Az orosz érdekek kiszolgálása helyett konszenzusos külpolitikát!

2017. június 30. 13:15 - Szigetvári Viktor blogja

Szigetvári Viktor megnyitóbeszéde az Együtt és a Váradi András Alapítvány „Merre tovább Európa?” című konferenciáján

 

Jó napot kívánok, köszöntök mindenkit! Szigetvári Viktor vagyok.

Elsősorban köszönöm Hajdu Nórának, aki összerakta ezt a konferenciát. Ő az, aki az Együttnél gazdája a külpolitikai kérdéseknek, külpolitikai témáknak, ő volt az, aki összefogta a szakértői anyag előkészítését, konzultált párton belül és párton kívül szakértőkkel, akik az Együtt külpolitikai ügyeinek, geostratégiai ügyeinek, nemzetbiztonsági, biztonságpolitikai ügyeinek a gondozásában részt vesznek akár kritikusként, akár aggódó szimpatizánsként. És köszönöm mindazon résztvevőknek, szakértőknek, illetve politikusoknak, akik elfogadták a felkérésünket, akár a szakértői panelben, akár pedig a politikusi panelben vitatkoznak velünk.

Az Együtt már az Európai Parlamenti választáson is azt az álláspontot foglalta el Bajnai Gordon kezdeményezésére, hogy a szélsőjobboldallal és a sokszor orosz érdeket Magyarországon képviselni kívánó szélsőjobboldallal is vitatkozni kell, mert úgy ítéljük meg, hogy az elmúlt 30 év balliberális értelmiségi tabusítási hagyománya nem vezetett eredményre. A magyar választók – szeretjük, nem szeretjük – legitimálták, bár nem is mind szélsőjobboldali érzelműek, de legitimáltak egy számomra elfogadhatatlan értékrendű pártot. És mi azt gondoljuk, úgy lehet az ő hamisságaikat átfordítani a mi igazságainkká, demokrata, liberális-demokrata vagy zöld-demokrata igazsággá, hogy ezt vitákban exponáljuk. Vitatkoztunk az ő családpolitikájukról, vitatkoztunk az ő szegénypolitikájukról, a mai napon külpolitikájukról fogunk többek között velük vitatkozni.

De annál fontosabbnak tartjuk ezt a kérdést, mint hogy hozzájuk igazítanánk a vitát. Hiszen van erről nekünk is kellően nemzeti, kellően büszke és kellően nyugatos, európai álláspontunk.

szv_konf.png

Én két dolgot szeretnék elmondani. Ilyenkor magyarországi példákkal illik indítani egy ilyen előadást, de én most tudatosan nem magyarországi példákkal fogom indítani, mert ha magyarországi példákkal tenném, akkor nem tudnám abbahagyni egy óra után sem.

Tíz nappal ezelőtt az Együtt delegációjának vezetőjeként, mások mellett Hajdu Nórával is Erdélyben, Kolozsvárott jártam, ahol több tárgyalást bonyolítottunk le, próbáltunk partnerséget erősíteni az RMDSZ-szel, ottani liberális civil szervezetekkel és ottani olyan emberekkel, civilekkel, akik az Együtt iránt, a magyar közélet nem fideszes narratívája iránt érdeklődnek.

E tekintetben sikeres tárgyalásokat folytattunk és két Közép-Kelet Európát jelenleg jellemző probléma bomlott ki ott, előttünk egy-egy ügyből. A maga-maga Madeleine-süteményeként mind a kettő olyan, amelyre tudok reagálni, amikor a magyar külpolitikai stratégiát érintően beszélek.

Az egyik ilyen dolog az volt, nem tudom tudják-e, hogy van egy új vita Romániában, amely Erdélyben is vita, de Pártiumban is vagy Szórványban is vita, amely arról szól, hogy a román keleti egyház a család védelmét nagyobb erővel tűzte most napirendre, mint bármikor korábban a román belpolitikában az ottani rendszerváltás óta előkerült. Ennek részeként ők alkotmánymódosítást kívánnak elérni annak érdekében, hogy később a civil élettársi kapcsolat akár melegekre is kiterjedő bevezethetőségét, mondjuk úgy, egy pár évtizedre megakadályozzák, hiszen nagyon nehéz Romániában alkotmányt módosítani.

Egy olyan partnerrel beszélgettünk, aki maga újságíró volt, de egyébként életének egy másik felében meg LMBTQ civil szervezetben vezető képviselő volt. Ő elmesélte, hogy milyen szomorúan látja, hogy az elmúlt évnek fejleménye volt, hogy Dugin a nagy-nagy román parlament épületében előadást tartatott egy könyvbemutatón. Tudjuk, ő a putyinista ideológia egyik „szálláscsinálója”, hogy ezeket a lejárató fogalmakat használjam, és hogy ez nem volt jellemző Romániára.

Másrészt panaszként elmondta, hogy ez milyen nagymértékben osztotta meg a romániai egyházi világot, hiszen nyugatos protestáns, illetve római katolikus egyház is felzárkózott ehhez a törekvéshez, hiszen közös pontot találtak morálfilozófia szempontból. És látja, egyébként nem belemenve az RMDSZ belügyeibe, általában a belmagyar világnak a nemzeti identitáson túl értékelt világát hogyan osztotta ez meg: egy liberálisabb RMDSZ-es azt mondta, borzasztó, ezt nem szabad; egy konzervatívabb, akár kereszténydemokrata irányultságú RMDSZ-es azt mondta, hát, végül is ez a maga módján rendben van.

Nyilvánvalóan ezt csak azért hoztam példaként, mert az elmúlt öt-nyolc évben egyértelmű észak-atlanti elköteleződéssel hajózó Romániában láthatóan orosz segítséggel, egy orosz egyház felé nyitott román egyházi támogatással betettek egy olyan témát, amely új törésvonalakat képzett egy olyan román politikai eliten belül, ahol korrupcióról sok vita folyik, ahol sok probléma van a tranzitív örökséggel, de éppen pont ilyen típusú morális kérdések az abortusztól mondjuk akár a család kérdéséig nem nagyon tematizálodtak, és reális vállalkozás volt, hogy egy békésebb kormányzati időszakban idővel akár a civil partnerségnek a jogintézményét is be lehet vezetni Romániában.

A másik példám pedig arról szól, hogy biztosan tudják, emlékeznek az elmúlt félév első felének intenzív romániai tüntetésére, tüntetéssorozatára, amelyben civil szereplők, döntően új generációs civil szereplők a korrupt román status quo-val szemben léptek fel, sok tízezren, százezren, tüntettek Bukarestben és másutt.

Két narratívát szeretnék megosztani. Az egyik, hogy ez az egész valójában a román titkosszolgálatok provokációja. Az a párt, amely ennek a momentumán, kinőni kíván a földből USL néven, fiatal, multietnikus párt. Ez a párt valójában a román titkosszolgálatoknak a bábja és valójában ennek semmi, a román nemzeti érdeket hosszú távon adresszáló funkciója nincsen. Hiszen valójában ez az egész egy titkosszolgálati összeesküvés, amely az amerikai titkosszolgálatokkal partnerségben megpróbálja destabilizálni Romániát, valójában a korrupciót mint ügyet használja nem létező problémaként arra, hogy szétverje a stabil és jól működő román demokráciát. Ez nem az én szövegem, ez volt az egyik, amit nekem komoly emberek letöltöttek.

És ugye, van a másik része, amikor próbáltunk olyan civilekkel beszélgetni, akik látják az új mozgalmakat, látják azt a korombeliek és a nálam 15 évvel fiatalabbak korában meglévő hangulatot, amely az elmúlt román 30 év és román 25 év status quo-ját dobná ki az ablakon. Egyébként olyan középosztályú fiatalok, akik ma jobban élnek, mint 10 éve és sokkal jobban élnek ma, mint egy magyar fiatal élt 10 évvel ezelőtt Magyarországon; ahhoz képest hova jutott az elmúlt egy évtizedben. Hiszen ezt egy olyan Kolozsvárott beszéltük meg emberekkel, civil szervezeti vezetőkkel, politikusokkal, újságírókkal, amely Kolozsvár az elmúlt egy évtizedben sokkal többet fejlődött, mint Debrecen Békéscsaba vagy akár Győr. Ezt azért mondtam el példaként, mert mindebben benne van az, ami minket, közép-kelet európai magyarokat itt, az Európai Unióban, a mi részünkről Schengenen belül foglakoztat az elkövetkező időszakban, és kell, hogy foglalkoztasson a jelenben is.

Amikor az Együtt egy programot készített és ezt eljuttattuk Önöknek és itt is hozzáférhetővé tettük, akkor minket az mozgatott, hogy egy nyugatos, Európában jobban integrálódni akaró Magyarországnak a programját tegyük le, és világossá tegyük, hogy a külpolitikát egy olyan kérdésnek tekintjük, ahol van helye a konszenzusnak, van helye az együttműködésnek. Én nagyon boldog lennék, ha mondjuk egy évtized múlva az Európai Parlament szociáldemokrata, liberális, zöld és kereszténydemokrata frakciójának a remélhető konszenzusa vagy konszenzus közeli helyzetből kialakuló európai reformtörekvései Magyarországon is egy nemzeti konszenzus alapját jelentenék akár európai uniós kérdésekben, akár európai uniós biztonságpolitikai kérdésekben. Ma ettől távol vagyunk, én ma úgy érzem, hogy az Európai Néppárt mainstream-jétől odébb, jobbra, populista irányba politizál a magyar kormány – azt a mai beszélgetés szakértőinek, illetve politikusainak lesz lehetőségük megvitatni, hogy erről mi mit gondolunk, és mit gondolnak más pártok, szimpatizánsaik, és mit gondolnak azok, akikkel kevesebb dolog köt bennünket össze.

Annyit viszont nagyon fontosnak tartok, hogy az Együtt értelmezése szerint az elmúlt 7-8 évben a magyar külpolitika elvesztette a szuverenitását még akkor is, ha a magyar miniszterelnök legutoljára a mai napon jegyezte meg az Országgyűlés épületében, hogy itt minden korábbinál autonómabb és szuverénebb magyar külpolitika folyik.

Két faktort emelnék ki. Az egyik, hogy a magyar intézményesült korrupció, state capture miatt a magyar külpolitikai mozgástér szűkült, hiszen nemcsak a keleti titkosszolgálati partnereink, hanem a nyugati titkosszolgálati partnerek is bankszámlaszámok tömegét ismerik; még akkor is, ha ezt természetesen nem mutatják meg a volt miniszterelnököknek. Másrészt viszont amellett, hogy ismerik ezeket a számlákat, ismerik azt is, hogyan lehet zsarolhatóvá tenni egyes magyar, döntően fideszes kormányzati politikusokat, akik a letelepedési kötvény mocskában, offshore cégek mocskában vagy csak Londonban kastélyt vásárló magyar kommunikációs tanácsadóként eljárnak azért, hogy a magyar külpolitika szuverenitása csökkenjék, mert mennél zsarolhatóbb egy magyar adminisztráció, annál kisebb a magyar külpolitikának mozgástere.

Az is csökkentette a magyar külpolitika, a fideszes Szijjártó Péteri külpolitika mozgásterét, hogy egy hozzá nem értő, a korábbi, számomra értékrendileg nem mindig elfogadható, de a magyar nemzeti érdek szempontjából vitaképes, atlantista fideszes külpolitikából egy focicsapatnak az anyagi, keleties érdekeit képviselni kívánó, alapvetően dilettáns külpolitikához jutottunk el, ahol jó szakembereket, a politikai árkok túloldalán lévő, de tisztességes fideszes szakembereket pakoltak ki olyan helyekre, ahol megalázzák őket vagy akár az egész külügyi adminisztráción kívülre kerültek. Valamint lefejezték a külügyi adminisztrációnak azt a részét is, amely ott volt már akár 1989-1990-ben is a Külügyminisztériumban, tovább szolgált és minden kormányzat – pártszínezettől függetlenül – számíthatott a szakértelmükre.

Az Együtt azt látja, hogy nemcsak a korrupció, a state capture csökkentette a magyar fideszes kormányzatnak a külpolitikai mozgásterét az önleleplezően pregnáns lopások miatt. A szakmaiságát, a kereskedelempolitikának a szakmaiságát a nemzetközi kapcsolat építésének a szakmaiságát, a diplomácia „lassú víz partot mos” hozzáállását szétverték. És lehet kiküldeni 1-2 éve még vállalatvezetőként dolgozó, számomra nem ismert embert Washingtonba, valószínűleg sok kávét tud elfogyasztani a Dupont Circle közelében, de a Fehér Házhoz közelebb nem fog jutni az elkövetkező két évben. Ebben biztosak lehetünk.

Ebben a helyzetben az Együttnek teljesen világos álláspontja, hogy amit a kormányzatunk energiapolitikában bemutat, az nem szolgálja a magyar érdeket. Egy egyre függőbbé váló, az interdependenciát mintha nem létezőnek tekintő magyar kormányzat nem tesz azért, hogy több, nemzetközi hálózatba kapcsolódó magyar energiahálózat legyen a villamos áramban, a gáz, illetve kőolaj hálózatban. Nem nagyon aktív az LNG-terminálok építésében, a repesztéses technológiával a világpiacot elöntő gáz fele Magyarország nem látszik haladni, próbáljuk a hosszú távú gázár megállapodást stabilizálni sokszor túlzó mértékben, és energetika politikában Paks2-vel borzalmas módon, évtizedekre orosz adósságban, orosz technológiával egy szükségtelen helyzetben kiszolgáltatjuk a hazánkat.

Titkosszolgálati együttműködésről a nyugati partnerekkel nem lehet nagyon beszélni, mert nem bíznak már bennünk, a keleti partnerekről meg jobb nem beszélni, mert reményeim szerint azok még annál is kevésbé aktívak, mint amennyire aktívaknak tűnnek. Az orosz titkosszolgálatnak a határainktól kívüli törekvései a Balkán területétől akár Csehországig, a Balti államokig vagy akár Magyarországon is tetten érhető. Korábbi titkosszolgálati vezetők egyértelmű és nem cáfolt interjúiból látjuk, tudjuk, érzékeljük – vagy akár a Political Capitalnak a kiváló anyagaiból, amelyek régiós együttműködésben születnek –, hogy a Magyarországot is érő, Kelet-Európát általában érő orosz destabilizációs szándék, amely nyilvánvalóan egy orosz megkapaszkodási kísérletből fakad, az Magyarországnak a külpolitikai mozgásterét szűkíteni próbálja és ennek a magyar kormány nem ellentartani kíván a titkosszolgálatok révén, hanem ezt a násztáncot még el is járják velük.

Ugyanezt gondolom a nemzetpolitikáról. Erdéllyel kezdtem, nem beszéltem az RMDSZ ügyeiről. Az RMDSZ-szel hála az Istennek próbált a Fidesz most már egy békét kötni, melynek részben eredménye is lett egy jobb választási eredmény, de ugye az a megalázó helyzet, hogy a felvidéki és szlovákiai magyarság legnagyobb legitim képviseletével, a HÍD-dal továbbra sem áll szóba a magyar kormányzat. Ez innentől kezdve egy szelektív, olyan határon túli magyar politikát jelent, amelyben nem az számít, hogy valaki a szomszédos országban hogyan és miként számít legitim képviseletnek a kisebbségi magyarság körében mások mellett, hanem az számít hogy ki hajlandó a fideszesekkel együtt lopni, ki hajlandó kiszolgálni az ő érdekeiket.

Biztonságpolitikában, katonapolitikában – talán el lehet mondani – lehet látni a legjobb teljesítményt az összes nehézség közepette. A magyar kormány, helyesen, az Együtt és más kisebb ellenzéki pártok szavazatával új missziót nyitott Észak-Irakban. Szerintem ez egy fontos dolog, hogy Magyarország akár NATO-mandátum nélküli misszióban is részt vegyen. Támogattuk volna a bővítését is ennek bizonyos feltételek mellett, most ez egyelőre lekerülni látszik a napirendről. De én legitim álláspontnak tartom azt az LMP-s álláspontot is, amely nem kíván határainkon túlra küldeni magyar csapatokat. Azt gondolom, ez része a nemzeti konszenzuson belüli legitim vitáknak.

A NATO iránti elkötelezettsége a magyar kormányzatnak csak részben kérdőjelezhető meg, a költségvetési hányadot nem növelik és a NATO olyan képességfejlesztéseiben, amely pont éppen az orosz hibrid háborúnak a visszanyomásáról, annak az ellentartásról szólna, abban a magyar kormány nem nagyon vesz részt. Létrejöttek ilyen központok a Baltikumban, látjuk, hogy a magyar kormány ettől távol marad.

Kereskedelempolitikában pedig szintén egy nem kellően bátor kereskedelmi politikát lát az Együtt. Ameddig napirenden volt a TTIP, abban inkább követő politikát követet a magyar kormány, megpróbálta eltűrni, amíg mások legázolják a TTIP-t, hogy ne kelljen neki igent vagy nemet mondania. Értem, hogy ez egy értékrendi vita, értem, hogy ez egy kapitalizmus-képről szóló vita. Mi, az Együttben ebben inkább pártoljuk a nemzetközi kereskedelempolitikai együttműködéseket, úgy látjuk, hogy a magyar kormány ezekben nem kellően aktív, és ezt próbálja kompenzálni a diadalittas keleti nyitással vagy a még diadalittasabb déli nyitással. Mondanom sem kell, komoly emberek között vagyunk, sem a keleti-, sem a déli nyitás nem tudja ezt kompenzálni, és a keleti nyitás pedig, ha teljesen korrektek vagyunk történelmileg, bárki, bármit gondoljon is Medgyessy Péterről, az már Medgyessy Péter kormányában megkezdődött. És a kínaiak ugye, akik évezredekben számolnak, nem években, nem parlamenti ciklusokban Magyarországon, ők pontosan tudják, hogy van egy magyar érdek abban, hogy legyen egy tisztességes kapcsolat Kínával. Én azt gondolom, hogy ezek a törekvések szintén nem elég erősek.

Végezetül egy dolgot engedjenek meg nekem, kérem szépen! Az Együttnek meggyőződése, hogy Magyarországnak az európai integráció fősodrában kell lennie az elkövetkező másfél-két évtizedben. Én azzal kezdtem, hogy remélem, hogy ahogyan kiforogja magát az önmagát megreformálni kívánó új, szorosabb együttműködéseket létrehozó ország-csoportok szándéka, úgy Magyarországon már olyan kormány lesz, amely ehhez felzárkózni tud. És azt is gondolom, hogy nemcsak egy szorosabb Európai Unióra van szükség, de egy szakmaibbá tett, plurális magyar külügyi érdekképviseletre is szükség van, amely tekintettel van arra, ha egy nagykövet picit másik hátországból érkezik, nem beszélve egy külügyminisztériumi főosztályvezetőről vagy kereskedelempolitikai attaséról; tekintettel van arra, hogy Magyarországon is konszenzust kell legalább a politikai közösség kétharmadában, 70%-ban létrehozni.

Ismétlem, ebben szerintem nem az európai kereszténydemokrata pártszövetséggel van a probléma, kiforrja magát az ottani vita. Hanem azzal van probléma, hogy a keleties, Magyarországot az oroszok kezére sok eszközzel játszani kívánó magyar kormánnyal szemben van egy normális jobboldali, az én értékrendemtől különböző, a mi liberális értékrendünktől különböző külpolitika. De ezzel a magyar kormány nem kíván semmit kezdeni.

Azt mondták sokan, hogy Európában ez a forradalmak éve lesz, helyette azt látjuk, hogy radikális változás történik Európában. Radikális változás, amelyben Macron radikális centrumból nyert; a maga kiszámítható módján valószínűleg nagy többséggel újra választják Angela Merkelt egy utolsó ciklusra. Az angolokkal diadalittas brexit óta csak a nemzeti szégyen, újabb és újabb árkaiba ugranak bele.

Én azt tudom mondani Önöknek és ezzel zárnám: ebben az Európában Magyarországnak van helye. Vannak Magyarországon nyugatos pártok, melyek értékrendi kérdésekben nem 100%-ig gondolják ugyanazt. De van hagyománya annak, hogy egy máshogyan felzárkózó, az elmúlt 30 évet értékelő, fiskális gazdaságpolitikát, a konszenzusos magyar nemzeti érdeket érvényesíteni lehet Európában.  És abban egy tisztességes titkosszolgálati politika, tisztességes energiapolitika, tisztességes konszenzusos nemzetpolitika és tisztességes kereskedelmi politika is belefér, legfeljebb a konszenzus elemeiből ki-ki ki fog csekkolni.

Örülök, hogy ezt elmondhattam, köszönöm, hogy ezt a vitát Pikó András levezeti.

komment

Forradalomnál kevesebb, rendszerváltásnál több kell!

2017. június 08. 15:14 - Szigetvári Viktor blogja

Szigetvári Viktor beszéde az Együtt jelöltbemutató gyűlésén

Köszönöm szépen!

Én is szeretettel köszöntök mindenkit, köszöntöm a sajtó képviselőit, ha már a Magyar Távirati Iroda úgy döntött, hogy nem tudósítja ezt a rendezvényt. Köszönöm, hogy eljöttek és ők viszont kíváncsiak ránk.

Külön tisztelettel köszöntöm mindazokat, akik az Együtt jelöltbemutató rendezvényét ezen a szombati napon az interneten keresztül, élő közvetítésben követik vagy a felvételt fogják megnézni. Az Együtt eldöntötte, hogy létrehozza a saját médiáját, ha már az adófizetői pénzből fenntartott média jelentős része bojkottál bennünket.

Köszöntöm mindazokat az értelmiségieket, üzletembereket, civil vezetőket, akik megtisztelnek figyelmükkel, eljöttek rendezvényünkre. Külön tisztelettel köszöntöm Gulyás Márton barátomat – én voltam az egyetlen politikus, aki végigültem azt a szégyenletes pert, amelyben Gulyás Mártont és Varga Gergelyt megalázó módon elítélte az elnyomó magyar állam. Azt gondolom, hogy az a kezdeményezés, amelyet Gulyás Márton tett barátaival, hogy pártok felett küzdjünk az arányos, tisztességes, demokratikus választási rendszer megteremtéséért, az Együtt támogatására érdemes. És végezetül külön köszöntöm újra körünkben azokat a politikustársainkat, akiknek valójában mindig itt volt a helyük közöttünk, a mi körünkben: tisztelettel és barátsággal köszöntöm Szabó Tímeát és Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd párt társelnökeit.

Az Együtt az elmúlt hetekben május eleje óta járta az országot, Cselekvő ellenzék címmel újságot osztogattunk több mint százezer példányban Szombathelytől Békéscsabáig, Miskolctól Pécsig. Az volt a célunk, hogy bemutassuk azt a sok-sok politikusunkat, akik nem tegnap, nem tegnapelőtt kezdték az ellenzéki politizálást, hanem már három, négy, öt éve küzdenek. Nagyon örülök annak, hogy sokan közülük jelöltek lesznek.

A mai rendezvényünknek az a célja, hogy bemutassuk 106 egyéni jelöltünket, bemutassuk azt az együttműködési formát, amelyre az Együtt készen áll más demokratikus ellenzéki pártokkal, Juhász Péter barátom, az Együtt elnöke pedig el fogja mondani, hogy miért hiszünk mi nagyon keményen a győzelemben és mit tesz ezért párt a hátralevő szűk egy évben, a választásokig. Köszönöm, hogy a jelöltjeink itt vannak, majd többekkel meg is fogtok tudni ismerkedni, a bennünket figyelők meg fognak tudni ismerkedni.

Az én személyes életemben is változást hozott a 2018-ra való készület, mert életembe először szeretnék egyéni országgyűlési képviselőjelölt lenni. Az a célom, hogy megszerezzem Újpalota, Rákospalota, Pestújhely és Újpest egy részének választói támogatását. Mert hiszek benne, hogy ha a Fidesz és a Jobbik jelöltjével szemben csak egyetlenegy ellenzéki jelölt indul abban az egyéni választókerületben, akkor a helyi tolvaj fideszes kiskirályt el elehet kergetni. Megpróbálok ebben minden ellenzéki párt részéről támogatást szerezni. Ez az én történetem, amiért ma itt vagyok.

Amikor az elmúlt hetekben az Együtt újpalotai csapatával, aktivista barátaimmal közösen részt vettem szórólapozáson, mondjuk az újpalotai piacon, akkor rendszerint azt kérdezték tőlünk, tőlem – és ezzel zárnám a mostani megnyitómat –, hogy „Hát Szigetvári Úr, az Istenért, mondja már meg, hogy lehet győzni? Az Együtt mit tesz ehhez hozzá? Mit tesznek az együttműködésért?” És még azt szokták kérdezni, hogy „Szigetvári Úr, hogy lehet ezeket úgy elkergetni, hogy valóban megváltozzon ez az ország?”

Én azt gondolom, és ezt szoktam válaszolni, hogy 2018 tavaszán Magyarországon forradalomnál kevesebbre, de rendszerváltásnál többre van szükség. Azért van szükség forradalomnál kevesebbre, mert bár sokaknak akár romantikus gondolatnak is tűnhetne egy forradalom, ki kell őket ábrándítanom. A forradalom még egy így megtépázott Magyarországon is szenvedéssel, vérrel, ne adja az ég, emberhalállal járna. Ezt senki, az Együtt pedig végkép nem kívánhatja Magyarországnak.

Mindazok, akik tőlünk azt kívánják, hogy vonuljunk ki a teljes politikai rendszerből, ne induljunk választáson, és majd az utcán és csak az utcán lehet kikényszeríteni a rendszerváltást, azoknak azt üzenem, hogy szerintem nem mondanak igazat. Mert az ő általuk javasolt útnak a végén, ha tisztességesen végiggondolják, akkor csak a forradalom van, amely nem egy romantikus dolog, hanem egy ország újabb évtizedes romlását hozó tragédia lenne. Az Együtt ezért készül arra, hogy 2018 tavaszán forradalomnál kevesebbre van szükség Magyarországon.

Azt viszont nagyon határozottan hiszem, hogy többre van szükség, mint rendszerváltásra. Amikor én erről beszélek, akkor abban hiszek és abban hisz az Együtt, hogy meg kell tudnunk változtatni Magyarországot, meg kell tudnunk változtatni, hogy az a kölcsönzött munkaerő, aki gyakorlatilag munkai jogától megfosztva, napszámban dolgozik, kizsákmányolva multinacionális vagy magyar foglalkoztatótól, az is kapjon védelmet a magyar államtól.

Akkor lesz ebben az országban élhető, békés, fejlődő piacgazdaság, hogy ha olyan államot teremtünk az Együttel közösen, amely védi a kiszolgáltatottak, szegények érdekeit, együttműködik a szakszervezetekkel, megerősíti a magyar jóléti államot, mert nem hiszünk abban, amit 30 éven át hazudtak nekünk, hogy olyan a piacgazdaság hogy a vagyon, a gazdaság, gazdagság felülről leszivárog mindenkihez. Nem szivárog le, nekünk meg kell ezt támasztani egy erősebb jóléti államban. Az Együtt ebben hisz és abban is, hogy ezt viszont úgy kell elérni, hogy a gazdagokat, a teljesítményükből tisztességesen meggazdagodottakat nem ellenségnek tesszük, nem fordítjuk szembe őket a többségi magyar társadalommal, hanem meggyőzzük őket arról, hogy akkor lesz szolidáris, igazságos Magyarország 2018 után, ha ők vagyonukból, osztalékjövedelmükből, személyi jövedelmükből valamivel többel járulnak hozzá Magyarország felemelkedéséhez. Mert akkor tisztességes verseny, jó piacgazdaság lesz és egyébként a szegénység is csökkenni fog, az egyenlőtlenség is el fog tűnni idővel ebből az országból. Mi, az Együttben ebben hiszünk.

És amikor engem megállítanak az újpalotai piacon vagy az országjárásom bármely pontján, akkor én mindig azt mondom, hogy az Együtt egy olyan párt, amely bezárkózó nemzet helyett egy nyitott és befogadó magyar nemzetben hisz. A félelem helyett, az elnyomás helyett egy szabad köztársaságban hisz. A szegénység, a nyomor helyett egy igazságos, egyenlő piacgazdaságban hisz. Az Együtt ezt képviseli, mi ezt képviseljük: a szabad köztársaságot, igazságosabb piacgazdaságot és nyitott, büszke nemzetet.

Pártunk alapítójának az örökségére is büszkék vagyunk, akit soha, semmilyen formában, még csak a vicc kedvéért sem emlegetnék olyan emberekkel egy társaságában, akiknek a magyar történelem szemétdombján van a helyük. És ezt azért el akartam a mai napon mondani.

Az Együtt megpróbál Magyarországon a középúton járni. Mentesek vagyunk a jobb és baloldali szélsőségektől, de nem vagyunk értékrendtől mentesek. Középúton járunk, büszkék vagyunk magyar nemzeti hovatartozásunkra, közben progresszív liberálisnak valljuk magunkat avval a hittel, hogy meg lehet változtatni az örökölt Magyarország problémáit. És amikor ebben hiszünk, akkor képviseljük azt, amiről beszéltem: hogy forradalomnál kevesebbre, de rendszerváltásnál többre van Magyarországon szükség. Mi vagyunk az egyetlen magyarországi párt – és ez az, ami fontossá teszi a mi felelősségünket egy kormányváltásban és a 2018-as ellenzéki együttműködésben –, amelyik nem azt mondja, amivel meg lehet hülyíteni a magyarokat, hanem azt mondjuk, amit ezzel a hazával tennünk kell, amit ezzel a hazával tenni vagyunk kötelesek. Mi már kiábrándultunk a néphülyítésből, nem akarunk szegényt és gazdagot, magyart, cigányt és nem cigány magyart egymással szembe fordítani, nem akarunk a menedékkérők ellen hergelni, de biztonságos Magyarországot szeretnénk. Ebben a programban hiszünk, megvannak ehhez az egyéni jelöltjeink, van egy pártelnökünk, aki kőkeményen küzd a Fidesz ellen, volt civil vezetőként kőkeményen kiáll azért, hogy lehet egy jobb civil közösséget teremteni Magyarországon. Erről szól a mai rendezvényünk. És köszönöm, hogy megnyithattam.

Köszönöm figyelmüket!

komment

Kolozsvárra megy az Együtt

2017. június 01. 07:35 - Szigetvári Viktor blogja

Csütörtökön az Együtt delegációjának vezetőjeként Erdélybe, Kolozsvárra megyek Hajdu Nórával, Szabó Szabolccsal és Molnár Tiborral. Tárgyalunk az RMDSz alelnökével, beszélünk szakértőkkel és értelmiségiekkel. Pártunk csatlakozni kíván támogatóként az úgynevezett Minority Safe Packhez, ami európai népi kezdeményezés a kisebbségek védelméhez. Megtiszteltetés, hogy mi is gyűjthetünk aláírást az elkövetkező évben ebben a fontos ügyben.

Mindig érdemes tanulni másoktól. Az RMDSz Kelemen Hunor vezetésével sikeresen vett számos akadályt. A Markó Béla által végzett munka folytatása és megújítása része a magyar közösség megmaradási törekvéseinek.

kolozsvari_szent_mihaly-templom.jpg

A Partiumban, a szórványban és Erdélyben is újabb és újabb nemzeti megerősödési, együttélési kezdeményezésekre van szükség. A többes identitások, a vegyesházasságok és multietnikus együttélési kihívások a mindennapok részét képezik. Ehhez helyes törekvés az autonómia kivívása is, ami azonban nem megoldás mindenre. Románia gazdasági fejlődésének egyik motorja az ország nyugati, magyarok által is lakott része. A tudásipar kolozsvári fejlődéséből nekünk, anyaországi magyaroknak is van mit tanulnunk.

A magyarországi politikának van elég megoldatlan hazai baja, nem szabad további bajokat okoznunk a határainkon túl. Ehhez arra van szükség, hogy ne tegyünk különbséget a határontúli pártok között. Róluk, nélkülük, velük szemben semmit sem szabad tennünk itthon.

Éppen ezért van szükség a határontúli választójog megtartása mellett a mai igazságtalan rendszer átalakítására. A magyarországi belpolitika mocskának exportja sehova sem vezet. Olyan rendszert kell teremteni, amelyben saját közösségből választhatnak maguknak képviselőt a határon túli magyarok. Az Együttnek erre is van javaslata.

Sokat jártam már Erdélyben, több mint egy éven át, korábban Bukarestben élve dolgoztam. Ismerek sok romániai magyart és románt. Az ottani magyarok mások, mint egyes magyar jobboldaliak bukolikus, rezervátum-szerű kisebbségképe sugallja. Egy szabad és modernizálódó Magyarországnak sokat kell tanulnia a romániai modernizáció és korrupcióellenes küzdelem sikereiből és kudarcaiból.

Ezért megy az Együtt újra Erdélybe. És megyünk máskor is.

komment

Embertelenség helyett európai megoldást menekültügyben!

2017. május 29. 10:27 - Szigetvári Viktor blogja

A legmagasabb szintű olasz közigazgatási bíróság minap kimondta, hogy Magyarország nem biztonságos ország a menedékkérők számára. Szégyen, hogy Európa veszélyeztetésében és az embertelenségben idáig jutott közös hazánk.  

Az elmúlt években az Orbán-kormány nem hazánk és Európa biztonságát növelte, hanem belpolitikai érdekből rasszista gyűlöletkampánnyal teremtett félelmet sokak szívében úgy, hogy a valódi problémát meg sem próbálta kezelni. A Genfi Konvencióval teljesen ellentétes, éheztető és bántalmazó fideszes menekültpolitika maximum abban sikeres, hogy áttolta, áttolja a bajt a szomszédos országokra. 

menekult.png

(fotó: Index)

Európa biztonságát csak erős és közös határvédelemmel, új uniós megoldásokkal lehet megteremteni. A menedékkérők nem ellenségek, nem szabad velük szemben kollektív megbélyegzéssel fellépni. Közülük a jogszerű menedékeseket emberhez méltó táborokban, megfelelő ellátással és integrációs támogatással kell fogadni. Új dublini egyezményre van szükség, valamint kvóta szerinti menekültelosztásra és uniós beléptető pontokra, közös határőrizetre.

Egyetértek Botka Lászlóval abban, hogy a kerítés káros és lebontandó. Ha a mai magyar kormány nem Európa közös erőfeszítéseinek szétverésén dolgozna, hanem támogatná a német és uniós erőfeszítéseket, akkor kezelhető volna a menekültválság is. A gyűlöletkeltés leállítása után a mai határkerítés is lebonthatóvá válna, emberséges befogadó-táborokra és a békés együttélés feltételeinek rendészeti garantálására volna szükség. 

A többségi magyar társadalom jogos félelmeit kvótával korlátozott menekültbefogadással, a közrend rendőri erővel történő biztosításával, és a szükséges kiutasítások felgyorsításával kell biztosítani. 

Az olasz bíróság döntése szomorú tükröt tart a magyar kormány és Orbán Viktor elé. Ember és ember között tesznek különbséget, és közben csak félelmet keltenek itthon is. Ennek van európai alternatívája, ami szabad, nyitott és biztonságos Magyarországot teremt. Az Együtt ezt képviseli.

 

komment

Az európai Magyarország jövője a tét

2017. február 27. 07:34 - Szigetvári Viktor blogja

Az Európai Unió alapító tagállamai azon gondolkodnak, hogy a korábbiaknál határozottabban választják ketté a közösség tagállamait. Együttműködni akaró, a nemzetek feletti szuverenitást elfogadó centrumállamok az egyik oldalon, és a nemzeti szuverenitást fontosabbnak tartó újabb tagországok a másikon, ez lenne az új törésvonal. Nem szabad mindezt azzal elbagatellizálni, hogy mindig is soksebességes volt az EU, így semmi sem fog változni. De igenis fog, és ma úgy áll, közös hazánk, Magyarország veszíteni fog.

Tovább
komment

A romániai tüntetések árnyalatai (tldr)

2017. február 09. 09:28 - Szigetvári Viktor blogja

Közel érzem magamhoz a romániai tüntetéseket. Ismerem a teret, ahol tüntetnek, és ahol a miniszterelnök hivatala áll. Sok bukaresti főút fut össze az első kerületben ott. Van román barátom, aki a pesti internetadós tüntetés résztvevőihez hasonlóan, telefonját emelve követelt minap korrupciómentes, nyugatias Romániát. És van olyan barátom is ott, aki mára ugyanúgy utálja a politikusokat, mint a különleges ügyészséget és a titkosszolgálatokat, és nem hisz már semmiben.

Életem egy meghatározó időszakában, 2007 és 2009 között, hónapokon keresztül gyakorlatilag Bukarestben éltem. Naponta szeltem át gyalog vagy taxival a tüntetések hatalmas helyszínét. A közelben laktam, oda jártam vásárolni és metróra szállni. Számos romániai pártnak adtam tanácsot különböző kampányokban, minden esetben nagyobb tanácsadói csapatok tagjaként, székházaik nem messze voltak, vannak e híres tértől.

Megszerettem Bukarest keleties hangulatát és nyugatias kultúráját, az Aviatorilor sugárút éttermeit és kávézóit. Nyitott román fiatalokkal töltöttem napjaim, akiktől sokat tanulhattam a román–magyar együttélés másik oldaláról és az ő tükrökbe nézve saját hazámról, Magyarországról.

Egy mélyről jövő, több reménnyel teli, de szétesettebb társadalomnak láttam akkor Romániát Magyarországhoz képest, ahol a korrupció és a bizalomhiány számomra korábban nem ismert méreteket öltött. Ez rombolta a közösséget, a társadalmi szolidaritást, és mégis, minden mögött ott volt sokak hite, hogy lehet, érdemes megpróbálni előrébb jutni, az országot pedig nyugatabbra rángatni. Ez repítette Romániát, Kolozsvártól Bukarestig az elmúlt éveket megelőző évtizedben. Mára mindez részben kifulladt, részben megmaradt, de egyre mélyebb társadalmi, politikai válságba süppedt.

Tüntetni egy bizalmatlan országban

Miközben van román barátom, aki az elmúlt évek korrupció-ellenes harcát és a mostani tüntetéseket is román titkosszolgálati provokációnak, és részben az Egyesült Államok ösztönzésére végbemenő tudatos politikai elitcserének tartja, én hiszem, és másoktól tudom is, hogy a tüntetések résztvevőinek döntő része őszinte korrupció-ellenes meggyőződésből vesz részt a megmozdulásokban.

afp_romania.jpeg

fotó: AFP

A román városi polgárság jelentős része elvándorolt az elmúlt évtizedekben külföldre, együtt a szegényebb sorsú munkássággal és vidéki kétkezi dolgozókkal. Ugyanakkor az elmúlt évek robbanásszerű informatikai és szolgáltatási fejlődése megerősített egy széles, a magyarnál erősebb középosztályt, felső-középosztályt. Jelentős részük már nem volt részese a rendszerváltó évtizedek eredeti tőkefelhalmozásának, nem volt benne a megcsúszott és lelassult román fejlődés, európai felzárkózás helybenjárásában.

...minden politikus lop, nem a haza javát akarja...

Olvasmányélményeim, beszélgetéseim és cseteléseim eredményként úgy látom, hogy az elmúlt évek kisebb-nagyobb tüntetéshullámai után most a Szociáldemokrata Párt (PSD) elhibázott büntetőtörvénykönyv-módosítási döntése újra riadóztatta e 20-as, 30-as és 40-es korosztályt, meg azokat, akik hozzájuk csapódtak. Alapélményük közös: minden politikus lop, nem a haza javát akarja, az igazságszolgáltatás esetleges, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) sokat tett a bűnösök elítéléséért, a lopás szimbolikus megbélyegzéséért. Őket nem érdekli, ha esetleg túllendül a DNA igazságosztó keze. Nem érdekli, hogy milyen bizonyítékok alapján állítanak egy politikust vagy gazdasági háttérembert bíróság elé – mivel „mindenki” benne van, így „mindenki” bűnös, gondolják oly sokan. És ha legalább eggyel kevesebb van szabadlábon, akkor előrébb jutott Románia.

A politikai rendszer és a tüntetők

A tüntetők nagyrészt a modernizációs központokban és azok beszállítói hátországát jelentő városokban mozdultak meg országszerte. A döntően kisebb és közepes településeken népszerű PSD, e tekintetben a régió baloldali, állampárti vagy rendszerváltó örökséggel is rendelkező nagy pártjaihoz képest pont fordított elhelyezkedésű szavazóbázissal rendelkezik. Erősödött az elmúlt években a városokban ugyan, de nem uralja őket. A szociáldemokraták hagyományosan a vidéki népességet szólítják meg, és a városok közül csak ott teljesítenek jól, ahol történelmi beágyazottságuk van ipari, bányászati vagy egyéb adottságok miatt. A legutolsó parlamenti választáson a jobboldal teljes szétesése miatt előretörtek, Bukarestben és más nagyvárosokban is tisztes eredményt értek el Romániai mértékben.

Ezt a részben megszerzett bizalmat tüntette el a kormány és a kormánypárt titokban előkészített BTK-módosítása, amely sokak számára okkal bizonyult minden szempontból illegitimnek. Azóta a kezdeményezők meghátráltak, de a tüntetések folytatódnak.

A román politikai rendszer minden pártja része a román korrupciónak. A feudális birtokszerzés, a köztulajdonban levő források és eszközök saját célra való használata sokkal mélyebb és kiterjedtebb, mint azt mi, Magyarországon a 1990-es években bármikor is el tudtuk volna képzelni. A mai Magyarország feudális és illiberális szétlopása részben már hasonlít a román válság alapjaihoz, csak nálunk részsikerek után egy komoly társadalmi válság közepette történő visszafordulást lehet látni, míg Romániában mindez folyamatos, három évtizedes adottság.

A román gazdasági és politikai elit alapvetően más privatizációs stratégiát választott 1990 körül. Először románok vásároltak meg, szereztek meg, loptak el nagyvállalatokat és közszolgáltatókat, ők vitték csődbe vagy rakták rendbe cégeiket, és később, egy jó fél évtizednyi ütemmel később kezdtek bevonni multinacionális vállalatokat, nemzetközi tudást és tőkét. Ennek eredménye, hogy létrejött egy, a magyar elitnél tízszer gazdagabb, jóval szélesebb román csúcs-elit. Sokan közülük el-el tűnnek, mások felbukkannak, mindig vannak időszaki befektető-sztárok, akik vagy nagyon balkáni, vagy erőltetetten nyugatias vállalkozói szerepkészlettel dolgoznak.

És ebből lett mindenkinek elege idővel.

Ők, legyenek bár románok, magyarok vagy németek, mind összefonódtak a román politikai elittel. Járadékvadászat, állami támogatásból élés, korrupt közbeszerzések és privatizációk mindenfelé. Az egymást váltó pártok kézről kézre adták a megoldóembereket és vállalkozókat. Volt, hogy vállalkozók csináltak pártokat, volt, hogy pártok tartottak el vállalkozókat, és voltak békés és kevésbé békés, de mindenképp kifizetődő együttműködések. Mindebből mesés paloták nőttek ki a földből a snagovi holtágnál és Bukarest első kerületének sugárútjain. A korrupció a román elit létmódjának szerves részévé vált, amelynek úgymond nem volt alternatívája, és a manipulált, részben oligarcha-tulajdonban levő modern nyilvánosság még adta is ez alá a lovat. Közismerten tolvaj, médiasztárrá lett vállalkozók kérkedtek vagyonukkal és politikai kapcsolataikkal. Ugyanők zsaroltak politikusokat és másokat.

És ebből lett mindenkinek elege idővel. Ez nem most történt, hanem már jó egy évtizede.

A tüntetési hullámok Romániában rendszeresek. Van, hogy egy nagy diszkóbaleset miatt tüntetnek, van, hogy egy aktuális válsághelyzet miatt, de az közös mindegyikben, hogy rendszerint ezeket a felszínen a modernizációs középosztály viszi, féltve saját, nyugatias perspektíváját és élethelyzetét. A szétesettség, a bizalomhiány és az illúzióvesztettség olyan mély és közös társadalmi tapasztalat, amelynek hangulatához mi, az orbáni Magyarországon élő polgárok csak most kezdünk hozzászokni.

A korrupció-ellenes ügyészség sikerei és kudarcai

Az intézményesült és bénító válság megoldására keletkezett egy igazságszolgáltatási megoldás. Nemzetközi, döntően amerikai nyomásra, az elmúlt évtized politikai elitjének aktuális megfelelési szándékával támogatva, és egy új, fiatal ügyészgeneráció lázadása által kiszolgálva létrejött a DNA. Az intézményi függetlenséget és a büntetőjogi szabályok kereteit a maximálisnál is jobban kihasználva a DNA érdemi sikereket ért el a román korrupció feltárásában és visszaszorításában.

Köztudott ügyekről rántották le a leplet büntetőjogilag is, és közben kevésbé ismert összefonódásokat is feltártak. A siker nem kizárólag a percepciók és a kommunikált valóság szintjén volt jelen, hanem a valóságban is. A román média-, gazdasági- és politikai elit azon, több évtizedes léthazugságának mertek nekimenni, hogy „mindent szabad, úgyis megússzuk”. E bátorság és hatékonyság, a maga túlzott látszata ellenére is erős társadalmi legitimációt adott a hivatalnak a társadalom széles rétegeiben. És ez akkor is igaz volt, ha közben sok, körön kívüli cinikus és kiábrándult egyszerű román polgár mindezek ellenére is csak legyintett az ügyészek sikereire.

A DNA elszabadult hajóágyú, ekként része és egyik okozója a román válságnak.

Románia alapvetően jobb ország, jobb demokrácia lett a maga válságos formájában is a DNA valódi sikereinek eredményeként. E sikerekről a magyar nyilvánosság is sokat tudósít. Ismerethiányos magyar értelmiségiek, újságírók és politikusok ugyanakkor az árnyoldalak és intézményi problémák pontos megértésének szándéka nélkül rajonganak ezért az intézményért. Amikor árnyalni kívánom a képet, akkor nem a tolvajokat mentegetem, nem a korrupciót védem, és még csak nem is a bizonyított sikereket vitatom. Hanem liberális demokrata nézőpontból tekintek egy olyan jogintézményre, amely mára Romániában a sikerei és a legitimitása ellenére is inkább elszabadult hajóágyúnak tekinthető, ekként részévé és egyik okozójává vált a román válságnak.

A köztudottnak tekinthető lopásokat és tolvajokat feltáró sikeres munka egy idő után a teljes romániai román és kisebbségi politikai elit elleni belső, igazságszolgáltatási háborúvá vált. Mivel sok a korrupt román politikus és gazdasági szereplő, ez a folyamat döntően korruptnak tekintett, korrupt, de legalábbis stiklikben benne levő szereplőket talált meg. Ugyanakkor egyre több lett a korruptnak tekinthető szereplőt megalapozatlan váddal illető ügy is. Számos esetben súlyosan törvénytelen módon szerzett bizonyítékok alapján emelt vádat az ügyészség, és ilyen bizonyítékok alapján születtek jogerős ítéletek.

A „mindenki korrupt” legitim társadalmi érzületét kiszolgálva valóban „mindenkit” korruptnak láttat a DNA, önálló politikai, nem igazságszolgáltatási szereplőként. A támadott célszemélyek kiválasztása mutat politikai konjunktúra-függést, hiszen a volt államelnököt, Basescut is leginkább és legerősebben hivatali ideje után kezdték el támadni. A megalapozott ügyek mellett voltak apró-cseprő hibák miatt előrángatott és meghurcolt politikusok. Voltak olyanok, akiket a BTK hibás és pontatlan megfogalmazásait kihasználva azért ítéltettek el, mert mások, tőlük függetlenül, róluk azt beszélték, hogy „meg kell keresni”, „beszélni kell vele”, „tud segíteni”. Hasonló ügy miatt ül börtönben Nagy Zsolt is, RMDSZ-politikus, akinek irányában személyes ismeretségünk okán vagyok elfogult. Különösen azért fáj ez, mert közben a romániai politikai elit olyan érinthetetlen tagja, mint Verestóy Attila, az RMDSZ egyik meghatározó szereplője, a legnagyobb romániai magyar fehérgalléros bűnöző pedig szabadon él. A DNA és a titkosszolgálatok célzása és szelektivitása e tekintetben is aggodalmat keltő.

Egy módosításra érett büntetőtörvénykönyv

A román BTK számos ponton problematikus megfogalmazása megteremtette a korruptnak tekintett politikusok és gazdasági szereplők könnyű elítélések lehetőségét. A hivatali visszaélés büntetőjogi alakzatának szabályozásával a most folyó tüntetések ellenére is van valódi, jogállami szempontból fontos probléma. Az elmúlt években számos politikust ítéltek el Romániában szándékok, másodlagos, harmadlagos és töredékes bizonyítékok alapján, amelyek részben törvénytelen forrásból származtak, részben pedig nem magát a korrupció tényét bizonyították. És a nyilvánvaló túlkapások pedig rendszerint politikai jellegű döntéseket érintettek, nem korrupt pénzért szolgáltatást vagy megrendelést biztosító, bűnös összefonódást. Mert bár szoktak a világban sokfelé lopni közbeszerzéseken politikusok és mások, és mindez bűn, de közben egy uniós forrásból épülő út nyomvonalának puszta kijelölése lehet politikai vagy szakmai hiba, lehet akár korrupt mérlegelés eredménye, de önmagában egy út iránya, az erről szóló politikai döntés, nem hivatali visszaélés. Mégis voltak ilyen ügyek is szép számmal a DNA listáján.

A BTK-n változtatni kellett, de nem úgy, ahogy most történt. A saját bőrét menteni akaró politikai elit csak részben akarta a valóban létező jogi problémát megoldani, közben azonban fontosabb volt önmaguknak menlevelet adni. A most vitatott és visszavont sürgősségi rendelet a döntési hibára alapuló büntetőjogi felelősség kérdését a román Alkotmánybíróság döntésével összhangban pontosította, ez helyes és szükséges módosítás volt.

Ugyanakkor az alkotmánybírósági elváráson messze túlment, amit a PSD-kormány a vitatott sürgősségi rendeletében kimondott, így joggal kapta nyakába a tüntetéseket. A valódi probléma egy részének megoldására hivatkozva csak folytatni kívánták az elmúlt évtizedek keleties, feudális járadékvadászatát. A titkosszolgálatok és a korrupció-ellenes ügyészség együttműködésének káros, antidemokratikus összefonódást jelentő részére valódi válasz nem született, a korrupció-ellenes küzdelem mellett folyó hatalmi küzdelem fékeit és egyensúlyait nem sikerült helyrebillenteni.

A korrupció-ellenes ügyészség mint a válság része

A nyilvánvalóan súlyosan korrupt közegben nehéz kritizálni egy sikereket elérő intézményt. Ráadásul a sikereket sokszor épp olyan érintettek kérdőjelezték és kérdőjelezik meg, akik maguk is részei a korrupt és korruptnak érzékelt román politikai elitnek. Szavuk inkább tűnik a társadalom széles csoportjai számára hiteltelennek. Ráadásul az ügyek tömegétől és az évtizedes, bénító korrupciótól kifáradt, szaturált, manipulált román nyilvánosság és választói közeg inkább eltűri manapság a túlkapásokat, mert közben örül a bűnök és bűnösök megbüntetésének.

„Remélem, az amerikaiak tudják, mit csinálnak a hazámban”

Tény, hogy a DNA a fékekre és egyensúlyokra épülő liberális demokrata intézményrendszer szempontjából jár előnyökkel, de elszabadultsága, ellenőrizhetetlensége intézményi kockázatokat is jelent. Évek óta hozzá kellett volna tudni nyúlni a DNA túlkapásai miatt az intézmény ellenőrzési kérdéseihez, de ebben politikai legitimitás híján nem tud és nem tudna előrelépni a román politikai elit. Mivel egy ideális és kívánatos Románia szempontjából sok hasznot is hajt ez az intézmény, így politikailag lehetetlen manapság az ellenőrzés alá vonásról, az egyensúlyok beépítéséről beszélni. Ráadásul jó oka van mindenkinek feltételezni, hogy mivel Romániában sem 400 éve nyírják azt a bizonyos füvet, így egy liberális demokrata szempontból helyénvaló intézményi korrekció nem is mehetne végbe, mert ekkor valójában csak az ellenérdekelt politikai és gazdasági szereplők próbálnák csak saját menlevelüket megváltani, nem pedig az igazságért engedni küzdeni tovább átláthatóbb feltételek mellett.

„Remélem, az amerikaiak tudják, mit csinálnak a hazámban” – mondta nekem két éve egy liberális bukaresti román barátom. Ő nyugatias érzelmű, multinacionális vállalatoknál dolgozó, politikai tanácsadással élete egy szakaszában foglalkozó román polgár, aki nagyon hisz hazája fejlődésében, elítéli a lopást, és fontosnak tekinti Románia NATO tagságát, kiemelten erős kapcsolataikat az Egyesült Államokkal. Ő nem egy összeesküvés-hívő ember, de mégis így fordította le a DNA egyes ügyeit.

A román politikai elit mivel korrupt, így érdekből is külső érdekek végrehajtójaként tekint a DNA-ra, rendszerint az Egyesült Államokat sejtve a tisztogatások mögött. A politikai rendszer szuverenitásának korlátozása közös tapasztalata minden romániai román és magyar politikusnak, beszélnek is róla egymás között és másutt. „Idejönnek ezek, és, bár mi olyan világot szeretnénk, amilyenben ők is hisznek, elkezdenek tisztogatni” – szól a romániai politikusi panasz.

Mindennek az oka részben az, hogy Románia geopolitikai helyzete fontosabb hazánkénál. A fekete-tengeri kikötők, a nyersanyaglelőhelyek mind-mind szoros amerikai-román politikai szövetséget eredményeztek a NATO-tag Románia számára. E tekintetben az Egyesült Államok mindenkori vezetésével ápolt különleges kapcsolat, a legendák, hogy „ki az amerikaiak számára kedves ember”, „ki az, aki valóban az ő üzenetüket hozza”, évtizedek óta részét képezik a román belpolitikai mitológiáknak. Emlékszem, milyen önmagán túli jelentőséget tulajdonított a román politikai elit a NATO-csúcsnak, amelyet közel egy évtizede, George W. Bush elnöksége idején Bukarestben rendeztek. Több volt az, mint egy kelet-európai ország által szépen megrendezett multilaterális értekezlet. Nem csak a megbecsülésről szólt, hanem évekre célt és értelmet adott a politikai és gazdasági elit egyes megfelelési vágyainak.

Minden korrupció-ellenes küzdelem akkor sikeres, ha nemzetközi együttműködésen alapul, hiszen a pénzmozgások sem a határoknál állnak meg, a korrupció is nemzetközi együttműködésen alapul, a multinacionális vállalatok megvesztegetési struktúrái is nemzetközi cégeket használnak, és az e kísérleteket támogató nemzetközi kormányzati szereplők sem belföldiek. Így az akár amerikai, akár német, akár angol vagy más titkosszolgálati együttműködés, tippadás és figyelemfelhívás, kockázatelemzés egy szuverén ország számára hasznos, és partnerei számára sem káros.

Sosem hittem és most sem hiszem, hogy a DNA-t külföldiek rángatnák dróton, akkor sem, ha nyugatos, Amerikát kedvelő barátaim is így gondolják Bukarestben és Kolozsvárott. A DNA azonban ma, miközben jogos és legitim küzdelmet folytat részben illegitim és illegális eszközökkel a létező román politikai és gazdasági korrupció ellen, ellenőrizhetetlen intézménnyé vált. Az ügyészi vádelőkészítés önállóságnak hazudott voluntarizmusa, a politikai populizmus célját szolgáló jogi populizmus mind-mind inkább válságjelenségek egy, a maga gondjaival bajlódó, felzárkózó, fiatal liberális demokrácia számára.

A román titkosszolgálati komplexum szerepe

A magyar közbeszédben az orosz térfoglalás és az UD Zrt. botránya kivételével a rendszerváltás első évei óta sajnálatosan alultematizált a magyar titkosszolgálatok kérdése. Nem így Romániában!

Magyar fül és szemlélő számára érthetetlen és befogadhatatlan, hogy a román közélet elemzése szempontjából mennyire elengedhetetlen, hogy mindennek és mindenkor meg kell vizsgálni a titkosszolgálati rétegeit. Ez része a közgondolkodásnak, része a román átlagválasztó politikai megértési folyamatainak. Szakmunkás ember ugyanúgy vágja rá fókuszcsoportos vizsgálat közben, hogy „ez a titkosszolgálatok műve”, amiként egy fiatal pedagógus ugyanakkor. Ez nem az alufóliasisakos összeesküvők felelősségkeresése és alternatív igazsága, hanem a román belpolitika megkerülhetetlen része.

A Securitate valódi elszámoltatásának elmaradása, a mára a rendszerváltást megelőzőnél bizonyos tekintetben erősebb hálózattal rendelkező SRI és társszolgálatai ellenőrizetlen politikaformáló részesei a román közéletnek. A román titkosszolgálati komplexum folyamatosan korlátozza a román politikai és kormányzati elit népképviseleten alapuló szuverenitását. Ezzel természetesen együtt jár a titkosított és átláthatatlan korrupció, az államilag végrehajtott szervezett bűnözés privilegizált világa, a fedett gazdasági érdekek operatív szempontból szükséges kiépítésének vegyítése a titkosszolgálati vezetők személyes, gazdasági önérdekével. A titkos megfigyelések rendszere még annyira sem átlátható, mint hazánkban, pedig nálunk is komoly gond van e rendszerekkel.

Több, vezető romániai magyar politikus számolt be már nekem arról, hogy mobiltelefonjukat folyamatosan, éveken át megfigyelték, konkrét ügy, konkrét operatív érdek nélkül, általános nemzetbiztonsági okokból. Ennek része, hogy leiratok és magánéleti szálak nyomai egyes felhevült politikai viták fontos pillanataiban rendre elő is kerülnek, amivel román és romániai magyar politikusok tömegeit próbálják zsarolni titkosszolgák, politikustársak és állami vezetők. A körkörös titkosszolgálati zsarolások rendszere már réges rég foglyul ejtette Romániát.

A liberális demokrata érdek Romániában

A korrupció-ellenes ügyészség és a titkosszolgálati komplexum, a DNA, az SRI és más szervek kombinált túlhatalmának korlátozása valójában a román korrupciós válság mellett az ország liberális demokráciájának másik kulcskockázata és válsága. A román liberális demokrácia akkor lesz erősebb, ha a politikai és gazdasági elit átitatott korruptsága csökken, a személyi kör frissül, és közben a titkosszolgálatok ellenőrizhetetlensége, kormányzati szuverenitást korlátozó hatalmi szerepvállalása megszűnik, és az illetékes ügyészség pedig tovább folytatja ugyan szükséges korrupcióellenes harcát, de liberális demokráciákban elfogadott eszközökkel, módszerekkel teszi.

E szép célok érvényesítése – nem túlzás – ma polgárháború szélére sodorná Romániát.

Így megoldás mindebből valójában rövid távon nem lesz, csak tovább gyengülő legitimitású politikai rendszer.

A most folyó válság során e háromelemű korrekció végrehajtásának sosem volt meg az esélye. A titkosszolgálati világ illegitim és antidemokratikus privilégiumainak védelmét egyesek okosan bújtatták oda az őszinte és tisztességes tüntetők jogos felháborodása mögé. A „minden tüntető, a teljes DNA tiszta és hős, és minden, de minden politikus korrupt gazember, és rosszat akar Romániának”-jellegű, leegyszerűsítő médiareprezentáció pedig csak erősítette e szándékok hatékony érvényesülését.

Az elhúzódó román tranzitív válság mélysége abból ítélhető meg igazán, hogy a tüntetők őszinte dühe és jogos elégedetlensége, a társadalom városiasodott részének PSD-ellenes kiábrándultsága olyan mértékű, hogy a korrupció-ellenes harc során kevéssé zavarja őket a használt eszközök illegális vagy illegitim volta. Mivel a DNA egy valódi baj ellen küzd részben sikerrel, így maximum ennek költségeként tekintenek a túlkapásokra. A titkosszolgálati világ korlátozhatóságában pedig józan demokrata amúgy sem hitt soha Romániában. A delegitimálódott politikai elit ellencsapásai éppen ezért még a jogos és indokolt korrekciók esetén is privilégiumféltésnek tűnnek. Különösen akkor, amikor a jogos és indokolt korrekció lehetőségét azonnal privilégiumvédésre és önfelmentésre is használja a román politikai elit egy része.

A bizalmatlanság és e többelemű válság ördögi köréből szinte lehetetlen kitörni. A mostani, jogos és tiszta szándékú tüntetések mögött meghúzódó hatalmi küzdelem arra utal, hogy az elkövetkező időszak Romániában a politikum, a titkosszolgálati világ és a korrupció-ellenes ügyészség elhúzódó harcát hozza majd. Mivel minden fél követ el hibákat, és minden fél része valójában a román liberális demokrácia válságának, így megoldás mindebből valójában rövid távon nem lesz, csak tovább gyengülő legitimitású politikai rendszer, tovább növekvő apátia, és tovább növekvő, ellenőrizhetetlen titkoskodás.

Tanulságok hazánk számára

A román válság jellegzetes tulajdonsága, hogy a szó köznapi értelmében vett közjó érdekében akárcsak részben fellépő szereplőket legitimnek tekinti a társdalom meghatározó része, különösen az elmúlt évtizedben megerősödött városi, modernizációs középosztály. A korrupció-ellenes küzdelem a közjót szolgálja, tehát könnyebben tolerálják az eközbeni túlkapást és az illegális eszközöket.

A liberális demokrácia helyreállítása érdekében sok mindent eltűrnek az emberek és a nemzetközi partnerek.

Nem arról van szó, hogy a mindenkori demokratikus kormányokkal szemben vannak őket korlátozni, ellenőrizni akaró belső vagy külső aktorok, hanem a problémának mindenki része, mindenki követ el bűnt és hibát, de aki a közjó érdekében látszik cselekedni, annak eltűrik új utak, új intézmények, új megoldások megtalálását. A saját státuszukat és gyarapodási esélyeiket joggal féltő társadalmi csoportok a demokratikus politikai kultúra alulfejlett állapotában, a liberális demokrácia intézményrendszerének elégtelenségét megélve, eltűrik és legitimálják a jogszerűtlen, illegitim igazságtételi és korrekciós megoldásokat.

Magyarországra nézve tanulság, hogy egy sokrétű válságtól sújtott országban, a liberális demokrácia helyreállítása érdekében sok mindent eltűrnek a nemzetközi partnerek és a stabilitásra, gyarapodásra vágyó középosztályok.

Amennyiben a jövőben bármely magyar ellenzéki erő a közjó szolgálatának részeként hitelesen lesz képes bemutatni a foglyul ejtett magyar állam felszabadításának, az oligarchikus korrupció felszámolásának programját, akkor tőle sem a hazánk legfőbb külföldi partnerei, sem pedig a saját támogató nem fogják elvárni a nyugatias jogállami és liberális demokrata sztenderdeknek való teljes, formális megfelelést. Az elmúlt három évtized privilégium-teremtő politikai-gazdasági korrupciójával, a függő helyzetbe hozott hivatalnokok tömegével, az ellenőrizhetetlen pénzekből felhalmozott belföldi vagyonokkal szemben éppen ezért nyitva áll az út a jogfolytonosság megszakítása, a régi rend vezetőinek hivatalból történő, azonnali, jogon kívül, politikai döntéssel történő felmentése, az ellopott és belföldi vagyonok kompenzáció nélküli állami tulajdonba vétele, és a teljes, átlátható magyarországi adófizetési és vagyonleltár bevezetése felé. Különben sem biztonság, sem szabadság, sem kapitalizmus, sem erős középosztály, sem pedig csökkenő szegénység nem lesz hazánkban, mert a fehérgalléros bűnözés jogtechnikai mentegetésének évtizedei után egyre többen és többen fognak igazságtételt követelni hazánkban is, és amíg ezt nem kapják meg, kivonulnak a közéletből.

Addig jó, amíg ezt liberális demokraták próbálják megadni úgy, hogy közben liberális demokráciát teremtenek, komoly fékekkel és egyensúlyokkal, erős önkorlátozással. De abba akkor nem fér majd be a nekünk tetsző pártsajtó lopott pénzből való „megmentése”, nem fér bele a saját, többpárti, az Európai Unió által is kimutatott milliárdos infrastruktúra fejlesztési korrupciós botrány elhallgatása, és nem fér bele a magyar titkosszolgálati világ magánérdekből történő használata sem bankbiztonságnak hazudva.

Ha ezt nem mi tesszük meg, akkor majd jön a Jobbik, megígéri, és nem teszi meg, persze. És abban aztán nem lesz köszönet.

 

komment

Magyarország leggazdagabb embere találkozott Európa leggazdagabb emberével

2017. február 05. 16:38 - Szigetvári Viktor blogja

Szigetvári Viktor beszéde az Orbán–Putyin-szövetség elleni füttykoncerten

Elsősorban annyit szeretnék mondani, hogy ma az Országgyűlés épületében Magyarország leggazdagabb embere találkozott Európa leggazdagabb emberével.

Az a közös bennük, hogy mind a ketten adófizetőktől lopták össze a vagyonukat, adófizetők pénzén gazdagodtak, strómanok kezelik a vagyonukat, oligarchákkal építtettek stadionokat, épületeket, téli vagy nyári olimpiát. 

Az Együtt ma este azért tüntet itt, mert szerintünk Magyarország számára Orbán és Putyin szövetsége zsákutca.

Magyarország helye a Nyugaton van, nem a Keleten. 

Ezért fütyülünk, és fütyüljetek velünk!

A mai napon arra tettünk kísérletet, hogy közelebb menjünk az Országgyűlés épületéhez. 

Az Együtt egy bátor, cselekvő ellenzéki párt, amely nem futamodik meg a konfliktustól. Vállaljuk a konfliktust vidéken és Budapesten, de a magyar terrorelhárítás nem engedett bennünket közelebb. Nem tiltották be a tüntetésünket kijátszva a jogszabályokat, pedig nekünk jogunk lenne ott tüntetni. De köszönöm, hogy eljöttetek, mert aki itt van most, az azért van itt, mert a hazánkért érzett szeretetünket fejezzük ki, mert a mi hazánkat adja el Orbán Viktor szövetségesének, Vlagyimir Putyinnak.

szv_tunt.JPG

Meggyőződésem, hogy a magyar Országgyűlésben – ahol dolgoztak jobb- és baloldali, igazi hazafiak –, a magyar Országgyűlés épületében nincs helye egy olyan háborús bűnösnek, mint Vlagyimir Putyin.

Vlagyimir Putyin kezéhez vér tapad. Vlagyimir Putyin kezéhez vér tapad, mert százezreket és milliókat üldöztek el orosz bombákkal Szíriából. Ezekben a napokban is emberek millióinak életet keseríti meg az orosz elnyomás Ukrajna egy részén és a Krím-félszigeten. Ebben az országban is és másutt is, Szíriában, Ukrajnában orosz ügynökök próbálják destabilizálni azt a rendet, amely megpróbál élni, megpróbál békét teremteni és megpróbál gyarapodni. 

Vlagyimir Putyin egy olyan háborús bűnös, akinek a kezéhez vér tapad, és nincs helye Magyarország Országgyűlésében bárkivel találkozni. Orbán Viktor szégyene, hogy Magyarországra hozza ezt a szégyent, hogy egy ilyen embert fogad.

[...] 

Az ellen a Vlagyimir Putyin ellen tüntetünk, aki jelenleg a Nyugat ellen is háborút folytat. Vlagyimir Putyin oligarchái által finanszírozott, hamis híreket gyártó portálok megpróbálják szétverni a nyugati demokráciát, elbizonytalanítani bennünket az igazságban, elbizonytalanítani bennünket abban a becsületben, amely összetart bennünket, elbizonytalanítani bennünket abban, hogy lehet békében, nyugodtan élni Nyugat-Európában és egész Európában.

Ezt ma Magyarországon is teszik, és Orbán Viktor arra utasítja a magyar titkosszolgálatokat, hogy semmit ne tegyenek az orosz dezinformációs kampány ellen. Mert Orbán abban érdekelt, hogy ha szüksége lesz, akkor Putyin titkosszolgálata Magyarországon is őt védje meg. Ezért tüntetünk. 

Az Együtt azért tüntet, azért fütyül ma itt, mert Orbán Viktor rengeteg mintát vesz Vlagyimir Putyintól. Ugyanúgy kezelteti strómanokkal a pénzét, ugyanúgy szétlopja oligarchákkal ezt az hazát, mint Putyin teszi otthon, de emellett megtámadja a civil szervezeteket, azokat a civil szervezeteket, amelyek menedékkérőkért, melegekért, kisebbségekért, romákért és másokért küzdenek, vagy teszik ugyanezt Oroszországban.

Orbán Viktor [...] szövetségese Vlagyimir Putyinnak, és az Együtt ma azért fütyül, hogy ne verje szét a szabad sajtót. Ne használja arra a magyar állam intézményeit, hogy amikor Orbán barátja vásárolja meg a sajtót, akkor a GVH, a versenyhivatal egy nap alatt engedélyezi, és amikor egy független, szabad, nyugati és magyar kézben levő sajtótermék próbál akárcsak harminc százaléknyi tulajdont szerezni egy jól működő, független portálban, akkor a hivatal ezt megakadályozza. 

Orbán Putyin szövetségeseként a magyar sajtószabadságot, a magyar civilek szabadságát korlátozza. Az Együtt ezért tüntet, és köszönöm, hogy eljöttetek!

 

komment

Szigetvári Viktor: Az alkotmányos forradalomról

2017. január 14. 08:02 - Szigetvári Viktor blogja

(Az alábbi cikket a Magyar Nemzet mint válasz-cikket nem kívánta lehozni, így itt jelentetem meg.)

Hideg napjainkban szívet melengető, amikor a Magyar Nemzet véleményrovatában Bakondi Györggyel állítanak párba. Minden bizonnyal jól meg kellett dolgoznom azért, hogy egy, a Fideszt is kiszolgáló posztkommunista káderrel egyszerre legyen a fejemre koppintva e lap hasábjain.

R. Kiss Kornélia írásában Bakondi mellett tőlem félti a magyar jogállamot, amire mindvégig létezőként tekint. A szerző szerint kizárólag az Orbán-rezsim törvényeit betartó demokratizáló út áll előttünk, semmilyen más.

A rendszerváltás harmadik évtizedének kezdetére a politikum önkorlátozásra való képtelensége önmaga alá temette az egész magyar politikai rendszert. Az elnyomó Orbán-rezsim saját hatalmának és kiváltságainak védelme érdekében illiberális országlása idején tovább rombolta a magyar jogállamot. Mára a hazai nyugatos, jogállami konszenzus szétesett.

Ez a mai magyar jogállam nem az, amelyért 1956-ban vagy 1989-ben bárki küzdött. Ebben semmi megvédendő nincs, mára a köztársasági hagyományt felszámolták. A megmaradt bírói függetlenség szigetei, az esküszegő ügyészi vezetéssel szemben ellenállni próbáló ügyészi csoportok, a továbbra is a hazát szolgáló rendőrök és titkosszolgák hősiesen küzdenek ugyan, de ez utóvédharc. A joguralom kereteit saját érdeke miatt fenntartja ugyan az Orbán-rezsim, de haszonelvű módon tekint a jogra, és kizárólag saját hatalmának bebiztosítása érdekében használja, minden autonóm intézmény és szereplő derekát megtörve.

A valódi kérdés ez: kell-e tisztelni Orbán Viktor minden szabályát, amikor a nép majd leváltja őt egy rendszerváltó választáson? Csak jogfolytonos alapon lehetséges-e rendszerváltás?

Természetesen nem. A katonai puccs és a tárgyalásos átmenet között számos, demokratikus fokozat létezik. Magyarország 1989-90-ben kísérletet tett arra, hogy az előző rendszerrel a jogfolytonosság megőrzése mellett szakítson, ha már nem „teccettek” forradalmat csinálni – ahogyan a híres mondás tartja. Ennek erénye volt a békés rendszerváltás maga. Hátránya pedig mások mellett, hogy az ügynökakták ügyét máig nem sikerült megoldani, az előző rendszer ügynökei mind a mai napig döntéshozói pozíciókat töltenek be. A tárgyalásos átmenet legfőbb bűne pedig, hogy számos 1990 előtti privatizációs visszaélést formálisan jogszerűnek minősítettek az akkori szabályok szerint, így ítélve tétlenségre az eredeti tőkefelhalmozás és spontán privatizáció bűnei ellen fellépni akarókat. Az elmúlt 30 évben vaknak és süketnek tettettük magunkat, amikor a privatizációs bűnökről, a TSZ-melléküzemágak posztkommunista ellopásáról kellett volna beszélnünk.

Miközben hazánkban voltak sikeres és hasznos, a modernizációt szolgáló privatizációk, addig a korai bűnök formális jogszerűség általi mentesítése az igazságtétel alól több generáció számára ásta alá a tulajdonba és a becsületes munkába vetett hitet, és ártott a versengő, magyar piacgazdaság alapjainak. Mivel Orbán Viktor és családja saját maga gazdagodására használja közös, állami vagyonunkat, így csak úgy lehet és szabad a választóktól mandátumot kérni a változtatásra, hogy a jogszerűvé hazudott vagyonszerzést az új rendszernek vissza kell fordítania, a lopott földeket, kaszinókat, szállodákat és ingatlanokat állami tulajdonba kell venni.

Ez nem padlássöprést jelent, mert nincs helye kollektív megtorlásnak. De rossz megoldás volna, ha mindent elfelejtenénk egy rendszerváltás után, és mennénk tovább, kerülgetve Orbán és bűntársai lopott vagyontárgyait országszerte. A tulajdon becsületének helyreállítását, a nemzeti vagyon védelmét az szolgálja, hogy a törvénnyel vagy más szabállyal legalizált lopást is vissza kell csinálni majd egy szimbolikusan szűk kört érintően.

Amikor rendszerváltás történik, új szabályok íródnak. A rendszerré összeállt szabadságkorlátozással, személyi függéssel és jogi béklyókkal szemben csak rendszerváltó politikai akarattal lehet fellépni a kormányváltás érdekében együttműködő ellenzéki erőknek.

A mindenre kiterjedő jogfolytonosság csak az egyik demokratikus lehetőség egy elnyomó rezsim lebontásakor és egy politikai közösség liberális demokrata átmenetének kezdetén. Tanulnunk kell az elmúlt harminc év hibáiból akár a tulajdontisztelet, akár a joggal való visszaélés politikai mentegetésének káros társadalmi tapasztalatai terén.

Tisztán jogi értelemben is tény – ahogyan arra kritikus véleményében Stumpf István alkotmánybíró rá is mutatott egy decemberi alkotmánybírósági határozatban –, hogy a mai jogrendszeren belül is létrehozta a Fidesz alkotmánybírósága a rendszer lebontásának jogi alapjait. Úgy fogalmaztak, hogy a magyar alkotmányos identitás sérelme jogon kívüli, jog előtti tény, amelyet a szuverén hatalom birtokosa csak elismer, nem létrehoz.

Az Alkotmánybíróság fogalomhasználatát átvéve meggyőződésem, hogy Magyarország évezredes alkotmányos identitásával ellentétes az Orbán-rezsim orosz mintákat másoló, elnyomó, illiberális rendszere. Az új kormány nem létrehozza a rendszerváltást, hanem  parlamentje révén elismeri azt a tőle független, jogon kívüli politikai tényt, hogy a magyar nép az Orbán-rezsimet leváltotta. Nem hiszek a forradalmi útban, az összes nehézség ellenére le lehet váltani a mai kormányt a mai választási rendszerben. De egy ilyen körülmények között megteremtett új parlamenti többség, kétharmad híján is rendelkezik a rendszerváltás politikai mandátumával.

A személyi függéseket felszámolja a rendszerváltó aktus: Polt Péter, az alkotmánybírák és más kollaboránsok hivatalból veszítik majd el állásukat, hiszen a nép megszünteti a rendszert, amelyben elnyomó hatalmukkal élhettek. Az új rendszernek semmilyen politikai vagy morális kötelessége nincs tisztelni egy önmagát is szabadságkorlátozó, illiberális rezsimként leíró hatalom szabályait.

A majdani negyedik köztársaság attól marad legitim, ha az akkori többség elismeri minden kisebbségét, és nem felszámolni kívánja ellenzékének társadalmi, politikai hálózatait. Közben pedig a nemzetközi megbékélés spanyol vagy dél-afrikai mintáira figyelve a teljes politikai közösség által megélhetővé kell tenni az igazságtétel, a korrekció és az önkorlátozás politikai gyakorlatát. Másrészt pedig arra van szükség, hogy minden korábbinál többet tegyünk az intézményes átláthatóság érdekében. Vagyon és adójogi transzparencia kell, politikailag színvak antikorrupciós intézményrendszer, politikusi vagyonleltár és az utolsó kockacukor-számláig átlátható állami gazdálkodás.

A politikai és jogi lehetőség adott, a demokratizálásnak számos lehetséges formája van. Meggyőződésem, hogy alkotmányos forradalom, kárpótlás és igazságtétel kell az Orbán-rezsim után, mert különben közös hazánkban sosem lesz becsülete a teljesítménynek, a polgári vagyonfelhalmozásnak és a versenynek.

Ha már mi, magyarok harminc év alatt elrontottuk a rendszerváltást, akkor a soron következőt nem ronthatjuk el.

komment

Igazságtétel és kárenyhítés ‒ A haza mindig egyszerre van kormányon és ellenzékben

2016. december 16. 11:31 - Szigetvári Viktor blogja

Szigetvári Viktor beszéde az Együtt Igazságtétel és kárenyhítés című konferenciáján.

Tisztelt Vendégeink!

Köszönöm szépen, hogy eljöttek az Együtt évzáró konferenciájára!

Néhány nappal ezelőtt Strasbourg-ban egy rokkantnyugdíjas pert nyert a magyar állammal szemben korábbi ellátásának megszüntetése miatt. Kártérítést kapott. Nyugdíjuktól, munkalehetőségüktől vagy végkielégítésüktől megfosztott magyar rendőrök, köztisztviselők és bírák százai nyertek már pereket az elmúlt években a Fidesz-kormánnyal szemben nemzetközi bírói fórumokon. Magánnyugdíjpénztári károsultak és volt trafikosok százezrei közben a kárenyhítés mindenféle reménye nélkül élik hétköznapjaikat. Földjeiktől megfosztott gazdák ezrei maradtak megélhetés nélkül.

Magyar középvállalkozók tömegei pedig remegő kézzel adósítják el inkább cégeiket azért, mert úgy remélik, hogy a fideszes táskás emberek eladósított céget az adósságával együtt azért már csak mégsem marnak el. Szemben azon vállalkozások tömegével, akikhez egyszer csak megérkezett az a bizonyos autó, és megkérte a tulajdonost, hogy ugyan adná már el cégét neki, a fideszes támogatással bíró helyi, feudális megfejtőnek.

Mindeközben mára a magyar szállodapiac meghatározó része van Orbán Viktor lányának irányítása alatt egy strómanon keresztül. És nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk újabb és újabb hűtlen kezelésekről a magyar igazságszolgáltatás egyes vezetőinek néma hallgatása közepette.

 

Tisztelt Konferencia!

Az Együtt azért készített javaslatot az igazságtételre és a demokratizálásra, mert elfogadhatatlannak tartjuk, ami ebben az országban történik a köz- és magánvagyonnal, és tenni kívánunk ellene.

A jó hír az, hogy van megoldás. Nem kell eltűrnünk mindörökké, hogy Orbán Viktor családja és lekötelezettjei úgy teremtsenek foglyul ejtett, járadékvadász államkapitalizmust a hazánkban, hogy közben mi ennek örökségét soha nem tudjuk felszámolni.

Képzeljék el, amint egy rendszerváltás után 2021-ben milliárdos osztalékot vesz ki továbbra is Mészáros Lőrinc a Hunguestből! Vagy gondoljanak bele, amint a MET nevű gázkereskedő-cég az Orbán–Putyin megállapodás következtében továbbra is megkerülhetetlen szereplő a korrupt régiós gázkereskedelmi piacon, a svájci Zugból okosan bebetonozott szerződésekkel? Vagy lehetségesnek tartja bárki, hogy egy új magyar köztársaság jogállami rendszerének, fékeinek és egyensúlyainak 2019-ben Andy Vajna korábban összelopott tulajdonának védelmét is úgy kellene tiszteletben tartani, amint 1992-ben gondoltuk mozgástér nélkülinek Antall József kormányát a posztkommunista elitek által végrehajtott spontánprivatizáció bűneivel szemben?

Szerintem mindez elfogadhatalan volna. Éppen a versengő piacgazdaság, a teljesítmény-tisztelet és a tulajdon-védelem értékeinek valódi képviselete miatt.

Van megoldás. De ehhez nekünk, meggyőződéses liberális demokratáknak ki lell lépnünk a komfortzónánkból egy, a magyar nemzeti érdekkel összhangban levő ország új eszközökkel való megteremtéséért.

Ma javaslatainkról és megfontolásainkról szeretnék beszélni annak érdekében, hogy világossá tegyem az Együtt meggyőződését: nem tűrhetjük el, mi, liberális demokraták naivan, hogy egy országrontó, tolvaj kormányzás végállapota az olyan adottság, amit egy rendszerváltó alkotmányos forradalom után tétlenül kell szemlélnünk. Sőt, védenünk kellene majd netán saját, immár tisztességes intézményeinkkel.

Meggyőződésünk, hogy az illiberális Orbán-rezsim új módszerekkel legalizálja korrupt gyakorlatát, így az igazságtétel során is új eszközökre van szükség. Több ez, ami most történik, mint az egyébként önmagában helyénvaló privatizációs folyamat korrupt befolyásolása volt a kilencvenes években. Rendszerszerű, szisztematikus lopás folyik most, aminek összértéke GDP százalékokban mérhető.Az igazságtételről a választást megelőzően nyilvános vitát kell folytatni, mert a választópolgároktól alkotmányos forradalomra, demokratizálásra és igazságtételre kell felhatalmazást kérni – ez teremti meg a későbbi tettek legitimitásának alapját.

Mi hasznosnak tekintjük ugyan az átmenet versengő privatizációs folyamatát, amely számos termelő ágazat, közszolgáltatás és infrastrukturális fejlesztés területén lehetővé tette hazánk gyorsabb felzárkózását a fejlett, nyugati országokhoz, de a bűnök kivizsgálása akkor elmaradt.

Ez rombolta a harmadik magyar köztársaság társadalmi legitimitását, megágyazott szélsőjobboldali, nacionalista populizmusok megerősödésének, lejáratta a piacgazdaság és verseny eszméjét egy újabb magyar generáció számára.

Az elmúlt 30 évben vaknak és süketnek tettetük magunkat, amikor a privatizációs bűnökről, a TSZ-melléküzemágak posztkommunista ellopásáról kellett volna beszélnünk. Mindent megmagyarázottnak tekintettük azzal, hogy úgymond „jogszerű volt” a lopás, tehát tehetetlenek vagyunk. Az új rendszernek a békés átmenet részeként úgymond kötelessége volt tudomásul venni a járulékos károkat. Ennek az az eredménye, hogy mára nincs semmi becsülete hazánkban a kapitalizmusnak, a versengő, szociális piaczgazdaságnak, és nincs becsülete a teljesítménynek, amely átláthatóan gyarapítja a magántulajdont. Mivel mindig tabusították a vitákat az eredeti tőkefelhalmozás bűneiről, mára ez a mocsok a Fidesz-bűneivel keveredve végleg alátemette köztársaságunkat és a nyugatos Magyarországot.

***

Az elmúlt másfél évszázadban a magyar polgárosodás időről időre lelassult, megállt vagy visszafordult. Az egyik fontos tanulság, hogy a tulajdonviszonyokat átfogóan átrendezni kívánó, ciklikusan ismétlődő hatalomváltások aláásták a kiszámíthatóságba és a tulajdon tiszteletébe vetett bizalmat.

A másik, hogy a utólagos korrekció teljes elmaradása avagy a általános, mindenkire kiterjedő, padlássöprő kiigazítás – mint két lehetséges és megtapasztalt véglet – egyaránt károkat okozott. Az igazságtétel jogos társadalmi elvárását egyik nem szolgálta, és nem törekedett a nem szándékolt társadalmi károk minimalizálására.

Ez történt a negyvenes években a magyar zsidók vagyonával, ez történt később a magyar németekével, majd a kommunista államosításban milliókéval, és később ez történt 1989 után, és ez történik most. Ebben a spirálban forog a magyar polgárosodás válságos története.

Az Együttnek meggyőződése, hogy az Orbán-rezsim utáni demokratizálás részeként az igazságtétel elkerülhetetlen.

Rossz megoldás volna, ha mindent elfelejtenénk egy rendszerváltás után, és mennénk tovább, kerülgetve Rogán Antal és bűntársai lopott vagyontárgyait városszerte. De rossz megoldás volna az is, ha milliókra kiterjedő, általános büntetőhadjárat indulna mindenki ellen, akit a szomszédja fideszes korruptnak vél, és névtelen feljelentésben megpróbál lejáratni.

Éppen ezért az igazságtételnek célzottnak, korlátozottnak kell lennie, és a versengő teljesítmények megerősítését kell elősegítenie. Mindennek elmaradása csak tovább mélyítené a válságot, és folytatná a szőnyeg alá söprés évszázados gyakorlatát.

Tanulni kell azokból a sikeres nemzetközi társadalmi megbékélési folyamatokból, amelyek során igazságtétel és társadalmi párbeszéddel történő békéltetés egyszerre történt. De példát kell statuálni, szimbolikus kárenyhítést kell végrehajtani, és békéltetni, békéltetni, békéltetni kell, sokkal tisztességesebb társadalmi gyakorlatok meghonosítására törekedve mindeközben.

Az Együtt ma nyilvánosságra hozott javaslatai a következők!

Először is, szükség van a jogfosztottak igazságtételére és részleges anyagi kárenyhítésére.

Ide tartoznak mások mellett a földbérletüket, -tulajdonukat érintően sérelmet elszenvedők, a nyugdíjrendszer átalakítása során nemzetközi bíróság által is elismerten károsultak, a koncessziós rendszerek kiépítésének áldozatai, különösen a trafik-koncessziók területén.

Másodsorban, szimbolikus kárenyhítéssel és a hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarítások piaci alapú, állami ösztönzésével enyhíteni kell a magánnyugdíjpénztárak államosításával okozott tulajdonjogi károkat. Teljes kártalanítás sajnos lehetetlen, és felelőtlen néphülyítés volna ezt ígéri, ami ellentétes az Együtt meggyőződésével.

Harmadik javaslatunk az orbáni érdekkör vagyonának ellentételezés nélküli állami tulajdonba való vétele törvénnyel és hatósági intézkedéssel. Az illiberális rezsim megalkotóit nem védi bűneiben az új, magyar köztársaság. A liberális demokrácia híveinek kötelessége a mindenkori politikai és más kisebbségek intézményes védelme, kötelessége az önkorlátozó és átlátható hatalomgyakorlás, de éppen saját eszméink védelme miatt nem kötelessége egy elnyomó rezsim tolvajai lopott vagyonának védelme. A stróman-struktúrákat fel kell számolni, a színlelt szerződésekkel végrehajtott adócsaló szolgáltatások után az adóhiányt meg kell állapítani és be kell fizettetni.

Az Együtt negyedik javaslata szerint korrigálni kell a felelőtlen állami vagyongazdálkodás fideszes bűneit.  Az állami földbérleteket a korrupt bérlői körben fel kell mondani, a földtulajdonosoktól pedig vissza kell venni különösen azok esetében, akik politikailag megválogatottan odaítélt, támogatott állami hitel révén tudtak földet vásárolni. Tételesen meg kell vizsgálni a 2010 után végbement magánosítási tranzakciókat, és a szükséges esetekben az eredeti állapot helyreállítása érdekében kell cselekedni

Végül pedig jóvátételi adót kell kivetni az Orbán-rezsim kitüntetett kedvezményezettjeire, akik a tisztességes piacgazdaságokban bevett ellenőrzött verseny elvét megsértve, közbeszerzések nyerteseiként vagy az állami szereplőkkel ápolt jó kapcsolatok révén kerültek aránytalan gazdagodást lehetővé tevő helyzetbe.

Nem öröm, hogy ezt kell tenni. De az elmúlt évszázad tapasztalatai alapján nem követhetjük el újra a korábbi hibákat. Sajnos, a bevallottan és tudatosan illiberális rezsimet építő Orbán Viktor nem adta meg a lehetőséget számunkra arra, hogy leváltása után hagyományos, átadás–átvétel történjék.

Az Együtt elnökeként meggyőződésem, hogy a jogfolytonosságot megszakító rendszerváltásra van szükség az Orbán-rezsim leváltásához és a negyedik magyar köztársaság megteremtéséhez.

Vannak a világban olyan, demokratikus átmenetek, amelyek mindenben fenntartják a folyamatosságot, de sajnos néha szükség van olyan változásra is, amikor Pinochet vagy Castro normái nem kötik meg az új status quo kezét. A kizárólagos uralomra való törekvés révén az Orbán-rezsim már akkor is elérte ezt hazánkban, ha nincs fasizmus és nem Észak-Koreában élünk.

Egy ilyen rendszerváltás után az új, köztársasági kormány nem megteremti a jogi kereteit az Orbán-rezsim felszámolásának, hanem elismeri azt a jog előtti tényt, hogy a magyar nép felszámolta a parlamenti választás során az elnyomó rendszert, és valami újra nyújtott be igényt.

Nem az új parlament meneszti Polt Pétert, Matolcsy Györgyöt, az alkotmánybírákat és másokat, hanem az új parlament csak elismeri azt a tényt, hogy a nép menesztette őket.

Ha valaki netán önök közül olvasta a kollaboráns Alkotmánybíróság minapi, szégyenletes határozát, amellyel a semmiből értelmezte az alkotmányos identitás fogalmát a magyar jogrendszeren belül, akkor most rettenetesen keserű iróniával, de tényszerűen, fogalmazhatnék úgy is, hogy az illiberális Orbán-rezsim léte önmagában ellentétes a magyar alkotmányos identitással. Ez utóbbit, az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint nem az Alaptörvény hozza létre, hanem csak elismeri a létét, így mivel ellentétes vele, az illiberális Orbán-rezsim léte meggyőződésem szerint önmagában alkotmányellenes.

Van úgy, hogy a rendszerváltás és a liberális demokrácia megteremtése jogon kívüli aktus. Magyarországon kísérletet kell tenni majd egy ellenzéki választási győzelem után a rendszer lebontásáról való megegyezésre az új parlament pártjaival, de amennyiben ebben nem partner korábbi állampárt utódja, akkor a legitim felhatalmazás és szuverenitás birtokában az új, köztársasági kormány egy világosan meghatározott szűk körben szuverén módon cselekedhet. És minden másban pedig önmagát is súlyosan korlátozó, fékekre és egyensúlyokra épülő rendszert kell azonnal teremtenie, amely tiszteli a pluralizmust és a másik oldal nemzethez tartozásának elismerésén alapul.

Hiszen ma már az új, nacionalista-populizmusok kutatói is világosan leírják: a korszellemet jelentő politikai hullám képviselőiben az az alapvetően közös jellemző, hogy tagadják ellenfeleiknek a nemzeti közösséghez tartozását.

Egy új, negyedik köztársaság az ökorlátozó korrekció mellett akkor lesz legitim, ha elismeri: a haza mindig egyszerre van kormányon és ellenzékben egyaránt.

 

Tisztelt Konferencia!

A korszellem miatt manapság a korábbiaknál kevésbé hiszünk a második világháború utáni nemzetközi intézmények problémamegoldó képességében.

A visszavonulót fújó Amerikai Egyesült Államok Obama-doktrínája csak a hivatalos leképeződése volt annak, hogy bár minden józan, realista tudja, hogy az ENSZ, a NATO, az EU és más, multilaterális intézmények jelentik világrendünk alapját, de mégis egyre kevésbé hisznek a nemzetállami elitek mindezek problémamegoldó képességében.

A gazdasági modellválság megválaszolatlansága, a növekedés lassulásának megfordíthatatlansága megingatta közös problémamegoldó képességünkbe vetett hitünket. Mert bár az egész világ szintjén nő a jólét, javul a várható élethossz és életminőség, tehát van felzárkózás, a fejlett nyugati világban a világgazdasági válság után mégis inkább helyben járunk, nőnek jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeink.

De ott is baj van, ahol mindezek nem nőnek, mert a jövőre vonatkozó elvárások, az életpályakalkulációk romlanak. Elég csak meginognia közösségeink hitének a jobb jövőben, és máris újra-nacionalizáljuk gondjainkat és megoldási kísérleteinket.

Ma a fejlett nyugaton és a félperiférián három generáció egyszerre hiszi úgy, hogy gyerekeinek rosszabb lesz, mint neki magának volt.

***

A kortárs nacionalista populizmusok nemzeti megoldást hazudnak, és belső vagy külső, igazi vagy képzelt ellenségek ellen vívnak valós vagy fantom-háborúkat. Ezt szenvedik az ukránok, a szírek, a törökök; ezt szenvedik a szegények és elitek mindenfelé; és erre játszik rá Putyin, Trump, Erdogan vagy Orbán.

26 évvel a magyarországi békés átmenet után azonban a magyar liberális demokrácia újrateremtése szempontjából le kell vonnunk egy fontos közvetkeztetést, és ezzel kívánom zárni mai megnyitó beszédemet: ha a korszellem újra nacionalizált konfliktusokat hoz a világban, akkor a negyedik magyar köztársaság megteremtése is csak nemzeti keretben fog megtörténni, nem a nemzetközi intézmények és fontos kétoldalú partnereink nyomására vagy segítségével.

Érdek, ha van is, nincs figyelem, nincs eszköz, nincs konfliktus-potenciál a centrumállamokban ma az illiberalizálódó periféria bajának megoldására. Az Európai Unió és az egyre szorosabb integráció meggyőződéses híveként szomorúan kell megállapítanom, hogy az EU mai szerződéses keretei alkalmatlanok, és ennél már csak a uniós politikai elitek, valamint a tagállami kormányok érdektelenebbek csak.

A magyar progresszív hagyomány képviselőinek úgy kell itthon köztársaságpárti alkotmányos fordulatot hirdetniük a negyedik magyar köztársaságért, hogy közben nemzetközi partnereink inkább tisztára mosnak egy orosz atomipari lobbitevékenység bűnébe eső német kereszténydemokrata uniós biztost, semmint hogy bármit is tegyenek.

Azonban szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindebből az is egyértelműen következik, hogy ugyanazen nemzetközi tér el fogja fogadni legitimnek az új magyar alkotmányos forradalmat. Brüsszel nem fog tiltakozni Mészáros Lőrinc lopott vagyonának kártalanítás nélküli visszavétele miatt, és nem fogja Berlint zavarni, ha a magyar köztársaság új kormánya inkább a Budapesti Értéktőzsdére viszi Orbán Ráchel strómanokon keresztül megszerzett, majd később általunk visszaveendő szállodáinak részvényeit. Párizs nem hullajt majd könnyet az alkotmányellenes és áruló alkotmánybírók automatikus hivatvesztéssel járó rendszerváltó nyugdíjazása miatt. Mert a be nem avatkozás nem szelektív.

Ráadásul pont éppen akkor miért avatkoznának be partnereink, ha a jogfolytonosság megszakításával, az Orbán-család és strómanjai lopott vagyonának állami tulajdonba vételével, a kollaboráns közhivatalnokok hivatalból történő menesztésével illiberalizmus helyett újra liberális demokrácát teremtünk szuverén népi felhatalmazással Magyarországon.

Ha Brüsszel, London, Párizs és Berlin hagyta – Washington folyamatos tiltakozása ellenére – Orbán illiberális fordulatát végbe menni, akkor hagyni fogják annak eltörlését is. Ezért nem csak az egyetlen lehetséges út, hanem az egyetlen szükséges út is az, hogy nemzeti keretben teremtsünk újra köztársaságot a hazánkban. És, teszem hozzá, Putyin sem fog csapatokat küldeni Orbán védelmére. Még akkor sem, ha mostanság közös hazánk egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a német üzleti körök egy részének gyáva szégyenével együtt az új orosz gazdasági és titkosszolgáltati befolyási övezetbe.

A negyedik köztársaság attól marad majd legitim, ha az akkori többség elismeri minden kisebbségét, és nem felszámolni kívánja ellenzékének társadalmi, politikai hálózatait. Közben pedig a nemzetközi megbékélés spanyol vagy dél-afrikai mintáira figyelve a teljes politikai közösség által megélhetővé kell tenni az igazságtétel, a korrekció és az önkorlátozás politikai gyakorlatát.

Másrészt pedig attól marad legitim az új rendszer, ha minden korábbinál többet teszünk az intézményes áltláthatóság érdekében. Vagyon és adójogi transzparencia kell, politikailag színvak antikorrupciós intézményrendszer, politikusi vagyonleltár és az utolsó kockacukor-számláig átlátható állami gazdálkodás.

Ha mindezt a munkát a magyar progresszió politikai hagyományának jelenkori képviselői nem végzik el, akkor a Jobbik fogja, és az sokkal rosszabb lesz. Már csak ezért sem kell velük együttműködni, szemben egyes téves illúziókkal. És ha nem mi vagy nem a Jobbik végzi el, akkor pedig egyszer majd az utca fogja. De az nélkülünk fog történni, és még sokkal rosszabb lesz. Ezen megfontolások miatt tette az Együtt politikai programjának részévé 26 évvel a békés átmenet után újra az igazságtétel ügyét.

Mi nem csak sípolni tudunk és szeretünk Orbán Viktorral szemben, hanem gondolkodunk is a jövő új megoldásaink, amelyek szakítanak az elmúlt 30 évvel, és tanulnak a múlt hibáiból.

Ez a radikális és centrista politika teremthet csak negyedik köztársaságot Magyarországon, és ez az Együtt útja.

Ma ez a józan középút.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

komment
süti beállítások módosítása