.
De akár a PM, akár az LMP fenntartások nélküli elismerése végül is egy olyan pártnak szól, amely döntően a korábbi újraelosztási status quo helyreállításával szerzett szavazatokat. Nosztalgiával egy olyan világért, amelynek költségét nyugati országok adófizetői fizették meg. És ez akkor is így van, ha a centrumországok is haszonélvezői voltak a görög gazdaság látszólagos stabilitásának az elmúlt éveket megelőző évtizedekben.
A minden jobb- és baloldali politikust bűnözőnek nevező schifferi mondás csak sima politikus-ellenes rasszizmus. A faék egyszerűségű megszorítás-ellenes populizmus rombol, mert károsnak hazudja a hosszú távú jólét, a generációk közötti egyenlőtlenségcsökkentés érdekében a jelenben meghozott felelős költségvetési intézkedéseket. A káros és fenntarthatatlan fiskális alkoholizmussal szakítani kell, de ebből nem következik feltétlenül az újraelosztás terjedelmének radikális szűkítése. Sőt, akár a magas újraelosztás is fenntartható, ha költségvetésileg megalapozott. A költségvetési fegyelmet pedig színtiszta populizmus szembeállítani a szegénység-ellenességgel.
Az új görög kormány részben épp a korábban meghozott, és pozitív elsődleges egyenleget eredményező megszorítások miatt rendelkezik nagyobb gazdaság- és társadalompolitikai mozgástérrel. Nyilván néhány kérdésben engedni is fog nekik az Európai Unió, de nemzetállami keretek között antikapitalista világot nekik sem fog sikerülni kiépíteni. Ha pedig a Sziriza kormányon akár csak részben is belekezd fenntartható, de visszafogottabb esélyegyenlőtlenség-csökkentés megvalósításába, akkor annak hitelesség-vesztés és további radikalizálódás lesz a társadalmi költsége. Ami elkerülhető lett volna.
Számomra csak az a tanulság mindebből, hogy szerintem felelőtlenség ellenpopulizmussal hergelni a választókat, mert abból csak ugyanakkora szegénység fakad, ha költségvetési félrevezetésre épül. Akkor is, ha ezt valaki nem meri bevallani. A magyar társadalmi és gazdasági válsághelyzetben az Együtt inkább egyenes beszél majd a korrupció-ellenes küzdelem fontossága, az aktív bérpolitika, a jóléti kiadások szerkezetének átalakítása, az eltitkolt jövedelmek felfedése és a hosszú távú, fenntartható növekedést eredményező gazdaságpolitika érdekében – akár annak árán is, hogy bevallja, ehhez az évtizedek óta hülyének és gyermekdednek nézett magyar választóknak maguknak miben kell változtatniuk. Hiteles kormányzás csak ebből lehet.
