Jobb volna békén hagyni a gyülekezési jogot

2015. január 01. 14:02 - Szigetvári Viktor blogja

A mai magyar közállapotok közepette az ellenzéknek nincs oka feltételezni, hogy a kormányt jó szándék és demokratikus meggyőződés vezeti, amikor a semmiből egy alapjog újraszabályozására törekszik. A tovább putyinizálódó országunkban egyes civil szervezetek megrendszabályozására készül épp az állam, így álságos dolog egy fideszes politikus részéről annak elvárása, hogy akár a parlamenten kívüli, akár a parlamenten belüli ellenzék nyitottan álljon a tüntetések szabályait is érintő kormányzati tervek elébe.

Ha fideszes politikusok elkezdenek matatni az alapvető jogok környékén, sajnos jó okunk van feltételezni az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy nem az állampolgári jogokat kiterjesztő szándék vezeti kezeiket. Gulyás Gergely a Népszabadságnak adott interjújában a gyülekezési törvény újraszabályozását vetette fel 2014 karácsonya után. Álláspontját igazolandó egyelőre megkímélt minket önkényesen kiválogatott nemzetközi példák felsorolásától, de ami késik, nem múlik, nyilvánvalóan e példákat is meg fogjuk kapni az elkövetkező hónapokban.

Az Országgyűlés alelnöke szerint „az elmúlt huszonöt év tapasztalata és szakmai vitái mutatják azt, hogy van nagyon sok olyan kérdés a gyülekezési jog kapcsán, amit tisztázni, rendezni kellene, és amelyeknek a rendezetlensége a jogalkalmazást nehezíti meg – mind a rendőrség, mind a bíróság számára”. Különös tekintettel „[a]z azonos helyen és időben tartandó demonstrációk bejelentése esetén, illetve a tüntetések időtartamára vonatkozóan”. Majd pedig – mintegy mellékesen – megjegyezte, visszaélésszerű joggyakorlásnak tartja a parlament előtti sátortáborozásba torkolló tüntetési formát.

Kegyesen tekintsünk most el annak hosszadalmas boncolgatásától, hogy mennyire cinikus pont ezzel érvelni egy jogkorlátozó szándék mellett azon politikus részéről, aki maga is és pártja is jelenkori identitásának alapjait részben a 2006 őszi sajnálatos események tüntetési hullámából, és az elfogadhatatlan hibákkal teli rendőrségi beavatkozásból vezeti le. (Emlékeztetőül egy 2007. januári cikk.)

A legjobb most az volna, ha a kormány békén hagyná ezt a jogi területet, és inkább az autópályamatrica-rendelet kodifikációs hiányosságainak befoltozásával, és egyéb, sürgetőbb feladatokkal foglalatoskodna.

Ha pedig netán kitart abbéli szándékában a Fidesz, hogy módosítja a gyülekezési jog szabályait, akkor javaslom, hogy – az Orbán-kormányok idején unortodox módon – a jogalkotási törvény korábbi és jelenlegi szabályainak megfelelve teljesen hagyományos egyeztetési folyamatot vigyen végig. Több ez, mint a Schiffer András által követelt ötpárti (!) konzultáció, amely nyilván az általa lángpallosal vívott kapitalizmus elleni, demokratikus, parlamenti harc jegyében nem érintené a frakcióval nem rendelkező parlamenti pártokat.

Szélesebb egyeztetésre van szükség. Kormányzati koncepcióra először is, amely áttekinti a bírósági jogalkalmazás (a fontosabb bírósági ítéletektől az Alkotmánybíróság döntéseiig) és a rendőri szervezek tapasztalatait, konzultál az adott jogterület problémáiban jártas civil szervezetekkel, például a Társaság a Szabadságjogokérttal, a Magyar Helsinki Bizottsággal és másokkal. Az elmúlt évtizedeket áttekintő, a kijavítandó pontokat beazonosító koncepció után látni kell, hogy mi a módosítás alapvető szándéka: jogkiterjesztés, eljárási pontosítás vagy netán jogkorlátozás. Egyelőre jogkiterjesztési szándékról nem tudunk, eljárási pontosításokról és – sajnos – jogkorlátozásról már igen.

Ha elkészült a koncepció, azt állami és civil szereplők véleményezhették, utána – mint minden rendes jogállamban – a Kormány dönt, és beterjeszti javaslatát az Országgyűlésnek, ahol vagy meglesz a döntéshez szükséges többség, vagy nem.

Az egész ügyben egyelőre az a fájdalmas, hogy természetesen a gyülekezési jogot érintően is – mint minden más területen – szükség van pontosításra a jogi szabályozást érintően. De mivel nincs bizalmunk a kormányban, így a pontosítások elvégzését is jobb, ha elnapolja a kormány.

Az elmúlt években a magyar rendőrség a részben ködös szabályok értelmezésében érdemi munkát végzett el. Budapesten a tüntetések döntő részének előkészítése során mindenki korrekt, partneri együttműködésre találhat a rendőrségen. Az asztal két oldalán ülő szereplők gyakran már névről is ismerik egymást, tudják, kinek mi fontos az egyeztetések során. Ebből következik, hogy jellemzően békésen zajlik a tüntetések előkészítése. Ha mégis jogvita van, akkor az részben illetéktelen politikai beavatkozás eredménye (amikor például a miniszterelnök jogellenesen kíván betiltatni egy neki és másoknak akár indokoltan nem tetsző tüntetést), vagy pedig ellentüntetések területmegosztási vitáinak és hasonló, szakmai részletek rendezetlenségének a következménye (például a Pride-ok esetében). A bírósági ítéletek e jogterületet érintően sokszor problémásak, ahogyan az a TASZ ügyéből látható. És míg Budapesten jellemzően a jogterületet értő és ismerő rendőrök járnak el a tüntetések előkészítése során, addig vidéken sajnos sokkal rosszabb a helyzet. A 2014-es kampányidőszak önmagában megmutatta, hogy vidéken a hetvenes évekből itt maradt mentalitással állnak szinte minden ellenzéki tüntetéshez a megyei „pártbizottsággal” jó viszonyt ápoló rendőrök.

Így lehetséges, hogy jogszabályi változtatások helyett inkább belső, a rendőrségen és bíróságokon belüli harmonizációval elejét lehetne venni az eljárási hibáknak, azonos szabályokon alapuló, de országszerte eltérő jogértelmezéseknek.

A visszaélésszerű joggyakorlás cinikus megemlítése Gulyás Gergely részéről azonban intő jel. A Fidesz most sem az elmúlt évtizedek tapasztatai alapján kívánja fejleszteni a magyar gyülekezési jogot, hanem érdemi civil szervezeti vita nélkül kíván áttolni a parlamenten egy, a lényegét tekintve az állampolgári jogokat korlátozó, az állam jogait növelő javaslatot.

Londonban, Washingtonban járva szokásos látványt jelentenek a kormányzati intézmények környékén a sátras tüntetők. Van, aki hadirokkantsága miatt tüntet, van, aki az abortusz ellen – akár hónapokig. És ezt csak tűri és tűri az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. Tűrhetné még a magyarországi sátras tüntetőket Orbán Viktor is inkább.

komment
süti beállítások módosítása