Szigetvári Viktor beszéde az Együtt küldöttgyűlésén.

Tisztelt Küldöttgyűlés! 

Nyolc hónappal az Együtt tisztújító küldöttgyűlése után most azért gyűltünk egybe, hogy beszéljünk a jövőnkről. Az Együtt három évvel politikai fogantatása és két és fél évvel megszületése után különös felelősséggel bír Magyarország megváltoztatásában. És ma erről a változásról szeretnék beszélni.

Ha minden így marad a hazámban, Magyarországon, akkor egy lecsúszó, megosztott és reményvesztett országot hagyunk utódainkra. Egy polgárság nélküli földterületet, amelyet kiválasztott kevesek szétloptak, és ahol sokan küzdenek a feudális elnyomástól sújtva vállalkozóként, pedagógusként, orvosként vagy kétkezi munkásként. Akik pedig középosztályi életet élhetnek, a mindennapjaikban azt élhetik majd meg, hogy nem csak a határra, hanem városaink, kerületeink köré is kerítések épülnek, amelyek magyart magyartól választanak el még a mi életünkben.

Ha nem változik semmi, egyeseknek kijárt útjuk lesz továbbra is a jóléthez, míg mások előtt minden sorompó lezárul.

2015 egy elvesztegetett év, amely során nőtt a lemaradásunk, lassult a növekedésünk, és megosztottabbak lettünk.

2016 sem lesz a változás éve. És mára bizonyosak lehetünk benne: a magyar populista jobboldal két nagy pártja, a Fidesz és a Jobbik egyaránt zsákutcás jövőt kínál hazánknak. Ki gyorsabban, ki lassabb haladna, de ugyanoda tart. Egy keleties Magyarországra, ahonnan ki azért megy el, mert neki ennél csak jobb lehet, ki pedig azért, mert pénztől függetlenül normális, nyugodt és jó életet csak másutt remélhet.

Azért kell itt és most nektek beszélnem a változásról, mert 2018-ban lehetséges a változás. A Fidesz legyőzhető 2018-ban akkor is, ha sokan már 2040-ig minden választást odaadtak Orbán Viktornak. De tévednek.

Ehhez új ellenzék, új miniszterelnök, új program és új választói szövetség kell. És ebben az Együttnek meghatározó feladata van. Változnia kell az ellenzéknek, benne változnia kell az Együttnek is, hogy aztán stabil kormányzással változtatni tudjunk az országon is. Mert a győzelem önmagában semmi: stabil kormányzást kell tudni teremteni, és az Együttnek ehhez kell hozzátennie a magáét.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Ma egy ember érdekelt valójában a változatlanságban: Orbán Viktor. Megosztott ellenzék. Széttört és ellopott médiavilág. Elnyomástól szűkölő értelmiségiek, állami alkalmazottak, közmunkások és vállalkozók.

Ma a kormányváltást akarók vannak többségben Magyarországon. De ők erőteljes és új ellenzéki politizálást akarnak, ehhez mindenkitől nagyobb elszántság szükséges.

Az ellenzék változatlanságában senki sem érdekelt, aki kormányváltást akar. Aki nem változik, Orbán Viktor kottájából játszik.

A 2018-as győzelem érdekében az Együtt a saját útját járja. Ezen indultunk el februárban a borzalmas 2014-et hátrahagyva. Megmaradtunk, és most erősödnünk kell, mert józan gondolataink mit sem érnek erős szervezet és nagyobb társadalmi támogatottság nélkül. Ehhez immár megtaláltuk saját hangunkat, tudjuk kikhez beszélünk, és tudjuk, mit akarunk. Mi elkezdtük önmagunk megváltoztatását, és folytatni is fogjuk.

Sem idén, sem a jövőben nem foglalkozunk mások belső ügyeivel. Semmi hatalmi harc a koncon más ellenzéki pártokkal. Semmi üzengetés, semmi további aprózódás, semmi pártközi vagy párton belüli harc a nyilvánosság előtt. Ez árt. Ez káros. Jó volna, ha mindenki belátná.

Mi, az Együtt politikusai csak akkor szólunk kritikusan másokról, ha a jobboldali populizmusra baloldali populizmussal válaszolnak.

Az Együtt kötelessége, hogy bebizonyítsa: a jobboldali populizmusra nem a baloldali populizmus a nemzeti érdek szerinti válasz, hanem a józan középút, a hiteles, egyenes beszédű és szakszerű politika.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Kik nyernek manapság választásokat a világban? Populisták és józan centristák. Az ő küzdelmükről szól ma a politika a világban, nem a jobb- és baloldal küzdelméről.

Az elmúlt évtized válsága alacsony növekedésről, növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségekről, újra elszabaduló piaci versenyről szól, miközben a bérek növekedése elmarad a nemzetgazdaságok növekedésétől, és a középosztály Seatle-től Varsóig, Stockholmtól Athénig egyre vékonyodik.

Nálunk, Magyarországon annyival rosszabb a helyzet, hogy válságunk már a világgazdasági válság előtt elkezdődött. Eluralkodott rajtunk a rendszerváltás utáni évtized teljes fáradtsága.

Ilyenkor nem szégyen tanulni másoktól!

Angela Merkel, Matteo Renzi, Manuel Valls, Barack Obama és David Cameron mind-mind mérsékelt politikusok, és a maguk módján sikeresek. Politikájuk lehet bár jobb- vagy baloldali, de sokkal kevesebben különbözik, mint pártjaik politikája az 1970-es években.

Hisznek az állam által ellenőrzött versenyben és piacgazdaságban, támogatják a jóléti állam különböző formáit. A béke garanciájának az Észak-Atlanti Szövetséget, illetve az Egyesült Államok és Európa szövetségét tekintik.

Mi, az Együttben ugyanebben hiszünk, és valljuk, hogy a rendszerváltás jó irányba indult: piacgazdaság és nyugat, jóléti állam és felzárkózás. A modellek és módszerek újak kell hogy legyenek, de az irány változatlan.

Érdemes figyelni, hogy miért van igaza Angela Merkelnek a menekültügyben! Morális érvei megingathatatlanok akkor is, ha nem a pillanatnyi többséget képviselik: az nem a második világháború utáni Németország és Európa, amely a jogos menedékkérőket kiszorítja. És közben ő képviseli azt is, hogy a német gazdaságnak a népességfogyás mellett szüksége van új munkaerőre is. Racionális érdekkövetés és emberséges felelősségvállalás – ez a nagyobb biztonság kulcsa.

Ez számunkra, az Együtt számára is irányadó volt az elmúlt hónapokban. Elsőként dolgoztunk ki ellenzéki pártként belföldi biztonságot és emberséget egyszerre garantáló, szakszerű, a civilekkel egyeztetett programot, és közben segítettünk ott, ahol tudtunk, Békéscsabától Szegeden át Budapestig.

Ebben hiszünk,  és tudjuk azt is: a pozitív semlegesség a haladás fegyverletétele a maradás erői előtt. A józan középút veresége a populizmussal szemben. Ezért elutasítjuk.

Pedig, Tisztelt Küldöttgyűlés, van mit tanulni a populistáktól is. A Podemos, a Sziriza, a francia szélsőjobb, vagy Heinz-Christian Strache Ausztriában és Jaroslav Kaczyinski Lengyelországban mind-mind a lehetetlent ígérik, és képtelenek azt beteljesíteni. Ezzel megosztottabb és csalódottabb társadalmakat hagynak csak hátra.

De populizmusuk mögött ott a valóságról való beszéd, az elfogadhatatlan igazságtalanságok lefestésének képessége, amit nekünk is el kell tanulnunk.

Mert igaza van annak, aki a tűrhetetlen nyomorról beszél. Mert igaza van annak, aki a középosztály lecsúszásáról beszél. Mert igaza van annak, aki a növekvő vagyoni és jövedelmi különbségekről beszél. És mert igaza van annak is, aki szerint a mai kapitalizmus nincs rendben, mert adófizetői pénzen mentette meg 2008 után önmagát és bankjait, majd pedig ebből csinált államadósság-válságot. Ezek mind-mind igaz, velünk elő problémák.

Tanulni kell a populistáktól, hogy képesek legyünk hittel beszélni arról, értjük a mindennapok problémáit, nem védjük a választópolgárokkal és a jobb jövő reményével szemben a szomorú valóságot.

De a megoldásaikat, az ég szerelmére, az úgynevezett megoldásaikat gyorsan felejtsük el! Az antikapitalizmus nyomort hoz – akkor is, ha a piacgazdaság sosem tökéletes. Az egyoldalú nukleáris leszerelés ostobaság – akkor is, ha sok háborúba felkészületlenül sodródott bele a nyugat, és ha Jeremy Corbyn brit diagnózisa más területeken tartalmaz igazságot is. A menekült és bevándorló ellenes gyűlöletkeltés társadalmi és gazdasági zsákutca – akkor is, ha nem mindenki rasszista, aki megijed idegenek nagy csoportjaitól. A verseny és a piac államkapitalista felszámolása csak nyomort és szegénységet hoz – akkor is, ha egy jó állam feladata a piacgazdaság szabályozása, a monopóliumok kialakulásának megakadályozása, az oligarchizálódás visszafordítása, a fenntartható béremelések kikényszerítése.

Nem elég érteni az emberek nyelvét, hanem összetartó és gyarapodó országot is kell tudni teremteni. Ez pedig a populistáknak nem megy.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Ez vezette az Együtt vezetését az elmúlt 8 hónapban, amikor számos ügyben mást, újat mondtunk, szemben a jobb és baloldali populizmussal, a menekültkérdésen túl.

Ezért küzdöttünk a férfi40 ügyében a jobb és baloldali populizmussal szemben egyedüli erőként, mert hisszük, hogy van bátrabb és igazságosabb nyugdíjpolitika a fenntarthatatlan ígérgetésnél. A Ratkó-gyerekek rászorultsági minimálnyugdíja, a mai fiatal dolgozók majdani nyugdíja, a nyugdíjplafon, az átlátható emelési rendszer – mind-mind olyan kérdések, amelyekre lehet és kell költeni.

E józan középút nevében tett a Váradi András Alapítvány, szemben a populista jobb és baloldallal, új megoldási javaslatot a közmunkaprogram reformjára. Mert sem a mai program nem megoldás, sem pedig 2010 előtti Út a munkába. Mindkettő bezár a nyomorba, és megbélyegez. A mi javaslatunk elfogadja a munkaerőpiac kettős válságát, a képzett munkaerő hiányát és a vele párhuzamosan létező nagy munkanélküliséget, és erre ad nem megbélyegző, hanem kiutat jelentő választ.

A józan középút nevében utasítjuk el a Nyári Olimpiát, és érvelünk inkább az oktatási rendszer fejlesztése mellett. Mert amíg egyetlen iskola is van, ahol nincs tornaterem vagy kinn van csak WC az udvaron, addig nincs ok ezermilliárdokat elkölteni egy amúgy remek sporteseményre. Támogassuk a magyar sportolóhősöket, de ne építsünk felesleges stadionokat iskolák és tornatermek helyett.

Mi, az Együttben cselekszünk, amíg mások beszélnek vagy hallgatnak. Ezért küzd Baranyi Krisztina az Illatos úti szennyezés felszámolásáért évtizedek többpárti tétlensége után, ezért küzd Berkecz Balázs a szükségtelen atomtemető ellen, ezért ír cikket, keres szakmai megoldást Pataki Márton és Varga Márk a Volkswagen-válság leküzdésére, és ezért beszél a női munka és a család állami támogatásáról Szelényi Zsuzsa.

Mert van józan középúton járó megoldás.

Nem önmagában kell béremelést követelni, miközben persze minden forint jól jönne, hanem beszélni kell a magyar versenyképesség növeléséről, a középvállalkozások megerősítéséről és beszélni kell egy új adórendszerről, amely többkulcsos és adójóváírásos, de semmiképpen nem 5-10-15 százalékos populista kulcsokat használ, ahogyan ezt javasolták, mert abból csak összeomlás következne.

És van józan megoldás az energiaárak jelentette kihívásra is, nem csak árcsökkentő állam kell, mert annak az az eredménye, ha rosszul csinálják, hogy most rúgnak ki éppen ezernél is több embert a magyar víziközmű cégektől. És emlékszünk arra is, amikor 2009 előtt azért volt drágább a magyar áram, mert a kötelező átvétel rossz rendszerét tudatosan tartották fenn a szocialisták.

Ezek mind valós bajok, és mindre van jobb, bátrabb, igazságosabb megoldás. Amely hosszútávra tekint, és nem rövidtávra. Az Együtt eddig is ezeket a megoldásokat kereste, ezután is ezeket fogja. Ezzel változunk egy ellenzéki választási győzelem érdekében.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Végezetül arról beszélnék most, miért érdemes hinni az Együttben? Miért érdemes ránk szavaznia, akinek elege van a jobb- és baloldali populista népámításból?

Azért, mert elindultunk egy úton, változtatunk saját magunkon, és erre a változásra szólítunk mindenkit. Nem az út végén járunk, hanem az elején.

Egyenes beszéddel küzdünk a populizmus, a feudális elnyomás és a korrupció ellen. Csökkentjük a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, erősítjük a törekvők polgárosodását, megállítjuk a középosztály lecsúszását. És közben keressük a nemzeti kiegyezés lehetőségét is, mert nem keverjük össze a populista Fideszt és a Jobbikot a választóival.

Még nem elég erős az Együtt, országos szervezetünknek bővülnie kell és nagyobb társadalmi támogatásra kell szert tennünk. Hiszek abban, hogy ezen az úton elérhetjük ezt. Jövőre még többet teszünk országos hálózatunk fejlesztéséért, és minden városban szövetséget ajánlunk a józan középúton járó polgároknak. Építjük kapcsolatrendszerünket a civil szervezetekkel, és továbbra is bevonjuk őket minden megoldás-keresésünkbe. Új programunk részleteit folyamatosan készítjük, ahogyan idén is tettük.

Orbán Viktornak ma nincs a józan középúton járó ellenpontja. Ennek megteremtése az Együtt küldetése.

A józan középút nem jelent puhányságot. A korrupció ellen tűzzel-vassal küzdünk, az illiberális rendszert alkotmányos forradalommal elsöpörjük, és – Váradi András barátunk emlékére is – határozottan fellépünk a Fidesz feudális elnyomásával szemben is, amely mindenkit szegénnyé vagy lecsúszóvá vagy fenyegetetté tesz a kiválasztott kevesek kivételével.

A választók többsége kormányváltást akar 2018-ban. A magyar populista jobboldalt egy erős, mérsékelt szövetségnek kell leváltania. Ha addig mások is megváltoznak, nem csak mi, akkor ennek lesz meghatározó ereje az Együtt. A józan középút pártja. Sem jobb-, sem baloldali. Büszkén a magyar haladó hagyományra, kiállva a liberális demokráciák értékei mellett, és folyamatos figyelemmel nyugati szövetségeseinkre.

Tanulva 2014-ből, világosan kimondjuk: ugyanúgy és ugyanazokkal, ha nem változnak, még egyszer összefogást nem csinálunk. Mert a győzelemhez mindenkinek változnia kell és csak a változás után érdemes együttműködni, különben nem lesz új, győztes választói szövetség a Fidesszel szemben.

Ha pedig netán mindebben egyedül maradunk 2018-ra, akkor sem ijedünk meg. Önállóan is készen fogunk állni a megmérettetésre, de minden józan szövetségre nyitottak leszünk, amíg van értelme.

Az Együtt a józan politika ma itthon mindeddig hiányzó pártja.

Az egyetlen magyar párt, amely teljesen mentes a néphülyítő bal- és jobboldali populizmustól, és közben hisz a szolidaritásban és a haladásban.

2015 ősze már nem a megmaradásunkról szól, hiszen mostanra mérhetően megmaradtunk. Az idei év nagy része a saját hang és saját cél megtalálásáról szólt. A mai vitával együtt megtaláljuk ezt közösen. És 2016 lesz számunkra a növekedés és a megerősödés éve, a józan középút politikáját képviselve. 

Köszönöm a figyelmet!