A nyugdíjemelés, a minimálbér és Donald Trump

2016. december 04. 11:11 - Szigetvári Viktor blogja

Sajnos úgy látszik, hogy egyes magyar ellenzékiek félreértik Donald Trump győzelmét. Felszabadításként élik meg, hogy hát akkor mindent, de mindent lehet mondani – ez a politika. Legfeljebb kihátrálunk belőle majd kormányon. Ennek eredménye, hogy az elmúlt héten az LMP 300 ezer forintos minimálbért és bérszínvonalhoz igazított nyugdíjemelést követelt, az MSZP pedig újra 13. havi nyugdíjat.

Tovább

Szigetvári Viktor: Az Együtt illegitimnek tekinti az Alkotmánybíróságot

2016. december 02. 12:58 - Szigetvári Viktor blogja

Nyílt válaszlevél Schiffer Andrásnak az LMP alkotmánybíróságot érintő döntéséről

Tisztelt Ügyvéd Úr! Kedves András!

Érdeklődéssel olvastam blogbejegyzésed a Reflektor-blogon, amelyben a Lehet Más a Politika (LMP) alkotmánybíró-választási döntését kívántad megindokolni. Fontosnak és a demokratikus konszenzuson belül értelmezhetőnek tartom ezt a vitát. Döntően nem is a politikai alkufolyamat megítélése vagy a megválasztott bírók személye miatt, hanem az alkotmányos, liberális demokrácia magyarországi helyreállítása szempontjából.

Mielőtt kifejtem, miért tartom értelmetlennek és károsnak az LMP által megkötött politikai megállapodást, két bevezető megjegyzést kell tennem, amelyek az elmúlt napok vitájának stílusára vonatkoznak.

Egyrészt elfogadhatatlannak tartom azt politikai mentalitást, amely alapján a demokratikus politikai pluralizmus tiszteletének teljes hiányáról tett tanúbizonyságot az LMP döntését kritizálva a Demokratikus Koalíció (DK) Schanda Balázs megítélését érintően. Sosem lesz Magyarország normális ország, ha nem vesszük mi, különböző értékrendet valló demokrata politikusok tudomásul, hogy közös hazánk éppen attól válik értékesebbé és élhetőbbé, ha a sajátunkéval homlokegyenest szembenálló, de demokrata politikai álláspontokat is méltányosan tudjuk megvitatni, azok erkölcsi alapját nem azonnal kikezdve, nem a teljes erkölcsi és politikai megsemmisítés szándékával fellépve. Mert miközben én erkölcsfilozófia és alkotmányjogi szempontból szinte semmiben nem értek egyet Schanda Balázs nyilvánosan megismerhető álláspontjával, de közben demokratának, konzervatív, keresztény alapokon álló demokratának tartom őt.

A DK által megfogalmazott kritikák számos esetben összekeverték azt a tényt, hogy Schanda meggyőződése ellentétes a DK politikai értékrendjével, és azt, hogy a Schanda által képviselt meggyőződésnek volna-e egyáltalán helye egy bármikori magyar alkotmánybírósági kisebbségben. Én úgy gondolom, hogy Schanda Balázsnak volna helye akár a majdani Negyedik Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságában, függetlenül attól, hogy akár a női önrendelkezés, akár a házasság jogát illetően homlokegyenest más álláspontot képviselek.

Ráadásul a DK folytatólagosan hazug módon hivatkozott nyilatkozataiban Schanda Balázsnak a jelenlegi egyházügyi törvényhez való viszonyáról, hiszen tényszerűen csak az igaz, hogy neki a kereszténydemokraták által előkészített változathoz volt köze, amelyet a Fidesz, úgy ahogyan volt, kidobott. A jelenlegi szégyenletesen alkotmányellenes és vallásszabadság-korlátozó egyházügyi szabályozás nem Schanda Balázs szüleménye. Ráadásul az erkölcsi megsemmisítés célját a pluralizmus-tisztelet mindenféle igénye nélkül a DK úgy vitte tovább Schanda Balázs esetében, hogy a korunk Katolikus Egyházát érintő legsúlyosabb belső válság, a papi pedofília ügyét rá nézve hátrányosan hozta összefüggésbe előéletével. Pedig szemben a DK interpretációjával Schanda álláspontja ezügyben, amelyet a Magyar Kurírban fejtett ki világos, kritikus beszéd, nem pedig a mocskos bűnök relativizálása. És ez akkor is így van, ha hívő keresztényként kötelességének érezte felhívni a figyelmet arra, hogy az egyházában megjelentő mocsok leleplezése és eltakarítása közben figyelni kell arra is, hogy ne essenek a kritikusok az általános és előítéletes egyházellenesség csapdájába, legyenek bár ateisták vagy mások. (Apró önéletrajzi megjegyzés, hogy a DK házi bloggerei az Együtt elé is azt a dilemmát hazudták, hogy aki nem ítéli alkalmatlannak Schandát, az maga is pedofilmentegető. Ugyan, kérem!)

Másodsorban jeleznem kell, hogy szégyenletesnek tartom az LMP és a DK közötti vita számos állítását. A pluralizmus tiszteletének és egymás legitimitása elfogadásának teljes hiányáról árulkodik, amikor két demokrata politikus egymást olyan stílusban becsmérli, ahogyan az közöttetek megtörtént. A DK-val lehet és kell is vitatkozni, de demokratikus elkötelezettségüket ugyanúgy nincs joga senkinek kétségbe vonni, ha önmagára mint tisztességes politikusra akar gondolni, mint ahogyan nem kell kollaboránsnak és árulónak tekinteni mindenkit, aki nem pont ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint amit aktuálisan a DK és bloggerei elfoglalnak. Különösen Eörsi Mátyás kormánytámogatással való jelölése, és Gyurcsány Ferenc külügyminisztériumi felkészítői után.

Kollaboránsozni vagy ÁVH-zni, akkor már pontosan, szépen, ha kérhetném. De leginkább sehogy!

Szerencsére a demokratikus politika már csak olyan, hogy egyikünk sem birtokolja az erkölcsi zsinórmértéket kizárólagosan, maximum csak véleményezni tudjuk egymást. De ebbe nem fér bele sem az, ha az ÁVH örökösének nyilvánítja az LMP a DK-t, hiszen nem azok, és az sem, ha Schiffer Andrást és az LMP-t kollaboránsnak bélyegezi a DK. Az erkölcsi megsemmisítésre törekvő politika beszédmód demokraták között tűnhet ugyan taktikailag célszerűnek, de valójában mindannyiunkat gyengít, mert képtelennek mutatkozunk arra, hogy inkább érzelmi avagy racionális érvekkel mutassuk ki véleménykülönbségeinket, és helyette a teljes erkölcsi megsemmisítés fegyverzetét öltjük magunkra.

Szemben a DK által hangozgatott kollaboráns- és áruló-váddal, az LMP a demokratikus konszenzuson belül hozott döntést az alkotmánybírák ügyében. Mindez következhet az LMP mindeddig nyilvánosan képviselt politikai álláspontjából, aktuális reálpolitikai mérlegelésből, egy elérni kívánt hatalompolitikai szándékból, de nem árulás. Akkor sem, ha nem értek vele egyet egyáltalán.

Az LMP döntése

Az LMP rossz döntést hozott az új alkotmánybírák megválasztásakor. Legitimitást biztosított egy illegitim, alkotmánytipró testületnek. Matematikailag megalapozatlanok mindazok a reálpolitikai várakozások, amelyek a kibővített testület véleményének érdemi átalakulását várják. Ráadásul a megválaszott személyi kör sem ér fel azokhoz a célokhoz, amelyeket velük szemben az LMP támaszt. Aki nem jobboldali vagy fideszes vagy LMP-s, az semmilyen formában nem láthatja magát képviselve ezen alku eredményében – így kirekesztő a döntés. Az önmagára immár jobboldali szavazókat is integrálni kívánó pártként gondoló LMP politikai céljait sem szolgálja mindez, és a magyar politikai sokszínűség minimális tiszteletéről sem árulkodik.

Súlyosan hibás politikai számításon alapul az LMP döntése, és káros minden későbbi magyar demokratikus kibontakozás esélye szempontjából, mert arról árulkodik, hogy az LMP saját identitáspolitikai céljait a Fidesz illiberális rezsimjén belül elé helyezi a rendszer elsöprésének mint politikai célnak. Lényegét tekintve azért nem tudok semmilyen formában egyetérteni a párt álláspontjával, mert alkalmazkodó, a rendszert belülről megváltoztatni akaró rendszerváltó stratégiáról árulkodik, miközben az Orbán-rezsimet csak kívülről megszüntetve lehet és kell felszámolni.

Az Együtt álláspontja

Az Együtt több mint egy éve illegitimnek tekinti az Alkotmánybíróságot. Szemben a bennünket más ellenzéki pártokkal összemosó LMP-s kritikával, mi jó ideje semmilyen formában nem tekintjük érvénynek és jogszerűnek az Alkotmánybíróság mint testület működését, döntéseit jogtiprónak és sok esetben nyíltan alkotmányellenesnek tartjuk. A jelölési folyamatban nem vettünk részt, képviselőink nem szavaztak.

Orbán Viktor rendszerében az Alkotmánybíróság a főhatalom alárendeltje, nem ellensúlya. Így funkciója is az, hogy a lényegi kérdésekben apologétája legyen a rendszernek, nem kritikusa. Ez akkor is így van, ha nagy ritkán alapjogi kérdésekben kritikával él az Alkotmánybíróság a jelenlegi magyar politikai status quoval szemben, mert ezek sosem a főhatalom megszerzésének és megtartásának kérdéskörét érintő kritikák. Tiszteletreméltó néhány jelenlegi és korábbi, kisebbségben levő alkotmánybíró törekvése a jogpozitivista és köztársasági alkotmányos hagyomány testületen belüli képviseletére, de e viselkedés heroizmusának alélt tiszteletétől távol tartanám magam. Erkölcsileg és politikai célszerűségi szempontból is tévesnek tartok minden olyan önfelmentő kisebbségi alkotmánybírói magyarázatot, amely a rendszeren belülről kíván ellensúlyt képezni, és ezzel igazolja saját politikai viselkedését. Mindezzel valójában csak legitimálnak valami olyat, amit alkotmányos, liberális demokrácia szempontjából nem volna szabad sem jobb, sem baloldaliként, sem liberális értékrendűként, sem zöldként, sem konzervatívként támogatni.

Ezt az Alkotmánybíróságot és Orbán rezsimjét nem lehet és nem is kell belülről megváltoztatni. A nép maga fogja leváltani és megszüntetni a rendszert, amennyiben a választók szükséges mértékű támogatását maga mögött tudva egy demokrata ellenzéki választói koalíció elsöpri majd az illiberális, alkotmánytipró és elnyomó rendszert.

A rendszerváltás poltikai aktus, így jogon kívüli. Ez a mai Alkotmánybíróság ex officio fogja elveszíteni mandátumát abban a pillanatban, hogy egy olyan, új Országgyűlés és kormány alakul, amely közvetlen demokratikus felhatalmazással a háta mögött az Orbán-rezsim eltörlésére kért mandátumot. Ez a rendszerváltás nem lesz jogfolytonos, és Polt Péter ugyanúgy el fogja azonnal veszíteni hivatalát, mint Matolcsy György vagy mások. Új rendszert, új alkotmányos kereteket kell alapítani, és azokon belül a régi status quo vezetőinek nincs maradásuk, hiszen őket mint rendszert a nép leváltotta.

Tanulni kell ehhez saját rendszerváltásunkból és a világ más rendszerváltásainak tanulságaiból. Miközben visszatekintve is helyesnek tartom az 1989-1990-es magyar rendszerváltás jogfolytonos és tárgyalásos jellegét, semmilyen formában nem tekintem ezt kizárólagosan lehetséges mintának az Orbán-rezsim leváltására. Az LMP politikai stratégiája egy jogfolytonos és tárgyalásos Orbán-utáni rendszerváltási szándékról árulkodik. Ezzel szemben az Együtt szerint alkotmányos forradalomra, és jogon kívüli legitim, demokratikus, a nép felhatalmazását bíró politikai aktusra van szükség egy új, plurális, alkotmányos és liberális demokrácia megteremtéséhez Magyarországon Orbán szabadságkorlátozó, az államot fogjul ejtő, haveri kapitalizmust és teljes járadékvadászatot megvalósító rendszere után.

Szabad-e egyáltalán alkut kötni velük?

Úgy gondolom, hogy Orbán-rezsimjével csak akkor szabad alkut kötni, ha annak következménye egyértelműen segíti a magyar liberális demokrácia újbóli megerősítének esélyét. E tekintetben az Alkotmánybíróság többségi viszonyainak teljes átalakítása vagy a parlamenti választási rendszer szabaddá és tisztességessé tétele ilyen kérdések volnának. Ezekben alkut lehetne kötni a rezsimmel.

Az LMP mostani döntése nem szolgálja ezen célokat.

Jó alku köttetett-e?

Ha puszta tranzakcionális kérdésként tekintük e politikai alkura, akkor a köztársasági célok elérését nem szolgálja az LMP mostani megállapodása. E tekintetben érthetetlen a döntés, hiszen semmivel sem leszünk közelebb újabb különvéleményeket megfogalmazó bírák megválasztásával hazánk újra-demokratizálásához, viszont a döntéssel az LMP legitimitást biztosított egy nem legitim, alkotmánytipró, rendszer-apologéta testületi többségnek.

A Reflektor-blogon kifejtett álláspont alapján az a reálpolitika jellegű megfontolás mozgatta az LMP-t, hogy az új bírák esélyt teremtenek a fékeken és egyensúlyokon alapuló liberális alkotmányos demokrácia magyarországi megerősítésére. Ez illúzió, és ezért téves a párt döntése.

Soha 2010 óta egyetlen egyszer sem döntött úgy a Orbán Viktor önszántából lényegi, hatalompolitikai kérdésben, amellyel magát külső, független, autonóm szereplőknek szolgáltatta volna ki. Nincs semmi okom feltételezni, hogy szemben az LMP optimizmusával, ne az lenne inkább az igazság, hogy a miniszterelnök saját hatalmi szerkezetének bebiztosítását szolgáló alkut kötött most is. A miniszterelnök felmutatta közben, hogy ha szükséges, akkor a Jobbik helyett az LMP-vel is tud kétharmadot teremteni a parlamentben, leértékelve ezzel a szélsőjobboldali párt alkupozícióját az elmúlt hónapok alkotmánymódosítási játszmája után.

Ismerve a jelenlegi Alkotmánybíróság kulcshatározatait, látva az új bírákat nem igaz az LMP azon feltételezése, hogy bármi jóra érdemi esélyt teremtene a mostani döntés. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy néhány alapjogi kérdésben, amely hatalompolitikailag nem érinti Orbán-rezsimjének alapját, a Paczolay Péter vagy Lenkovics Barnabás által vezetett dicstelen testületek eseti, pozitív hagyományát követve megengedőbb, alapjog-védő határozatok fognak születni. Ehhez az is szükséges lesz, hogy a Fidesz jogállami alapokon álló belső kisebbsége se értsen egyet Orbán aktuális túlterjeszkedő szándékával, és az állampárt hatalmi frakciói politika küzdelmüket az Alkotmánybíróság feletti személyi kontroll gyakorlásán keresztül játszák le egyes befolyásolható bírák bevonásával. Bár immár ennek az esélye is sokkal kisebb, mint a Paczolay-féle testület idejében, hiszen ahhoz az időszakhoz képest sokat romlott a testület személyi összetétele.

A választási rendszert, a fékek és egyensúlyok rendszerét, a véghajtóhatalom korlátozását vagy fontos, fideszes szimbolikus ügyeket érintően eddig is és ezután is többsége lesz az orbáni álláspontnak a testületen belül, amelyet sem konzervatív, sem jobboldali jelzővel nem érdemes illetni, és maximum rezsimhűnek lehet nevezni.

Mindezek alapján nem gondolom, hogy – Magyari Péter megfogalmazását átvéve– „[a] legcsúnyább alku is jobb, mint a teljhatalom”. Mert bár lehetséges olyan tranzakcionális alku egy elnyomó rezsimmel, amely érdemi, stratégiai jellegű, pártpolitikai érdekek feletti hasznot hajt, de ehhez szükséges a rendszert gyengítő, világosan érzékelhető ellentételezés. A Fidesz számára irreváns volt a 11 taggal működő Alkotmánybíróság, és el tudták volna gond nélkül viselni azt is, hogy elnök nélkül, később csak 8 taggal működjön a testület. A most megkötött megállapodással ők jártak jól mind legitimitási szempontból, mind pedig a hatalmi biztosítékok tekintetében

Egy jó alku egy teljhatalommal jobb, mint a teljhatalom, de egy haszontalan alku rosszabb, mint a teljhatalom, mert legitimál valami olyat, ami nem méltó a legitimálásra. Márpedig jó alku most nem köttetett. A Fidesz most nem kötött látható kompromisszumot. Inkább csak megengedte, hogy az LMP téves politikai mérlegelése miatt belelépjen egy csapdába, amivel hasznot hajt a Fidesznek.

Az új bírák és Sólyom László öröksége

A mostani döntés kapcsán fontos kérdés a rendszerváltó alkotmánybíróság tiszteletreméltó örökségének ügye. Én nem gondolom, hogy akár a most megválaszott négy bíró, akár az így kiegészült testület bármilyen szempontból is egy lapon volna említhető a Sólyom–Kilényi–Zlinszky–Lábady és társaik féle testülettel. Miközben számos viselkedési és döntési kérdést illetően kritikusan szemléltem Sólyom László köztársasági elnöki időszakát, addig a demokratikus köztársasági hagyomány szempontjából fontos örökségnek tekintem a Sólyom-alkotmánybíróság munkáját. Míg akár a Magyar Gárda, akár a melegek jogegyenlőségének kérdésében a köztársaság pluralizmusát és érdekeit nem tisztelő módon, érzéketlenül viselkedett Sólyom László elnökként, addig alkotmánybírósági elnöksége, az irányítása idején meghozott határozatok jogfejlesztő és hagyományteremtő gyakorlata fontos példa minden későbbi magyarországi liberális demokrata kibontakozás szempontjából.

Ezzel együtt a mostani személyi döntések méltatlanok a köztársasági örökséghez. Előéletét és nyilvánosan hozzáférhető szakmai minőségét tekintve maximum Schanda Balázs fért volna be a rendszerváltó testületbe. Ott is számos erkölcsfilozófiai és szabadságjogi kérdésben inkább a kisebbségben levő bírákkal tartott volna.

A többieket illetően egyetértek a Kettős Mérce blog szerzőjével, akinek álláspontja szerint ugyan Marosi Ildikó tisztességét megkérdőjelezni nem lehet, de korábbi döntései számos kérdésben aggodalomra is okot adnak. Míg Szabó Marcell – szemben az LMP érvelésével – semmilyen formában nem tekinthető a ökopolitikai gondolat bátor alkotmánybírósági letéteményesének, hiszen az elmúlt években inkább gyáva, akkommodatív viselkedésről tett tanúbizonyságot, semmint hogy például Paks2 ügyében harcosan képviselt volna bármilyen karakteres álláspontot a magyar nyilvánosságban.

Horváth Attila pedig tovább fogja rombolni az amúgy is méltóság nélküli testület tekintélyét. Ennek oka nem a konzervatívnak tekintett meggyődődése, hiszen azzal semmi gond nem volna, hanem a pártpolitikailag jelentőséggel bíró kérdésekben elfoglalt, jól dokumentált véleménye. Aki Horthy Miklós szobrának festékkel való leöntése, a 2006 őszi szégyenletes események vizsgálata, a Ságvári Gimnázium névváltoztatása ügyében minden esetben pártpolitikai szempontok szerint értelmezhető, egyoldalú álláspontot foglalt el, attól nehezen remélhetjük az LMP által elvárt függetlenséget. Ráadásul a magyar jobboldali, nemzeti hagyományt is sokan méltóbb módon képviselték bármely korábbi alkotmánybírósági testületben vagy akár még a jelenlegiben is nála.

A sólyomi örökség politikai tekintetben nem egyoldalú és nem kirekesztő. Az immár négy új bírával kiegészült Alkotmánybíróságban nincs egyetlen olyan tag sem, aki a nem jobboldali magyar polgárok véleményét, erkölcsi meggyőződését képviselné saját meggyőződéséből fakadóan. Nem találhat magának tetsző álláspontot egy, a fokokozatos jogkiterjesztésben hívő meleg nő, nem találhat magának a szociális jogok elismerését remélő baloldali, de nem találhat a fenntarthatóságot és a zöld gondolatot magáénak valló polgár sem, aki számára sem Paks2, sem a természeti örökség megkárosítása nem elfogadható.

Az LMP szavazataival kiegészített Alkotmánybíróság nem képviseli a sólyomi örökséget, nincs tekintettel annak pluralizmus-tisztelő és köztársasági hagyományára. A matematika ma érvényes szabályai szerint pedig az immár 15 fős testület lényegi kérdésekben semmit sem tudna helyreállítani a sólyomi alapjogi örökség bármely eleméből, ha egy ilyen döntés érdemben sértené Orbán Viktor személyes hatalmi érdekeit.

Az LMP döntése a demokratikus kibontakozás szempontjából

Közismert tény, hogy az LMP önálló úton kíván járni, ennek megítélése a választók feladata. A párt mostani döntése nem szolgálja az Orbán-rezsim korlátozását és leváltását, sőt, legitimálja a rendszert. Ennél is súlyosabb probléma, hogy egy olyan döntést támogatott a párt, amely kizárólag jobboldali embereket juttatott a testületbe, így bár az LMP-nek akár lett is volna lehetősége más szellemiségű bírákról alkudni, ennek elérését irreálisnak tartva, inkább alkalmazkodott a párt a reálisan lehetséges személyzeti szempontokhoz. A rendszer belülről való megváltoztatása pedig szükségtelen és értelmetlen illúzió. Ráadásul akadályozza az illiberális rezsim alkotmányos forradalommal történő, nem jogfolytonos, demokratikus eltörlését.

Az LMP döntésének számomra az a legfontosabb és legszomorúbb személyes tanulsága, hogy immár kevésbé tudok hinni abban, hogy liberális demokratikus köztársasági körülmények között saját pártpolitikai érdekein felülemelkedve tudna plurális testületet létrehozni politikai alkuval az LMP egy új parlamentben.

Látva a vita stílusát, mindez arra utal, hogy az LMP antiliberális indíttatása, amely lényegileg helyi szembe a pártot az 1990 és 2010 közötti időszak örökségének több, valójában az Együtt álláspontja szerint megőrzendő elemével, egyre nehezebben átléphető árnyék a párt mögött. Az elmúlt egy hét után én személyesen kevésbé tudok hinni abban, hogy az általam vitapartnerként tisztelt Schiffer András képes volna az Orbán-rezsim elsöprése után egy olyan új, köztársasági Alkotmánybíróság felépítésében részt venni, amely méltó módon tükrözi a köztársaság érdekét és hazánk heterogén véleményklímáját.

Nem csak az a baj, hogy legitimitást adott a testületnek az LMP egy szerintem téves kalkulációban. Nem csak az a baj, hogy egy sokmillió magyart semmiben nem képviselő testületről próbálja elhitetni most az LMP, hogy nekünk is jó. Hanem az is baj, hogy a schifferi kritikai indulat kiegyensúlyozatlansága megingatta a hitemet abban, hogy bármikor is képes lesz-e Schiffer András kilépni a saját komfortzónájából az általa sokszor persze joggal kritizált hagyományos magyar baloldal és liberális közösség felé egy élhető, plurális köztársaság újrateremtése érdekében.

Márpedig a Negyedik Magyar Köztársasághoz mindannyiunknak ki kell lépnünk komfortzónánkból, és el kell fogadnunk egymást egy nemzethet tartozónak, ha valóban tudunk liberális demokraták lenni egy közösségben.

Tisztelettel: Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke

(Megjelent a reflektor.blog.hu oldalon.)

A Jobbikkal való választási együttműködés értelmetlenségéről

2016. november 29. 14:45 - Szigetvári Viktor blogja

Az elmúlt időszakban új keletű bizonyossággá vált a demokrata ellenzéki táboron belül, hogy a Fidesz-kormány leváltása nem lehetséges a Jobbikkal való választási együttműködés nélkül. Indokként a széttöredezett ellenzéket, a kevés szavazót és a választási rendszert szokás felhozni. Reálpolitikai érvként pedig azt, hogy akár rájuk is szabad szavazni, ha ez megdönti az Orbán-rezsimet.

Szerintem ez teljes tévedés. Elvileg elfogadhatatlan, reálpolitikailag pedig szükségtelen a választási együttműködés a Jobbikkal. Ez nem segíti a nem nacionalista választói tábor kiszélesítését, és nem eredményez több Orbán-váltó parlamenti mandátumot sem. Már önmagában a Jobbikkal való választási együttműködés szükségességéről való beszédet is károsnak tartom az Orbán-rezsim előremutató leváltása szempontjából, mert félreérti a választási rendszert, a választókat és a centrista, liberális és baloldali erők előtt álló politikai kihívást.

Mindenki csak veszít vele 

A Jobbik 2014-re a korábbiaknál földrajzilag országosan kiegyensúlyozottabb támogatottsági szerkezetű párttá vált. Támogatóinak értékvilága ugyan továbbra is radikális, de nem kizárólag szélsőjobboldali. Számos kérdésben mérsékeltebbek a fideszeseknél. Megnőtt a rendszerrel, a piacgazdasággal, a gazdasági- és szociális helyzetükkel, várakozásaikkal elégedetlen középosztályi választók aránya a Jobbik táborán belül. A párt erősödött ugyan Nyugat-Magyarországon, de a modernizációs központokban, és különösen a központi régióban nem hogy áttörni nem tudott, inkább csak a korábbi táborát tudta stabilizálni. A 2014 óta eltelt időszakban a Jobbik támogatottsága ingadozott, nem látszik erősebbnek a 2014-es helyzetnél. Reális célja lehet a pártnak egyes, a Fideszből kiábrándult választók megszerzése, és a fiatal szavazók körében a rendszerkritikus hangúak megszervezése. Feléjük immár taktikai érdekből nem is cigány-ellenes, nacionalista hangon beszél a párt, hanem nemzeti technokrata hozzáállással, pragmatikus problémavezéreltséggel és megoldás-látszatokkal.

A valóságban a Jobbik küzd saját tábora szélsőségességével. A radikális választók tudják, mit keresnek, tudják, mit akarnak hallani, és számukra részben kénytelen is fenntartani a nacionalizmuson túl rendpárti, az etnikai jellegűként dekódolt hazai feszültségek élezésére épített politikát a Jobbik. Közben, szemben azzal az értelmiségi közhellyel, hogy a Jobbik már minden falu minden egyedülálló idős nénijének felvágta már az összes hátralevő télre való tűzifát, az igazság az, hogy bár a pártnak van szervezett bázisa, és ez versenyképes a nagyvárosok alatti települési körben a nagyobb pártokkal, de a hálózatépítés számukra is nehézségekkel teli. Ennek oka ugyanaz, mint másoknál: az elvándorlás, és a félelmet, elnyomást hozó helyi fideszes függés.

A Jobbik maga semmilyen formában nem érdekelt egy széles együttműködésben. Számukra politikai hitelességük feláldozását jelenti a Fideszével azonosan károsnak tekintett baloldalinak hívott politikai világgal való együttműködés. A mai Jobbik inkább várakozik tovább ellenzékben az Orbán-rezsimben, semmint hogy együttműködéssel váltsa le a rendszert. Sok Jobbik-szavazó számára e két nagy politikai csoport egyaránt a legyőzendő régi status quot jelenti, akikhez még csak közel sem szabad lépni. Ennek rövid távon persze következménye, hogy mindaddig, amíg a Fidesz nem omlik össze, ebben a választási rendszerben a Jobbik legfeljebb blokkoló kisebbség lehet a Parlamentben.

Velük szemben egy, a saját kihívásait megoldó liberális és baloldali ellenzék könnyebben válhat kormánytöbbséget alkotni képes parlamenti erővé önállóan, a többségi jellegű választási rendszerben. A másik oldal felől nézve a nyílt együttműködés a Jobbikkal a liberális demokrácia hívei számára meggyőződésbeli okokból kizárt. A párt hazánk geopolitikai kihívásait félreérti, a szegénységet és a megosztottságot rosszul kezeli, és folyatja a Fidesz nemzeti jellegű, bezárkózó válságkezelési megoldásait. Ezt egészíti ki a gyűlölet öncélú felkorbácsolása, amit a trumpi sikertől megrészegülve nyilván a valóságról való bátor beszédként értelmeznek önmaguk számára. Pedig csak a megoldásra váró jövedelemegyenlőtlenséget, elbizonytalanodást és félelmet használják ki hitelesnek ható módon, megoldások nélkül.

A Fideszen kívüli politikai világ teljes és nyílt együttműködése feloldhatatlan értékkonfliktusokat jelentene, összezavarná a választókat, és számos csoportot el is idegenítene. Ebben az esetben is igaz volna az a közhely, hogy a politikában a szövetségkötés önmagában nem eredményezi különböző szavazótáborok összeolvadását. Aki a Jobbikot a Fidesz zsákutcás politikájának folytatójának látja, nem tud együttműködni a párttal. Egy ilyen út teljes hitelességi és későbbi szavazatszerzési csődöt jelentene. 

Mandátumok is elvesznek 

Segítené-e az Orbán-rezsim leváltását, ha egy 106 egyéni választókerületre kiterjedő ellenzéki együttműködésbe a Jobbikot is bevonnák a további ellenzéki pártok? Könnyebb lenne-e a mandátumszerzés, ha a felek a politikai törésvonalak felett átívelő döntéssel nyíltan arra jutnának, hogy számos egyéni választókerületben nem indítanak egymás ellen jelölteket?

Nem, nem lenne könnyebb, inkább nehezebb volna, nem segítene.

Közös listát és közös egyéni jelölteket még a Jobbikkal való szükségszerűnek nyilvánított együttműködés legfőbb pártolói sem akarnak.

Ha egymás javára való visszalépésekkel és külön listákkal kívánná a Jobbikot is magába foglaló ellenzéki együttműködés segíteni a mandátumszerzést, akkor az országoslista-állítás, a kampányfinanszírozás és a helyi jelenlét fenntartása is aránytalanul nehézzé válna a résztvevők számára. És amennyiben politikai retorikai eszközökkel pedig még kísérletet is tennének a választók vállára nehezedő morális teher csökkentésére, és megmagyaráznák a Jobbikra is való szavazás Orbán-ellenes értelmét, akkor sem következne mindebből automatikusan több mandátum.

Számos olyan egyéni választókerület van, ahol mostanra hárompólusú politikai viszonyok stabilizálódtak. Igaz volt ez már 2010-ben is, de 2014-re végképp. Márpedig egy hárompólusú egyéni választókerületben körülbelül azonos szintű a liberális demokrata ellenzék, a Jobbik és a Fidesz tábora. Szinte kizárt, hogy ilyen területeken olyan mértékű szavazói átalakulás menjen végbe, hogy ne éppen abban volna a Jobbik is érdekelt, hogy legyen egy olyan harmadik szereplő az egyéni választókerületi versenyben, aki a többi szavazó lekötése révén a szélsőjobboldali jelölt számára 30-35 százalékos relatív szavazatszinten biztosítja az egyéni mandátumszerzést. Ha egy ilyen választókerületben a liberális demokrata ellenzék nem indítana egyéni jelöltet, akkor szavazói szétszavaznának a Fidesz és a Jobbik között, jelentős részük pedig otthon maradna. A taktikai jellegű átszavazásnak mindenképp komoly politikai költsége volna az átszavaztató oldalán.

A veszprémi és ajkai–tapolcai időközi választások éppen azt bizonyították, hogy a Jobbik nem érdekelt az ilyen típusú választókerületekben a duális versenyben, hiszen a győzelemhez szükséges 40-50-es szintre nehezen tudják felvinni a szavazati százalékukat. A választási adottságokat elemezve, figyelemmel a 2016 őszi népszavazás szavazat eloszlási mintázataira is, beazonosítható a 106 egyéni választókerületből 10-15, ahol a Jobbiknak reális esélye lehet akár a győzelemre is. Ezeknek azonban csak a kisebbsége olyan, stabilan, évtizedek (évszázadok) óta jobboldali országrész, ahol minimális a progresszív, liberális, baloldali politika beágyazottsága, tehát kétpólusú Fidesz–Jobbik verseny várható. De Pest megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vagy Bács-Kiskun megye egyes részein – ahol történelmileg nagyon alacsony a liberális demokrata mozgalmak támogatottsága – a Jobbik jelenlegi támogatottsági szintjén nehéz elképzelni, hogy képesek lennének fej-fej melletti, kétpólusú versenyben, 15 százalékos átlagos támogatottság alatti liberális demokrata ellenzék mellett megszerezni a mandátumot. Ha mégis, akkor e cél eléréséhez éppen nem arra van szükség, hogy Budapestről postázott szórólapon megüzenjék az ellenzék túlsó végéről, hogy akkor mi is volna a választók helyben rendelt feladata, helyénvalónak tekintett taktikai szavazói viselkedése.

Mindebből következően megállapíthatjuk, hogy az egymás javára történő, reálpolitikai megfontolásúnak szánt jelölt-visszaléptetés (amit ugyebár lehetetlen letagadni) káros a Jobbik mandátumszerzési esélyeire nézve, és mindkét fél számára komoly politikai költséggel jár. Ahol hárompólusú a verseny, ott éppen ez kell a Jobbiknak is, ahol pedig kétpólusú a Fidesz–Jobbik szempontjából, ott pedig a választók is ki tudják találni, mely jelöltbe kell beleálmodniuk a helyi változás esélyét, ha a Jobbik jól politizál.

Van más út

A liberális demokrata ellenzék a mai, többségi választási rendszerben széttöredezettsége ellenére is közelebb áll a Fidesz abszolút többségének megtöréséhez és legyőzéséhez. A szavazótábor bővítését versenyben kiválasztott, közös miniszterelnök-jelölttel, külön listákkal és előválasztási versennyel lehet biztosítani. Egy ilyen stratégia pedig inkább közelebb hozza egyes hárompólusú egyéni választókerületek megszerzésének esélyét is, a Jobbikkal való együttműködés nélkül, természetesen. Ezért is képviseli ezt az Együtt. A szavazók Jobbikra történő taktikai szavazásra való rábeszélése helyett ugyanezt a politikai erőfeszítést a liberális demokrata politika bátor megújítására kell felhasználni.

A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről, a biztonságérzet megerősítéséről, a jövedelmi válság fenntartható kezeléséről és a liberális demokrácia radikális eszközöket is igénylő helyreállításáról, a hideg polgárháború befejezéséről kell beszélni inkább. Szembe kell fordulni az elmúlt évtizedek néhány politikai tabujával a megújulás érdekében akár az igazságtétel, akár az oktatási reform, akár pedig középosztály megerősítése területén. Versenyben hitelesített, új, harcedzett helyi és országos kihívókkal minden pesszimizmussal szemben lehetséges a liberális demokrata tábor bővítése.

Mi, az Együtt részéről a megújulás listájának megszervezését tesszük hozzá a győzelemhez. És bátorítunk mindenkit 106 egyéni jelölt előválasztással hitelesített indítására, hogy ne egymástól és a győzelemtől vegyenek el szavazatot helyi politikusaink. Várjuk, hogy más ellenzéki pártoknak milyen, kidolgozott terveik lesznek a 2018-as győzelemre. Szerintünk a változatlanság és a 2014-es kudarc megismétlésének útja nem jó terv. 

És utána mi következik? 

A Jobbikot a magyar választók legitimálták, így legitimációs vitát róluk folytatni felesleges. Ráadásul a nép véleményét lenéző elitizmus is. Mivel ők magukat nem mondják olyan pártnak, amely osztja a liberális demokrácia alapelveit, így identitássértő módon felesleges minden politikai együttműködés velük a választások során. Normalizálni sem kell őket, engedni sem szabad ezt. Sokkal fontosabb a valós problémák empatikus megértése, a jövedelemelosztási igazságtalanságok és más félelmek megválaszolása. Mindebben kulcsfontosságú a nehezen elviselhető jelenkori valóság bátor megváltoztatásának képviselete. 

A Jobbikkal egy új köztársaság parlamentjében együtt lehet működni bizonyos döntéseknél. Az új politikai rendszer kialakításába mint legitim pártot be kell őket vonni a Fidesz leváltása után, hiszen részei a magyar pluralizmusnak. Az illiberális Orbán-rezsim leváltásához azonban sem a választások előtt együttműködő partnerként nem szükségesek, sem pedig magához a rezsim megtöréséhez.

Utóbbi, demokrata módon végrehajtott alkotmányos forradalommal önmagától végbemegy. A kormányváltás tényével megszűnik Orbán Viktor illibeárlis alkotmányos rendszere, tisztviselőinek mandátuma önmagától megszűnik az új köztársaságban. Ehhez csak az kell, hogy erre kérjen felhatalmazást egy liberális demokrata választási együttműködés, amelynek milliók jogos bizonytalanságára és félelmeire is empatikus, hiteles megoldást kell ajánlania. A rezsimváltás után pedig egy új köztársaság alapítása, amelynek − szemben a Fidesz rendszerével − tekintettel kell lenni hazánk plurális politikai közösségére. A kulcskérdéseket érintő nemzeti egység megteremtése lehet csak a cél egy új rendszer alapításánál, aminek véghezvitele sokáig eltart majd.

Mindennek alapja a változás, amely csökkenti az egyenlőtlenségeket, növeli a biztonságot, és nyugatias együttműködéssel biztosítja a magyar politikai nemzet megerősödését.

Az Együtt a szabad kereskedelem pártján

2016. október 10. 09:15 - Szigetvári Viktor blogja

Az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) ügyében a Fidesz gyáva és kétszínű politikát folytat. A kezdeti támogatás helyett most az egyezményről leválasztják átmenetileg a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdéseket, minden mást a későbbi ratifikációra halasztanak. Az Együtt támogatja a CETÁ-t, mert jobb a magyar nemzetgazdaságnak, mint a mai helyzet. Ezért nem támogatjuk a Fidesz javaslatát. A globalizációval számos gond van, de ezek megoldása az együttműködés, nem a nemzeti elzárkózás. Abból csak szegénység lesz.

Tovább

A megújulás erőivel Orbán Viktor ellen

2016. szeptember 24. 11:27 - Szigetvári Viktor blogja

Szigetvári Viktor beszéde az Együtt III. küldöttgyűlésén 

Köszönöm szépen Juhász Péter beszédét.

Büszkék lehetünk arra a kitartó korrupció-ellenes harcra, amellyel segíti az Együtt munkáját. Biztosíthatom teljes szolidaritásunkról.

Amiben tudjuk, segítjük tovább, hiszen őt azért támadják becstelen módon, mert volt bátorságra arról beszélni, hogy Orbán Viktort, a leggazdagabb magyart nem az ország érdekli, hanem az, hogy Orbán Ráhelnek újabb szállodákat tudjon venni Mészáros „Stróman” Lőrinc, és Tiborcz István, a miniszterelnök veje pedig még több túlárazott ledes lámpát tudjon szállítani uniós pénzből fideszes önkormányzatoknak.

Sok erőt és kitartást kívánok neked, Péter! 

 

Tisztelt küldöttgyűlés, kedves barátaim!

Egy héttel vagyunk Orbán Viktor gyűlöletkeltő, Európa-ellenes és figyelemelterelő népszavazása előtt, és másfél évvel a 2018-as parlamenti választások előtt.

Jövő vasárnap Orbán Viktor kudarcot fog vallani, és ehhez az kell, hogy ne menjünk el szavazni. 

Arról szeretnék ma beszélni, hogy mit gondol az Együtt a népszavazásról és a 2018-as győzelem útjáról.

Kedden a Móricz Zsigmond körtéren kampányoltam az Együtt újbudai aktivistáival azért, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni ezen a népszavazáson. Már éppen indultam volna tovább, amikor odalépett hozzám egy korombeli apuka, kislánya kezét szorongatva. Egy szomorú történetet akart elmesélni nekem, miközben elvette szórólapunkat.

Kislánya alsótagozatos általános iskolás, és néhány hete volt az évkezdő szülői értekezlet. Szeptemberben új osztálytárs érkezett az immár negyedikes, budai osztályközösségbe. Budapesten belüli költözés miatt egy olyan lánnyal bővült az osztály, akinek édesanyja magyar értelmiségi, apukája pedig 20 éve hazánkban élő és dolgozó, muszlim származású diplomás mérnök.

A szülői értekezleten az államosított oktatás aktuális és konkrét nehézségeinek immár szokásos áttekintése után szót kért az egyik szülő, és aggodalmának adott hangot, mert szerinte, ahogyan fogalmazott, az „arab kislány” rontja a gyerekek biztonságát, és „bármi történhet”.

Mondhatta volna azt is, hogy „ne kockáztassunk”.

szv_kuldott.png

E borzalmas plakátok figyelemelterelő munkájának az eredménye, hogy egy budai általános iskolában a negyedikes osztályfőnöki eligazításon egy középosztálybeli magyar anyuka azért látszik aggódni, hogy egyik reggel nehogy öngyilkos bombamellényben sétáljon iskolába az uzsonnásdoboza és kezére kötözött tornazsákja mellett az új kislány, aki lehet, hogy csak Petőfi Sándorról vagy Toldi Miklósról és a 1848-49-es magyar szabadságharcról akarna inkább tanulni félig arab származású magyar diákként.

Orbán Viktor megmérgezte Magyarországot.

Sokan inkább félnek ma a tornazsákos kislányoktól és szüleiktől, mint attól, hogy Orbán Viktor, a leggazdagabb magyar csak azért csinálja mindezt, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc újabb szállodát tudjon vásárolni Orbán Ráhelnek, és Tiborcz István, Orbán Viktor veje pedig uniós pénzből még több túlárazott ledes lámpát tudjon szállítani fideszes önkormányzatoknak. 

Hiszen egy dologban biztosak lehetünk: az elmúlt egy évben a magyar miniszterelnököt nem érdekelte egyáltalán a magyarok fenntartható biztonságának növelése, nem érdekelte a menekültválság miatt elengedhetetlenné vált társadalmi párbeszéd higgadt lefolytatása, nem érdekelte a megerőszakolás, vallási és politikai diszkrimináció elől menekülők emberséges támogatásának erkölcsi kötelezettsége, és nem érdekelte az sem, hogy nemzetközi szövetségeseink sok jó javaslatot tettek annak érdekében, hogy közös hazánk, Európa nagyobb biztonságban legyen. 

Nem. A magyar miniszterelnököt inkább az érdekelte, hogy hazudjon Londonról, hazudjon Stockholmról, hazudjon Angela Merkelről, hazudjon a római pápáról, hazudjon az Egyesült Államokról és az Európai Unióról, hazudjon a csepeli önkormányzati bérlakásokról, hazudjon a magyar cigányok segélyeiről, hazudjon az ellenzéki önkormányzatok uniós összjátékáról, hazudjon az európai terrorcselekményekről, hazudjon a jó megoldás részét képező kvótáról, és hazudjon a kerítésről.

Mindezt csak azért – de szerintem már tudjátok a választ –, hogy Mészáros „Stróman” Lőrinc, Orbán Ráhel és Tiborcz István tovább gazdagítsa az ország leggazdagabb emberét, Orbán Viktort. 

A 10 milliárd forintos gyűlöletkampány hatása sajnos akkor is velünk marad évtizedekre, ha jövő vasárnap Orbán Viktor kudarcot vall.

Mert kudarcot fog vallani, és ebben mások mellett az Együtt, a MOMA és a PM közös, beintős kampányának is lesz szerepe.

Örülök annak, hogy mostanság, amikor fájdalmasan sok hírt lehet hallani ellenzéki politikusok és a Fidesz együttműködéséről, akkor mi, Bokros Lajossal és Karácsony Gergellyel össze tudtunk hozni egy együttműködést.

Mert együttműködés nélkül nincs siker, együttműködés nélkül nincs változás, együttműködés nélkül nincs győzelem.

Közös óriásplakát kampányunk Pápától Nyíregyházáig folyik. Aktivistáink az utcán vannak, és egyszerre beszélünk a magyar miniszterelnök lopott vagyonáról, és a menekültválság emberséges és biztonságteremtő megoldásáról.

Mert azért azt ne feledjük el. Csak jobb megoldás van annál a menekültválságra, mint amit Orbán Viktor tesz.

A pozsonyi uniós csúcs után hazugságspirálba keveredő magyar miniszterelnök másfél éve nem tesz mást, mint ellehetetlenít minden közös biztonságteremtő akciót az Unióban, önkényesen intézkedik, és ezzel más országokra rakja a terhet, miközben Vlagyimir Putyinnal összekacsintva nemcsak hazánkat sodorja Európa-ellenes céllal keletre, de közben a mai EU szétverésén is dolgozik, hogy legyen mire innia a Kremlben Orbán Viktor oroszországi üzleti partnerének. 

A gyűlöletkampány hatása velünk marad.

Orbán ellehetetlenítette az értelmes társadalmi válságkezelést, mert sokan joggal ijedtek meg.

Számukra ismeretlen, bizonytalanságot okozó helyzet az, ami történik. A Fidesz az ő félelmeiket inkább erősítette, semmint feloldotta. Pedig van megoldás.

Előítéletek helyett szabályok. Plakátok helyett menedék. Nacionalizmus helyett együttműködés. Indulatok helyett józan megoldások. Szélsőség helyett középút.

Éppen ezért kérjük, közösen partnereinkkel, hogy mindenki maradjon otthon jövő vasárnap, mert ez a legegyszerűbb módja annak, hogy Orbán Viktornak üzenjünk. Hazug kérdés nem érdemel választ.

Orbán jövő vasárnap kudarcot fog vallani, és ehhez kell, hogy otthon maradjunk. Nem tehet meg mindent ezzel a néppel, és jövő vasárnap ő is meg fogja tanulni ezt!

 

Kedves barátaim!

Érdemes világossá tenni most, ezekben a nehéz heteken, hogy a sokszínű és nyitott közösségek erősebbek, és ügyesebben veszik az eléjük kerülő akadályokat.

Azok a sokszínű közösségek, ahol több nő, több kisebbségi származású kerül vezető pozícióba, jobb döntéseket hoznak, mert a közösség tagjai könnyebben látják önmagukat viszont a vezetők döntéseiben. 

Egy sokszínű, nyitott Magyarország erősebb ország lesz.

Valaki vagy hidakat épít, vagy kerítést. Ebben nincs más út. És az Együtt hidakat szeretne építeni, összekapcsolva azokat, akiket a politika szétválasztott.

Látjuk, hogy vannak, akik kacérkodnak ellenzékiként a másik úttal. Látjuk, hogy vannak, akik nem mernek mostanság egyenesen beszélni. Erre is alkalmas ez a gyűlöletkeltő népszavazás. Hogy elváljon a tüdő a májtól.

Vannak akik úgy csinálnak, mintha nem is lenne népszavazás, vannak, akik minden nap mást mondanak.

De legalább ez is kiderült, ahogyan aggasztó azon hírek sora is, hogy önkormányzatokban hogyan működnek együtt egyes ellenzékiek saját pártjukat is elárulva a Fidesszel.

Pedig a 2018-as győzelem lehetséges, de nem így.

 

Kedves barátaim!

2018-ban politikai fordulatra van szükség.

Az ellopott közvagyont államosítással vissza kell szerezni, a Fidesz által megsegített korrupt vállalkozókat büntetőadókkal kell sújtani, a régi rezsimmel minden folyamatosságot meg kell szakítani, és tisztségviselőik automatikusan elveszítik minden pozíciójukat a kormányváltás után.

Igazságtételre, kárenyhítésre van szükség trafikosnál, megalázott nyugdíjasnál, juttatásától megfosztott tűzoltónál, rendőrnél és magán-nyugdíjpénztári tagnál.

Meg kell állítani az egyenlőtlenségek növekedését, és fenntartható gazdasági növekedést kell teremteni.

Egyszerre kell felszabadítani a magyar oktatást a politikai elnyomás alól, és teljes szemléletváltással, valamint több pénzzel segíteni a tudás terjesztését és a képességek fejlesztését.

A 2018-as győzelemhez vissza fogjuk szerezni azok bizalmát, akik az elmúlt évtizedekben csalódtak a politikában.

Jogos kritikáikat elfogadva kérjük őket, ne elforduljanak a közélettől, hanem vegyenek részt velünk annak megváltoztatásában, mert csak együtt érhetünk célhoz.

Néphülyítéstől mentes, új politikai kultúrát képviselünk: tettekkel harcolunk a korrupció ellen, tiszteljük a szakértelmet, és új vezetőket ajánlunk a választópolgároknak, mert csak így érhető el a győzelem.

Az Együtt ahogy eddig is, ezután is mindent a 2018-as győzelemnek rendel alá.

Ezért hozunk ma határozatot a győzelem általunk képviselt útjáról.

Személyesen abban hiszek, ezt fogom ma is képviselni, hogy a változást akaró polgárok számára lehetővé kell tegyük, hogy önállóan szavazzanak az Együttre, mert meg kell szerveznünk és képviselnünk kell a megújulás erőit.

És közben, ahogyan eddig is, ezután is küzdenünk kell az előválasztásért mint az együttműködés megteremtésének eszközéért, mert ez egy kiváló eszköz arra, hogy az ellenzéki jelölteket versenyben válasszuk ki.

Ez hitelesít, és új szavazókat hoz.

 

Kedves barátaim!

A politikus nem elfut, hanem küzd, harcol és győz. Az Együtt küzdeni, harcolni és győzni fog.

Ha kisebbségből kell többséget csinálni, akkor úgy.

Ha újabb és újabb együttműködéseket kell létrehozni, ahogyan most mi most példát mutattunk a népszavazási kampányban, akkor úgy.

A törésvonalak nem a pártok között húzódnak. A megújulást sokan képviselik sok magyar pártban. Nem a párttagkönyv színe dönti el, ki a jó ember, ki a rossz, ki az, aki megalkuszik a Fidesszel és ki nem, ki az, aki feladja a győzelem reményét és ki nem.

Az Együtt kötelessége a megújulás erőinek megszervezése – ez elől nem elfutunk, hanem küzdünk, harcolunk az előválasztásért, az új politikai kultúráért.

Orbán Viktor politikája a rossz ösztönökre játszik rá, ennek leple alatt gazdagszik.

De lesz még Magyarország  boldog, békés, együttműködő, nyugatias ország, amelyben helye van a fél arab magyar kislánynak, a magyar cigánynak és a középosztályi családoknak egyaránt.

Boldogságot teremteni sokkal nehezebb, mit gyűlöletet kelteni. De mi, az Együttben a nehéz kihívásokat szeretjük. Nem elfutunk, hanem küzdünk a 2018-as győzelemért, és egy új Magyarországért.

Köszönöm szépen a figyelmet!

Gyűlöletkeltő figyelemelterelés helyett emberség és biztonságteremtés

2016. szeptember 21. 09:35 - Szigetvári Viktor blogja

Mielőtt teljesen úrrá lenne rajtunk a Fidesz által keltett gyűlölet, érdemes figyelni, mi történik a minket körülvevő világban. Párizs, New York és London polgármesterei közös nyilatkozatban állnak ki az emberség, a biztonságteremtés és a menekültválság sikeres megoldása mellett.

Bátor őszinteséggel kell beszélni az együttélési konfliktusokról, az előítéletekről, a jogos félelmekről. De ezeket nem szítani kell, hanem lépésről lépésre csillapítani. Erre válasz Bill de Blasio, Anne Hidalgo és Sadiq Khan minden gondolata. Közülük kettőt a múlt héten hallottam beszélni fontos kérdésekről Montreálban. Megerősítették bennem, amit eddig is gondoltam: nem elmérgesíteni kell a gyűlöletet, hanem figyelemmel, szabályokkal és empátiával kell megőrizni kultúránk alapértékeit úgy, hogy közben csökkentjük társadalmaink szorongásait.

Manapság, amikor a Fidesz iszlámellenes, rasszista, embertelen és együttműködésre képtelen politizálással kelt egyre nagyobb félelmet, látnunk kell: van egyszerű, pozitív, tisztességes és optimista alternatíva is. Nyíltan kell beszélni jogos aggodalmainkról, és közben erkölcsi és célszerűségi szempontból egyaránt mint lehetőségre kell tekinteni a menekültválságra.

A Fidesz azért lehetetlenít el minden társadalmi párbeszédet, mert a tudatosan szított gyűlölet és félelem mögött nyugodtabban szeretne Lőrincnek, Ráhelnek, Andynek és Voldemortnak lopni még többet. Puszta figyelemelterelés el. Még csak biztonságot sem akarnak teremteni a maguk módján sem.

Aki hajlandó elfogadni közös értékeinket, annak a maga sokféleségével együtt helye van közöttünk nyugaton, Európában és Magyarországon. Hazánk jobb ország lesz azáltal, ha nem bezárkózik, hanem nyitottá válik azokra, akik békében akarnak velünk együtt élni.

Boldog Magyarország csak egy nyitott és a démonaival leszámoló Magyarország lesz.

Lázár János és az új Trianon

2016. szeptember 11. 11:08 - Szigetvári Viktor blogja

Lázár János kioktatta a makói plébánost, aki az emberség nevében mert megszólalni saját püspökkarának hallgatásával szemben. Majd pedig új Trianonnal riogatott a főminiszter a népszavazás kapcsán. Amikor az emberek jogos aggodalmait kezeletlenül hagyó, sőt, súlyosbító, tolvaj Fidesz kioktat egy katolikus papot, az minden rezdülésében erkölcsi szégyen.

Tovább

Néphülyítés helyett világos válaszok

2016. szeptember 03. 13:31 - Szigetvári Viktor blogja

Szigetvári Viktor beszéde az Együtt Országos Politikai Tanácsának 2016. szeptember 3-i ülésén.

Tisztelt Országos Politikai Tanács! 

Egy nap híján egy hónap múlva népszavazás lesz Magyarországon. Kampányba kezdett az Együtt, mert erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy szembeszálljunk a Fidesz néphülyítésével és gyűlöletkeltésével.

A legegyszerűbb megoldást, a távolmaradást kérjük mindenkitől. Mert Orbán Viktor hazug kérdése nem érdemel választ.

A Fidesz nem a menekültválságot akarja enyhíteni, nem egy jobban működő Európai Uniót akar, nem biztonságot akar, hanem milliárdokért hazudnak nekünk a saját pénzünkből Európáról, hazudnak a menekültválságról, és hazudnak hazánk kötelességeiről is, hogy közben tudjanak lopni, és ne figyeljünk az oktatás, az egészségügy és a munkaerőpiac válságára.

Ez egy Európa-ellenes népszavazás. A magyar gyarapodás és polgárosodás garanciáját jelentő tágabb közösségünk, az Európai Unió elfogadottságát rombolja módszeresen a Fidesz.

Azokról nem szokás hazudni, akik gazdasági növekedésünket biztosítják. Annak nem szokás a rossz hírét kelteni, ahová Szent István királyunk óta folyamatosan törekszünk, egyre közelebb és közelebb. Egy olyan államszövetséget nem szétverni kell, amely éppen abban segít, hogy Magyarország békében lépjen túl több évtizedes válságán, és képes legyen végre újra polgárosodni.

Az Együtt a kezdetektől fogva a józan középúton járva beszél a menekültválságról. Bár ellenfeleink saját erkölcstelenségükből úgy menekülnek ki nap, nap után, hogy minket naivitással és valóságismeret-hiánnyal vádolnak, mi pontosan tudjuk mi vesz minket körül. Ráadásul erről bennünket nem Putyin ügynökei tájékoztatnak.

Az Együtt nem migránsellenes, hanem gyűlöletellenes. Az Együtt nem kvótaellenes, hanem kerítésellenes. Az Együtt nem fogadna be mindenkit és mindenhonnan ellenőrzés nélkül, hanem biztonságot és nyugalmat teremtene. Az Együtt nem szétverné Európa terror ellenes küzdelmét, hanem megerősítené az együttműködés révén.

Közös határőrizet, közös kiutasítási politika, közös menekültelosztási kvóták, és közös segélyezési politika. Előítéletek helyett szabályok. Plakátok helyett menedék. Indulatok helyett józan megoldások. Csak jobb és tisztességesebb alternatívája van annak, amit most a Fidesz tesz a hazánkkal.

 

Tisztelt Kollégák!

Örülök annak, hogy arról számolhatok be, hogy jó partnerekre találtunk a népszavazási kampányunkhoz. Közel 20 millió forintból közös plakátkampányba kezdtünk a Modern Magyarországért Mozgalommal és a Párbeszéd Magyarországért Párttal. Velük nem mindenben gondolkodunk ugyanúgy, de ugyanazzal a bátorsággal szállunk szembe a Fidesszel, és együttműködve kampányolunk. Ott leszünk az utcákon, tereken az elkövetkező hetekben vidéken és Budapesten.

A világban új együttműködések, új törésvonalak, új koalíciók jelennek meg mostanság. Bár továbbra is lehet tudni, hogy ki baloldali, ki liberális, ki centrista, ki konzervatív vagy jobboldali, de nem ezek azok a törésvonalak, amelyek alapvetően meghatározzák az új politikai együttműködéseket.

Több dolog köti össze Barack Obamát, Theresa Mayt, Angela Merkelt, Matteo Renzit vagy Justin Trudeaut, mint ami elválasztja őket.

Szélsőség helyett középút. Nacionalizmus helyett együttműködés. Bezárkózás helyett nyitottság. Populizmus helyett megoldások. Régi zsákutcák helyett új irányok.

Ez kapcsolt össze minket a MOMA-val és a PM-mel, amikor a bojkott mellett kampányolunk közösen, és felhívjuk sokak figyelmét arra, hogy a gyűlöletkeltő és néphülyítő Fidesz csak eltereli a figyelmet.

Mert stadionokban nem lehet beteget gyógyítani. A budapesti olimpiától nem lesz jobb a magyar szakképzés. Az alacsony bérek, a munkaerőhiány és a munkanélküliség hármas válságát Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Garancsi István hármasa nem fogja megoldani. Mert a strómanokat azért tartják, hogy lopjanak, nem azért, hogy a köztársaság válságának megoldásán dolgozzanak.

A közös kampány mintája annak, hogy az ellenzék képes együttműködni, ha ugyanaz a célunk, és mindegyik résztvevő tiszteli egymást, és senki sem árulja el a másikat vagy a közös célt.

Szorosan együttműködni mi, az Együttben csak azokkal tudunk és akarunk, akik győzni akarnak 2018-ban, és nincs semmi csábítás, ami ebben őket eltántoríthatja. Ennek érdekében önálló politikát folytatunk, tanulva az elmúlt évekből. Szövetségre csak azokkal léphetünk, akik értik az új politikai korszellemet. Most is ezt tettük.

Mi egy, a józan középúton járó, önálló, kőkemény, cselekvő politikához keresünk szövetségeket. És meg is fogjuk őket találni pártok és civilek körében annak érdekében, hogy új politikával legyen leváltva az Orbán-rezsim, és az utána következő demokratizálás és politikai fordulat valóban megtörténhessen.

Ez csak még több változással lehetséges, mert nagyobb szabadság és több szolidaritás csak így lesz Magyarországon. Ez csak demagógiától mentesen lehetséges, hitelesen beszélve, a szakértőkre hallgatva. Ez csak nyugatra fordulva lehetséges, a kelettel legfeljebb csak üzletelve. Ez csak Európában lehetséges, ahol Magyarországnak csak akkor van jövője, ha nem felhergelt indulatokban fuldokolva fogyunk el évtizedről évtizedre, hanem másokat befogadva, önmagunk megosztottságait csillapítva jobb arcunkat mutatjuk a világnak.

Változás. Hitelesség. Nyugati fordulat. Európa.

A néphülyítő és gyűlöletkeltő népszavazás érvénytelenné tétele ennek az útnak az első lépésre. Nagyon örülök, hogy az Együtt másokkal együttműködve küzd most e célok eléréséért.

 

Köszönöm a figyelmet!

Mindent bekebeleznek

2016. augusztus 31. 07:49 - Szigetvári Viktor blogja

Újra nyugtalanító hírek jelentek meg a Népszabadságot és a magyarországi megyei napilapok többségét érintően. Az újságírók növekvő kiszolgáltatottsága, a megmaradt szabad sajtó fogyó levegője tény. Orbánék nem konszolidálni akarnak, hanem mindent bekebelezni.

A Népszabadság tulajdonviszonyai az utóbbi években sajnálatosan bonyolultak voltak. A régióban befektetőként és furcsa problémamegoldóként ismert Pecina úr a hírek szerint el akarja adni médiacégét. Pletykák keringenek, hogy ezt vagy azt az érdekcsoportot képviseli ő valójában, de mint az ilyen struktúrákkal általában lenni szokott, bizonyíték nincs. Ahogyan a most fenyegető tulajdonosváltás is csak olyan hír, amelyet utoljára éppen tegnap próbáltak cáfolni. Pedig nagy a tét.

A Népszabadság a legnagyobb eladott példányszámú országos, politikai napilap. A szerkesztőség munkája évtizedek óta gyakorol hatást hazánk közéletére. A magyar balliberális univerzum egyik meghatározó bolygóját jelentik ők. Ha fideszes tulajdonba kerülnek, akkor mindez elveszik.

A pártfüggő tulajdonosok nem a megoldást, hanem a problémát jelentik a médiapiacon mindenkor.

A most szintén fenyegetett megyei napilapok másképp fontosak. Vannak ugyan más tulajdonosi csoportok is a megyei napilapok piacán, de a Népszabadság kiadója által irányított csomag az elmúlt évek felvásárlásai után döntő jelentőségű a piacon. Összességében százezernyi napi olvasó számára e megyei lapok jelentik a közéleti és politikai hírek egyetlen nyomtatott forrását. Sokféle hagyományú szerkesztőség működik, hol több, hol kevesebb politikai kompromisszummal, de a megyei lapok mindeddig mentesek voltak a pártérdekek által vezérelt nyílt médiapiaci tulajdonszerzéstől. Most ez is megváltozhat.

Látjuk, hogy Orbán Viktor környezetében mostanra minden gátlás elveszett. Adófizetői pénzt pumpálnak át a hirdetési piacon keresztül Orbán-közeli üzletembereknek és strómanoknak, akik befolyást szereznék rádiókban, lapokban, tévékben. Mély- és magasépítési üzleteken híznak azok a cégek, amelyek hol a jobboldalnak segítenek be a Simicska-szakítás után egy-egy médium kiadásába, hol pedig az maradék szabad magyar sajtót számolják fel. Hiszen a pletykák szerint most egy Mészáros Lőrinc közeli cég akarja megvásárolni a Népszabadságot és kiadócsoportjának további lapjait.

Az Együtt elnökeként a szolidaritásomról tudom biztosítani a Népszabadság munkatársait. Kitartást kívánok nekik és vidéki kollégáiknak a küzdelemhez szerkesztőségeik autonómiájáért!

Orbánék lépésről lépésre ölik meg a magyar sajtószabadságot. Egyik nap egy rádiót, másik nap egy tévét, harmadik nap egy újságot.

A Népszabadságban tudósítanak rólunk, kritizálnak, néha elismerően bólintanak, de független műhelyként viselkednek. Ez az érték most veszélybe került. Ha egy szerkesztőség szabadságharcra kényszerül, az sosem jó, mert ez elveszi az időt az újságírás elől.

A legjobban annak örülnék, ha volna olyan ellenzéki polgár, aki vagyonából képes és hajlandó volna üzleti alapon befektetni egy piacképes médiacsoportba. De sok illúzióm nincs: a magyar polgárság gyenge, sokan félnek, mások cinikusak. A pártok és lekötelezettjeik pedig minden oldalon csak rossz tulajdonosok tudnak lenni. Mindenkinek az volna a legjobb, az olvasóknak, az ellenzéknek, a magyar jobboldalnak és a közös hazánknak is, ha erős, független, színvonalas, kritikus és szabad sajtója volna Magyarországnak.

És ebben kitüntetett hely jár a Népszabadságnak.

 

Az ügyészség után a bíróságot is foglyul ejtené Orbán Viktor

2016. augusztus 25. 10:50 - Szigetvári Viktor blogja

Az ügyészség, a rendőrség, a választási hivatal és a magyar közigazgatás foglyul ejtése után a Fidesz most a bíróságok maradék függetlenségét is foglyul ejtené. Egy új, úgynevezett közigazgatási bíróságot hoznának létre, és itt dönthetnének a legtöbb állami vagy kormányzati intézmény működésének jogszerűségéről, valamint arról, mit lehet eltitkolni az állampolgárok elől (például, hogy mi számít közérdekű adatnak és mi nem).

Sőt, a 444 cikke szerint ennek a bírói testületnek az élére az a Patyi András kerülhet, aki a Nemzeti Választási Bizottság vezetőjeként, a kopasz verőemberek akciója után egyértelmű lojalitásáról biztosította Orbán Viktort.

Ez a terv, ennek a bíróságnak a létrehozása immár nyílt és egyértelmű támadás a magyar jogállam még megmaradt intézményeivel szemben. Ha egy ilyen bíróság dönthetett volna a Matolcsy-alapítványok pénzszórásairól, a Mészáros Lőrincnek juttatott állami megrendelésekről, Rogán Antal belvárosi ingatlaneladásairól, az állami közbeszerzésekről és sorolhatnám még, soha nem tudtunk volna meg semmit sem az elherdált pénzekről, a hivatali visszaélésekről. Ennek a bizonyos közérdekű bíróságnak a döntése nyomán, egyszerűen nem számítanának közérdekű adatnak azok az adatok, melyek a kormány, illetve Orbán Viktor rendszere számára kínosak lehetnek.

orban_polt_index.jpg

(fotó: Index)

Úgy tűnik, a Fideszben egyszerűen megunták, hogy hiába ásták alá a magyar ügyészségi rendszert és az igazságszolgáltatás jelentős részét, és Polt Péter mulasztásai és félrenézései révén hiába nincs lényegében semmiféle jogkövetkezménye a fideszesek mérhetetlen lopásainak, mindent nem tudnak előlünk eltitkolni. A közérdekű adatigénylésekben folytatott perekben született bírósági döntések nyomán ugyanis nyilvánosságra kerülnek információk a fideszes pénzszórásokról és korrupciós ügyekről, mindez pedig, még ha semmiféle jogkövetkezményük nincs is, politikailag hatalmas károkat okoz Orbán Viktor korrupt rendszerének.

Ennek vetnének gátat azzal, hogy lényegében egy új, a kormánynak alárendelt éket vernének a bírói rendszerbe, amivel a teljes magyar igazságszolgáltatást az irányítása alá vonná Orbán Viktor. Vagyis: végrehajtó hatalom szolgáltatna saját magának igazságot.

Mindez pedig egyszerűen elfogadhatatlan, vitán felülállóan jog- és demokráciaellenes. Egy ilyen bíróság létrehozásával Orbán Viktor egyszerűen a magyar állam, a magyar köztársaság ellen követ el bűncselekményt, amiért felelnie kell. S felelnie kell mindenkinek, aki részt vesz vagy csak segédkezik a jogállam teljesen nyílt, egyértelmű megszüntetésében. Merthogy egy ilyen döntéssel a magyar jogállam szűnne meg.