A Human Rights Watch (HRW) Magyarországról szóló e heti jelentése nem csak alkotmányos demokráciánk romlásának nyilvánvalósága miatt elszomorító. A sajtószabadság romlása, a civil szervezetek állami zaklatása, a vádhatóság és az igazságszolgáltatás függetlenségének szétverése, az Alkotmánybíróság eljelentéktelenítése, a hajléktalanság kriminalizálása és még számos fontos intézkedés keleties, illiberális országgá tették hazánkat.

A válságtól megtört, elszegényedő és szorongó társadalom tagjai számára a mindennapokban nyilván vannak nagyobb problémák. A polgári értelmiség számos tagja szintén saját szorongásának és neurózisának rabjaként, inkább fülét befogva őrjöng saját környezete gondjai miatt, mert indokoltan érzi magát tehetetlennek a felsorolt, nagyobb problémák megoldásában.

Az Európai Unió polgáraként azonban felháborít az Unió gyáva, politikailag motivált tétlensége, ami eredményét tekintve legitimálja az illiberális Magyarországot.

Hiszen mindig lesznek nagyobb problémák, fontosabb geopolitikai játszmák, és mindig lehet találni belpolitikai indokot az EU nem cselekvésére. De 2015-re elértünk oda, hogy egy olyan nemzeti kormánnyal szemben tétlen jelenleg az EU, amelynek vezetésével nem vették volna fel hazánkat a közösségbe.

Joggal mutat rá a HRW jelentése, hogy az EU még a rendelkezésére álló – egyébként gyenge – jogi eszközöket sem használja ki. Ami marad, az a bürokratikus, könyökvédős Unió öndokumentáló, gyáva politikai mérlegelgetése, holott nem az ellenzék állapotától, nem a társadalom felindultságának mértékétől kellene függővé tennie a közösség vezetésének a fellépést egy, a szabályokkal ellentétesen politizáló kormánnyal szemben. A világ és az EU szégyene, hogy az Egyesült Államok és Norvégia (két nem EU tagállam) tette pártpolitikai elfogultság nélkül a legtöbbet az illiberális magyar gyakorlat leleplezése ügyében.

Az Európai Bizottság számos politikai nyomásgyakorlási eszközzel rendelkezik, gyáva, politikai számításból mégsem él ezekkel, és a rendelkezésére álló jogi eszközöket sem használja ki.

Pedig nem az ellenzéket kellene segíteni, semmiképp, nem ez a feladat. Hanem küzdeni kellene azon jogok érvényesüléséért, amelyek garantálására a közösség létrejött. Az EU most ezt nem teszi, a diszfunkcionális Európai Parlamentre tolja a politikai viták felelősségét, holott ez csak a felelősséghárítás cinikus módja.

Most, 2015 telén az Unió sajnos megbízható támasza és legitimálója Orbán Viktor illiberális Magyarországának.

Magyarországon az ellenzéknek kell megoldania a politikai alternatívaállítás feladatát. Az Együtt meggyőződése szerint mellébeszélés és illúziókeltés nélkül, következetes korrupció-ellenes cselekvéssel és kritikus, nyílt beszéddel. Az Együtt elkötelezett, nem EU-szkeptikus, nem EU-realista, hanem elszánt EU-párti politikai közösség. Hiszünk a még erősebb integráció szükségességében. Akkor is, ha épp az EU maga rombolja hitünket abban, hogy a béke, a gyarapodás és a polgárosodás érdekében cselekvőképes Uniót hoztunk létre a többi tagállammal közösen.