Az Együtt a szabad kereskedelem pártján

2016. október 10. 09:15 - Szigetvári Viktor blogja

Az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) ügyében a Fidesz gyáva és kétszínű politikát folytat. A kezdeti támogatás helyett most az egyezményről leválasztják átmenetileg a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdéseket, minden mást a későbbi ratifikációra halasztanak. Az Együtt támogatja a CETÁ-t, mert jobb a magyar nemzetgazdaságnak, mint a mai helyzet. Ezért nem támogatjuk a Fidesz javaslatát. A globalizációval számos gond van, de ezek megoldása az együttműködés, nem a nemzeti elzárkózás. Abból csak szegénység lesz.

Az Országgyűlés határozatot készül hozni az Európai Unió és Kanada között megkötendő szabadkereskedelmi egyezményről (CETA). A Fidesz megosztott az ügyben, a globalizáció-kritikus pártok elutasítják a megállapodást, az MSZP-nek nincs véleménye. Az Együtt támogatja a CETA uniós aláírását, mert a szabadkereskedelmi törekvések szoros nemzetközi integrációt és fejlődési esélyt jelentenek hazánknak, és a globalizáció létező káros mellékhatásait pedig nem a szabadkereskedelmi egyezmények ellehetetlenítésével kell kezelni, hanem több és jobb nemzetközi együttműködéssel.

Felzárkózás és lecsúszás egyszerre

Az elmúlt évszázadban minden ellenkező híreszteléssel szemben a világ előrébb jutott a vámtarifákkal és protekcionizmussal szegélyezett kereskedelempolitikák lépésről lépésre történő felszámolása által. A felzárkózó országok, a világ népességének szegényebb tömegei jól jártak a fejlődéssel, és mindebben a szabadkereskedelmi törekvéseknek is volt szerepük. Ma az egyenlőtlenségek azért kisebbek a világban, mint korábban, mert a globalizáció, a termelési láncok összekapcsolódása és a szabad kereskedelem segítette rengeteg ország felzárkózását. Ott a szegények nagyobb része vált középosztályivá, mint korábban bárki remélhette.

A már korábban is fejlettebb országokban azonban súlyos gazdasági válság alakult ki az elmúlt évtizedre. A nap végén az emberek jó része ezekben az országokban ma rosszabbul él, de legalábbis nem jut előre. Az Egyesült Királyságtól az Egyesült Államokig, Európa közepétől a perifériájáig látható a reálbérek stagnálása, esetleg csökkenése is. Közben egyes nagyvállalatok tökélyre fejlesztették a törvénytelen, offshore struktúrákat és kedvezményeket kihasználó adóelkerülési gyakorlataikat, a válságba sodródott bankok sok országban adófizető pénzből menttették meg magukat, a túlzott dereguláció bajt is okozott, és a nemzetállamok képtelennek látszanak a tiszta verseny feltételeit úgy biztosítani, hogy közben a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek ne nőjenek elfogadhatatlanul.

Ezen bátor politikával változtatni kell, különben megszűnik a verseny, a kapitalizmus és jóléti állam maradéka.

Mert egyszerre igaz, hogy a világ szegény országai felzárkóznak, és az is, hogy közben a fejlett országok középosztályai rosszabbul élnek. Akkor is igaz ez, ha akár Kína, akár a volt Szovjetunió és Kelet-Európa béreinek statisztikái árnyalják a népszerűvé váló és fontos jövedelemváltozási közhelyeket.

A világban a szabadkereskedelmi törekvések mostanra rögös útra látszanak érkezni. A dohai fordulók a semmibe tűntek el, lehetetlennek látszik nagy világegyezményt létrehozni. A regionális együttműködések is egyre nehezebben alakulnak. Az Egyesült Államok csendes-óceáni kereskedelmi partnerségi viszonyai szinte fontosabbak minden másnál, most mégis az a Hillary Clinton helyezkedik szembe az új egyezménnyel, aki korábban a tárgyalások motorja volt. Európában elfogadhatatlanul átláthatatlanul vezényelte le az Európai Bizottság a TTIP, az Egyesült Államok és az Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásának tárgyalási folyamatát. Meg is szűnt – sajnos – az esélye egyelőre egy jó megállapodás megkötésének. Most a sokkal kisebb nagyságrendű kanadai megállapodás van soron.

A szabadabb kereskedelem pártján

A szabadkereskedelem elősegítése nem öncél. Nincs olyan érdek, hogy bármely országnak rossz megállapodást is tűrnie kellene. Ezek a regionális megállapodások már nem is vámokról szólnak döntően, hiszen a vámtarifákkal gyakorolt protekcionizmus gyakorisága az elmúlt évtizedekben nagy mértékben csökkent. Szabványokról, élelmiszeregészségügyi és egyéb engedélyezési eljárásokról, vitarendezésről szól ma egy jó megállapodás, tisztázva a nemzetállamok megmaradó és feladott szuverenitását is.

Egy szabadkereskedelmi megállapodás eredményeképpen – szemben sokak tévedésével – nem szűnnek meg a nemzetállamok jogai, kizárólag szuverenitásuk egy részéről mondanak le a közös gyarapodás, a közös fejlődés érdekében. A törekvés így nem a teljesen szabad, hanem csak a szabadabb kereskedelem, amivel az Együtt elnökeként csak egyet tudok érteni.

Nem a szabadkereskedelmen, és főleg nem a Kanadával kötendő megállapodáson kell leverni a globalizációval szembeni jogos avagy eltúlzott kritikákat.

Magyarország jól jár azzal, ha olcsóbban és tisztázott szabályok szerint kereskedhet Kanadával. A mai, kétoldalú kereskedelmi egyezményhez képest jobb az új megállapodás. A magyar fogyasztóknak az az érdekük, hogy biztonságosan jussanak hozzá minőségi kanadai termékekhez. Nincs olyan magyar érdek, amely hosszú távon jogosan fosztaná meg mindettől a magyarokat. Sem az árversenyben, sem a technológiai versenyben nem nyer semmit a hazánk, ha mesterséges bástyákkal próbálja úgymond megvédeni magát, iparát, mezőgazdaságát. Mind abban vagyunk érdekeltek, hogy a helyi termelők versenyképesen integrálódjanak a nemzetközi termelési láncokba, és ezen segít ez a megállapodás is.

A magyar kormánynak az átmeneti időben, az időleges nehézségek csillapításában van különös felelőssége. A szabadkereskedelmi egyezmények által előidézett nagyobb verseny modernizációt igényel számos érintett vállalkozástól, ebben lehet és kell segítenie egy jól működő kormányzatnak. Nemzetközi együttműködésben pedig mindent el kell követni a korrupció ellen harc és az offshore struktúrák ellen, mert a tőkejövedelmeken és vállalati befektetéseken megkeresett pénzeket sem szabad kivonni a nemzeti vagy nemzetközi közteherviselés alól. A választott bíróságok voodoozása pedig érthetetlen: a korrupt, elfogult nemzeti bíróságokhoz képest normatívan semmivel sem rosszabban működők a kereskedelempolitikai ügyekben eljáró egyéb joghatóságok.

Gyáva magyar politikai pártok

Azon már nem csodálkozom, hogy vannak magyar pártok, amelyek nem rendelkeznek állásponttal az ügyben. Az LMP és a Jobbik globalizáció-kriticizmusa felismerhető, nemzetközileg is létező álláspontokon alapul, legfeljebb nem értek velük egyet.

A Fidesz azonban elgyávult az ügyben a népszavazás részleges kudarca után. Korábban megosztott volt a párt, de a kormányzat igyekezett a CETA ideiglenes hatálybaléptetését eredményező jóváhagyás mellett érvelni. Ennek eredményeként a nemzetközi ratifikációs kör előtt is alkalmazni lehetett volna már a teljes egyezményt Magyarországon is. Utána már csak szinte formalitás lett volna a kötelező hatályról döntő ratifikációs folyamat.

A CETÁ-n belül vannak uniós hatáskörbe tartozó kérdések és vannak továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek. Előbbiekről az EU intézményei dönthetnek, mert e tekintetben nemzeti szuverenitásunkról az uniós integrációs folyamat és az alapszerződés-módosítások után lemondtunk. A nemzeti hatáskörbe tartozó kérdések ideiglenes jóváhagyásáról szükséges volna a parlamenti döntés. Ezt az Együtt támogatná, mert a nemzetgazdasági érdekünkkel egyezőnek tekintjük a mihamarabbi csatlakozást.

A Fidesz kezdetben nyitott lett volna támogató álláspont elfoglalására, most végül mégis olyan határozati javaslatot terjesztett be határozathozatalra az Országgyűlés elé, amely gyáva megoldást jelent. Az uniós hatáskörbe tartozó kérdésekről nem mondanak semmit, meg úgysem akadályozhatnák, de politikai vétőt sem emelnek azzal, hogy mondjuk előre megígérik a ratifikálással való szembehelyezkedést. Orbán nem annyira bátor, hogy szembe merne menni az unió kereskedelempolitikai törekvéseivel.

De közben dob egy kis csontot a globalizációkritikus pártoknak és szavazóiknak, valamint belső kritikusainak: a Fidesz most a nemzeti hatáskörben maradó ügyek ideiglenes hatályba léptetésére nemet mond. Ez az egyezmény kisebb része, és e tekintetben szembehelyezkednek a CETA törekvéseivel. Hoz is valamit Orbán, és nem is.

Ha szabadkereskedelem ellenes volna Orbán, akkor bátran nemet kellene most mondani az egyezményre – ehhez gyáva. Ha támogatná a magyar nemzetgazdaság érdekét szolgáló megállapodást, akkor fenntartások és szűkítések nélkül támogatná az ideiglenes hatálybaléptetést – ehhez is gyáva.

Mivel a mostani megoldás rossz, így az Együtt nem tudja támogatni. A határozati javaslatot ebben a formában károsnak, értelmetlennek tekintjük, amely semmi, de semmi pozitívat nem mer mondani a megállapodásról, és így a szabadkereskedelemről. Pedig ez volna a nemzeti érdek.

süti beállítások módosítása