Szigetvári Viktor beszéde az Együtt Igazságtétel és kárenyhítés című konferenciáján.

Tisztelt Vendégeink!

Köszönöm szépen, hogy eljöttek az Együtt évzáró konferenciájára!

Néhány nappal ezelőtt Strasbourg-ban egy rokkantnyugdíjas pert nyert a magyar állammal szemben korábbi ellátásának megszüntetése miatt. Kártérítést kapott. Nyugdíjuktól, munkalehetőségüktől vagy végkielégítésüktől megfosztott magyar rendőrök, köztisztviselők és bírák százai nyertek már pereket az elmúlt években a Fidesz-kormánnyal szemben nemzetközi bírói fórumokon. Magánnyugdíjpénztári károsultak és volt trafikosok százezrei közben a kárenyhítés mindenféle reménye nélkül élik hétköznapjaikat. Földjeiktől megfosztott gazdák ezrei maradtak megélhetés nélkül.

Magyar középvállalkozók tömegei pedig remegő kézzel adósítják el inkább cégeiket azért, mert úgy remélik, hogy a fideszes táskás emberek eladósított céget az adósságával együtt azért már csak mégsem marnak el. Szemben azon vállalkozások tömegével, akikhez egyszer csak megérkezett az a bizonyos autó, és megkérte a tulajdonost, hogy ugyan adná már el cégét neki, a fideszes támogatással bíró helyi, feudális megfejtőnek.

Mindeközben mára a magyar szállodapiac meghatározó része van Orbán Viktor lányának irányítása alatt egy strómanon keresztül. És nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk újabb és újabb hűtlen kezelésekről a magyar igazságszolgáltatás egyes vezetőinek néma hallgatása közepette.

Tisztelt Konferencia!

Az Együtt azért készített javaslatot az igazságtételre és a demokratizálásra, mert elfogadhatatlannak tartjuk, ami ebben az országban történik a köz- és magánvagyonnal, és tenni kívánunk ellene.

A jó hír az, hogy van megoldás. Nem kell eltűrnünk mindörökké, hogy Orbán Viktor családja és lekötelezettjei úgy teremtsenek foglyul ejtett, járadékvadász államkapitalizmust a hazánkban, hogy közben mi ennek örökségét soha nem tudjuk felszámolni.

Képzeljék el, amint egy rendszerváltás után 2021-ben milliárdos osztalékot vesz ki továbbra is Mészáros Lőrinc a Hunguestből! Vagy gondoljanak bele, amint a MET nevű gázkereskedő-cég az Orbán–Putyin megállapodás következtében továbbra is megkerülhetetlen szereplő a korrupt régiós gázkereskedelmi piacon, a svájci Zugból okosan bebetonozott szerződésekkel? Vagy lehetségesnek tartja bárki, hogy egy új magyar köztársaság jogállami rendszerének, fékeinek és egyensúlyainak 2019-ben Andy Vajna korábban összelopott tulajdonának védelmét is úgy kellene tiszteletben tartani, amint 1992-ben gondoltuk mozgástér nélkülinek Antall József kormányát a posztkommunista elitek által végrehajtott spontánprivatizáció bűneivel szemben?

Szerintem mindez elfogadhatalan volna. Éppen a versengő piacgazdaság, a teljesítmény-tisztelet és a tulajdon-védelem értékeinek valódi képviselete miatt.

Van megoldás. De ehhez nekünk, meggyőződéses liberális demokratáknak ki lell lépnünk a komfortzónánkból egy, a magyar nemzeti érdekkel összhangban levő ország új eszközökkel való megteremtéséért.

Ma javaslatainkról és megfontolásainkról szeretnék beszélni annak érdekében, hogy világossá tegyem az Együtt meggyőződését: nem tűrhetjük el, mi, liberális demokraták naivan, hogy egy országrontó, tolvaj kormányzás végállapota az olyan adottság, amit egy rendszerváltó alkotmányos forradalom után tétlenül kell szemlélnünk. Sőt, védenünk kellene majd netán saját, immár tisztességes intézményeinkkel.

Meggyőződésünk, hogy az illiberális Orbán-rezsim új módszerekkel legalizálja korrupt gyakorlatát, így az igazságtétel során is új eszközökre van szükség. Több ez, ami most történik, mint az egyébként önmagában helyénvaló privatizációs folyamat korrupt befolyásolása volt a kilencvenes években. Rendszerszerű, szisztematikus lopás folyik most, aminek összértéke GDP százalékokban mérhető.Az igazságtételről a választást megelőzően nyilvános vitát kell folytatni, mert a választópolgároktól alkotmányos forradalomra, demokratizálásra és igazságtételre kell felhatalmazást kérni – ez teremti meg a későbbi tettek legitimitásának alapját.

Mi hasznosnak tekintjük ugyan az átmenet versengő privatizációs folyamatát, amely számos termelő ágazat, közszolgáltatás és infrastrukturális fejlesztés területén lehetővé tette hazánk gyorsabb felzárkózását a fejlett, nyugati országokhoz, de a bűnök kivizsgálása akkor elmaradt.

Ez rombolta a harmadik magyar köztársaság társadalmi legitimitását, megágyazott szélsőjobboldali, nacionalista populizmusok megerősödésének, lejáratta a piacgazdaság és verseny eszméjét egy újabb magyar generáció számára.

Az elmúlt 30 évben vaknak és süketnek tettetük magunkat, amikor a privatizációs bűnökről, a TSZ-melléküzemágak posztkommunista ellopásáról kellett volna beszélnünk. Mindent megmagyarázottnak tekintettük azzal, hogy úgymond „jogszerű volt” a lopás, tehát tehetetlenek vagyunk. Az új rendszernek a békés átmenet részeként úgymond kötelessége volt tudomásul venni a járulékos károkat. Ennek az az eredménye, hogy mára nincs semmi becsülete hazánkban a kapitalizmusnak, a versengő, szociális piaczgazdaságnak, és nincs becsülete a teljesítménynek, amely átláthatóan gyarapítja a magántulajdont. Mivel mindig tabusították a vitákat az eredeti tőkefelhalmozás bűneiről, mára ez a mocsok a Fidesz-bűneivel keveredve végleg alátemette köztársaságunkat és a nyugatos Magyarországot.

***

Az elmúlt másfél évszázadban a magyar polgárosodás időről időre lelassult, megállt vagy visszafordult. Az egyik fontos tanulság, hogy a tulajdonviszonyokat átfogóan átrendezni kívánó, ciklikusan ismétlődő hatalomváltások aláásták a kiszámíthatóságba és a tulajdon tiszteletébe vetett bizalmat.

A másik, hogy a utólagos korrekció teljes elmaradása avagy a általános, mindenkire kiterjedő, padlássöprő kiigazítás – mint két lehetséges és megtapasztalt véglet – egyaránt károkat okozott. Az igazságtétel jogos társadalmi elvárását egyik nem szolgálta, és nem törekedett a nem szándékolt társadalmi károk minimalizálására.

Ez történt a negyvenes években a magyar zsidók vagyonával, ez történt később a magyar németekével, majd a kommunista államosításban milliókéval, és később ez történt 1989 után, és ez történik most. Ebben a spirálban forog a magyar polgárosodás válságos története.

Az Együttnek meggyőződése, hogy az Orbán-rezsim utáni demokratizálás részeként az igazságtétel elkerülhetetlen.

Rossz megoldás volna, ha mindent elfelejtenénk egy rendszerváltás után, és mennénk tovább, kerülgetve Rogán Antal és bűntársai lopott vagyontárgyait városszerte. De rossz megoldás volna az is, ha milliókra kiterjedő, általános büntetőhadjárat indulna mindenki ellen, akit a szomszédja fideszes korruptnak vél, és névtelen feljelentésben megpróbál lejáratni.

Éppen ezért az igazságtételnek célzottnak, korlátozottnak kell lennie, és a versengő teljesítmények megerősítését kell elősegítenie. Mindennek elmaradása csak tovább mélyítené a válságot, és folytatná a szőnyeg alá söprés évszázados gyakorlatát.

Tanulni kell azokból a sikeres nemzetközi társadalmi megbékélési folyamatokból, amelyek során igazságtétel és társadalmi párbeszéddel történő békéltetés egyszerre történt. De példát kell statuálni, szimbolikus kárenyhítést kell végrehajtani, és békéltetni, békéltetni, békéltetni kell, sokkal tisztességesebb társadalmi gyakorlatok meghonosítására törekedve mindeközben.

Az Együtt ma nyilvánosságra hozott javaslatai a következők!

Először is, szükség van a jogfosztottak igazságtételére és részleges anyagi kárenyhítésére.

Ide tartoznak mások mellett a földbérletüket, -tulajdonukat érintően sérelmet elszenvedők, a nyugdíjrendszer átalakítása során nemzetközi bíróság által is elismerten károsultak, a koncessziós rendszerek kiépítésének áldozatai, különösen a trafik-koncessziók területén.

Másodsorban, szimbolikus kárenyhítéssel és a hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítások piaci alapú, állami ösztönzésével enyhíteni kell a magánnyugdíjpénztárak államosításával okozott tulajdonjogi károkat. Teljes kártalanítás sajnos lehetetlen, és felelőtlen néphülyítés volna ezt ígéri, ami ellentétes az Együtt meggyőződésével.

Harmadik javaslatunk az orbáni érdekkör vagyonának ellentételezés nélküli állami tulajdonba való vétele törvénnyel és hatósági intézkedéssel. Az illiberális rezsim megalkotóit nem védi bűneiben az új, magyar köztársaság. A liberális demokrácia híveinek kötelessége a mindenkori politikai és más kisebbségek intézményes védelme, kötelessége az önkorlátozó és átlátható hatalomgyakorlás, de éppen saját eszméink védelme miatt nem kötelessége egy elnyomó rezsim tolvajai lopott vagyonának védelme. A stróman-struktúrákat fel kell számolni, a színlelt szerződésekkel végrehajtott adócsaló szolgáltatások után az adóhiányt meg kell állapítani és be kell fizettetni.

Az Együtt negyedik javaslata szerint korrigálni kell a felelőtlen állami vagyongazdálkodás fideszes bűneit.  Az állami földbérleteket a korrupt bérlői körben fel kell mondani, a földtulajdonosoktól pedig vissza kell venni különösen azok esetében, akik politikailag megválogatottan odaítélt, támogatott állami hitel révén tudtak földet vásárolni. Tételesen meg kell vizsgálni a 2010 után végbement magánosítási tranzakciókat, és a szükséges esetekben az eredeti állapot helyreállítása érdekében kell cselekedni

Végül pedig jóvátételi adót kell kivetni az Orbán-rezsim kitüntetett kedvezményezettjeire, akik a tisztességes piacgazdaságokban bevett ellenőrzött verseny elvét megsértve, közbeszerzések nyerteseiként vagy az állami szereplőkkel ápolt jó kapcsolatok révén kerültek aránytalan gazdagodást lehetővé tevő helyzetbe.

Nem öröm, hogy ezt kell tenni. De az elmúlt évszázad tapasztalatai alapján nem követhetjük el újra a korábbi hibákat. Sajnos, a bevallottan és tudatosan illiberális rezsimet építő Orbán Viktor nem adta meg a lehetőséget számunkra arra, hogy leváltása után hagyományos, átadás–átvétel történjék.

Az Együtt elnökeként meggyőződésem, hogy a jogfolytonosságot megszakító rendszerváltásra van szükség az Orbán-rezsim leváltásához és a negyedik magyar köztársaság megteremtéséhez.

Vannak a világban olyan, demokratikus átmenetek, amelyek mindenben fenntartják a folyamatosságot, de sajnos néha szükség van olyan változásra is, amikor Pinochet vagy Castro normái nem kötik meg az új status quo kezét. A kizárólagos uralomra való törekvés révén az Orbán-rezsim már akkor is elérte ezt hazánkban, ha nincs fasizmus és nem Észak-Koreában élünk.

Egy ilyen rendszerváltás után az új, köztársasági kormány nem megteremti a jogi kereteit az Orbán-rezsim felszámolásának, hanem elismeri azt a jog előtti tényt, hogy a magyar nép felszámolta a parlamenti választás során az elnyomó rendszert, és valami újra nyújtott be igényt.

Nem az új parlament meneszti Polt Pétert, Matolcsy Györgyöt, az alkotmánybírákat és másokat, hanem az új parlament csak elismeri azt a tényt, hogy a nép menesztette őket.

Ha valaki netán önök közül olvasta a kollaboráns Alkotmánybíróság minapi, szégyenletes határozát, amellyel a semmiből értelmezte az alkotmányos identitás fogalmát a magyar jogrendszeren belül, akkor most rettenetesen keserű iróniával, de tényszerűen, fogalmazhatnék úgy is, hogy az illiberális Orbán-rezsim léte önmagában ellentétes a magyar alkotmányos identitással. Ez utóbbit, az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint nem az Alaptörvény hozza létre, hanem csak elismeri a létét, így mivel ellentétes vele, az illiberális Orbán-rezsim léte meggyőződésem szerint önmagában alkotmányellenes.

Van úgy, hogy a rendszerváltás és a liberális demokrácia megteremtése jogon kívüli aktus. Magyarországon kísérletet kell tenni majd egy ellenzéki választási győzelem után a rendszer lebontásáról való megegyezésre az új parlament pártjaival, de amennyiben ebben nem partner korábbi állampárt utódja, akkor a legitim felhatalmazás és szuverenitás birtokában az új, köztársasági kormány egy világosan meghatározott szűk körben szuverén módon cselekedhet. És minden másban pedig önmagát is súlyosan korlátozó, fékekre és egyensúlyokra épülő rendszert kell azonnal teremtenie, amely tiszteli a pluralizmust és a másik oldal nemzethez tartozásának elismerésén alapul.

Hiszen ma már az új, nacionalista-populizmusok kutatói is világosan leírják: a korszellemet jelentő politikai hullám képviselőiben az az alapvetően közös jellemző, hogy tagadják ellenfeleiknek a nemzeti közösséghez tartozását.

Egy új, negyedik köztársaság az ökorlátozó korrekció mellett akkor lesz legitim, ha elismeri: a haza mindig egyszerre van kormányon és ellenzékben egyaránt.

Tisztelt Konferencia!

A korszellem miatt manapság a korábbiaknál kevésbé hiszünk a második világháború utáni nemzetközi intézmények problémamegoldó képességében.

A visszavonulót fújó Amerikai Egyesült Államok Obama-doktrínája csak a hivatalos leképeződése volt annak, hogy bár minden józan, realista tudja, hogy az ENSZ, a NATO, az EU és más, multilaterális intézmények jelentik világrendünk alapját, de mégis egyre kevésbé hisznek a nemzetállami elitek mindezek problémamegoldó képességében.

A gazdasági modellválság megválaszolatlansága, a növekedés lassulásának megfordíthatatlansága megingatta közös problémamegoldó képességünkbe vetett hitünket. Mert bár az egész világ szintjén nő a jólét, javul a várható élethossz és életminőség, tehát van felzárkózás, a fejlett nyugati világban a világgazdasági válság után mégis inkább helyben járunk, nőnek jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeink.

De ott is baj van, ahol mindezek nem nőnek, mert a jövőre vonatkozó elvárások, az életpályakalkulációk romlanak. Elég csak meginognia közösségeink hitének a jobb jövőben, és máris újra-nacionalizáljuk gondjainkat és megoldási kísérleteinket.

Ma a fejlett nyugaton és a félperiférián három generáció egyszerre hiszi úgy, hogy gyerekeinek rosszabb lesz, mint neki magának volt.

***

A kortárs nacionalista populizmusok nemzeti megoldást hazudnak, és belső vagy külső, igazi vagy képzelt ellenségek ellen vívnak valós vagy fantom-háborúkat. Ezt szenvedik az ukránok, a szírek, a törökök; ezt szenvedik a szegények és elitek mindenfelé; és erre játszik rá Putyin, Trump, Erdogan vagy Orbán.

26 évvel a magyarországi békés átmenet után azonban a magyar liberális demokrácia újrateremtése szempontjából le kell vonnunk egy fontos közvetkeztetést, és ezzel kívánom zárni mai megnyitó beszédemet: ha a korszellem újra nacionalizált konfliktusokat hoz a világban, akkor a negyedik magyar köztársaság megteremtése is csak nemzeti keretben fog megtörténni, nem a nemzetközi intézmények és fontos kétoldalú partnereink nyomására vagy segítségével.

Érdek, ha van is, nincs figyelem, nincs eszköz, nincs konfliktus-potenciál a centrumállamokban ma az illiberalizálódó periféria bajának megoldására. Az Európai Unió és az egyre szorosabb integráció meggyőződéses híveként szomorúan kell megállapítanom, hogy az EU mai szerződéses keretei alkalmatlanok, és ennél már csak a uniós politikai elitek, valamint a tagállami kormányok érdektelenebbek csak.

A magyar progresszív hagyomány képviselőinek úgy kell itthon köztársaságpárti alkotmányos fordulatot hirdetniük a negyedik magyar köztársaságért, hogy közben nemzetközi partnereink inkább tisztára mosnak egy orosz atomipari lobbitevékenység bűnébe eső német kereszténydemokrata uniós biztost, semmint hogy bármit is tegyenek.

Azonban szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindebből az is egyértelműen következik, hogy ugyanazen nemzetközi tér el fogja fogadni legitimnek az új magyar alkotmányos forradalmat. Brüsszel nem fog tiltakozni Mészáros Lőrinc lopott vagyonának kártalanítás nélküli visszavétele miatt, és nem fogja Berlint zavarni, ha a magyar köztársaság új kormánya inkább a Budapesti Értéktőzsdére viszi Orbán Ráchel strómanokon keresztül megszerzett, majd később általunk visszaveendő szállodáinak részvényeit. Párizs nem hullajt majd könnyet az alkotmányellenes és áruló alkotmánybírók automatikus hivatvesztéssel járó rendszerváltó nyugdíjazása miatt. Mert a be nem avatkozás nem szelektív.

Ráadásul pont éppen akkor miért avatkoznának be partnereink, ha a jogfolytonosság megszakításával, az Orbán-család és strómanjai lopott vagyonának állami tulajdonba vételével, a kollaboráns közhivatalnokok hivatalból történő menesztésével illiberalizmus helyett újra liberális demokrácát teremtünk szuverén népi felhatalmazással Magyarországon.

Ha Brüsszel, London, Párizs és Berlin hagyta – Washington folyamatos tiltakozása ellenére – Orbán illiberális fordulatát végbe menni, akkor hagyni fogják annak eltörlését is. Ezért nem csak az egyetlen lehetséges út, hanem az egyetlen szükséges út is az, hogy nemzeti keretben teremtsünk újra köztársaságot a hazánkban. És, teszem hozzá, Putyin sem fog csapatokat küldeni Orbán védelmére. Még akkor sem, ha mostanság közös hazánk egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a német üzleti körök egy részének gyáva szégyenével együtt az új orosz gazdasági és titkosszolgáltati befolyási övezetbe.

A negyedik köztársaság attól marad majd legitim, ha az akkori többség elismeri minden kisebbségét, és nem felszámolni kívánja ellenzékének társadalmi, politikai hálózatait. Közben pedig a nemzetközi megbékélés spanyol vagy dél-afrikai mintáira figyelve a teljes politikai közösség által megélhetővé kell tenni az igazságtétel, a korrekció és az önkorlátozás politikai gyakorlatát.

Másrészt pedig attól marad legitim az új rendszer, ha minden korábbinál többet teszünk az intézményes áltláthatóság érdekében. Vagyon és adójogi transzparencia kell, politikailag színvak antikorrupciós intézményrendszer, politikusi vagyonleltár és az utolsó kockacukor-számláig átlátható állami gazdálkodás.

Ha mindezt a munkát a magyar progresszió politikai hagyományának jelenkori képviselői nem végzik el, akkor a Jobbik fogja, és az sokkal rosszabb lesz. Már csak ezért sem kell velük együttműködni, szemben egyes téves illúziókkal. És ha nem mi vagy nem a Jobbik végzi el, akkor pedig egyszer majd az utca fogja. De az nélkülünk fog történni, és még sokkal rosszabb lesz. Ezen megfontolások miatt tette az Együtt politikai programjának részévé 26 évvel a békés átmenet után újra az igazságtétel ügyét.

Mi nem csak sípolni tudunk és szeretünk Orbán Viktorral szemben, hanem gondolkodunk is a jövő új megoldásaink, amelyek szakítanak az elmúlt 30 évvel, és tanulnak a múlt hibáiból.

Ez a radikális és centrista politika teremthet csak negyedik köztársaságot Magyarországon, és ez az Együtt útja.

Ma ez a józan középút.

Köszönöm, hogy meghallgattak!