Összeesküvés-elméletek és az elszigetelődő Magyarország

2015. december 02. 13:52 - Szigetvári Viktor blogja

A menekültválság egyesek szerint az ügyes Orbán Viktor zsenialitásának újabb bizonyítéka. Én azt gondolom, sokkal inkább a végleg lemaradó és elszigetelődő Magyarország újabb válsága. Nem a közjó, hanem gyáva politikai túlélés vezérel mindent, amit a Fidesz elnöke tesz.

Az elmúlt napokban újabb stációin vagyunk túl ennek a válságnak: megtudtuk, hogy Angela Merkel már inkább nem is találkozik Orbánnal, a miniszterelnök pedig közben a Jobbikkal versengve rabjává vált a legbutább összeesküvés-elméleteknek.

Nyilván vannak sokan, akik szerint történelmi siker, hogy végre egyszerre lehet a „szuverén” Magyarország (miniszterelnöke) rosszban Németországgal és az Egyesült Államokkal. Jobboldali bloggerek és kommentátorok előszeretettel temetik Angela Merkelt. Jelzőiket meg sem válogatják már, amikor róla írnak. És kísérletet sem tesznek, hogy tágabb összefüggéseiben írjanak Angela Merkel menekültügyi stratégiájáról. Ők nem kritizálni szeretnék egyes hibáiért a német kancellárt, hanem politikailag megsemmisíteni házi használatra, hogy ezzel is az orbáni ún. éleslátás elismertségét erősítsék.

Az Együtt politikai közössége határozottan egyetért Angela Merkel és Jean-Claude Juncker politikájával, amit a menekültválságban képviselnek. Utóbbi már nyár eleji javaslatával is hitet tett egy, a korábbinál erősebb, föderalizáltabb, gyorsabban reagáló EU mellett. Ráadásul a Bizottság elnöke mindvégig realista, mellébeszélés nélküli és komplex javaslatokat tett a szigorúbb határőrizetre, az új kitoloncolási politikára, az emberséges menekültpolitikára és a kötelező kvótákra. Ezt eleinte Merkel sem támogatta. De látva a nyári menekülthullámot felismerte, hogy mindez nem csak egy példátlanul súlyos válság, ami teszt az EU közössége számára is, de lehetőség arra is, hogy ki-ki megmutassa, mit tanult meg a második világháború utáni világból.

Angela Merkel minden bölcsessége benne van abban a makacs, a kelléténél talán szűkszavúbb kitartásban, ami 2015 telére igazán nagy politikussá tette. Világosan látja, hogy a genfi konvenció keretein belül nincs más út, mint befogadni a jogszerű menedékkérőket, és közben embernek maradni. Ezzel együtt a jognak érvényt kell szerezni, új megoldásokat is ki kell dolgozni, és segíteni kell a konkrét válsághelyzeteken, valamint az EU határain túli országokon is.

wbfowk7xerqhfedk7a5a.jpg

(fotó: MTI)

Nyilvánvaló, hogy az új megoldások kidolgozásában nem az EU vallott kudarcot, hanem egyes gyáva tagállamok fűrészelték szét a jó megoldást. Egyesek az orosz érdekeket szolgálva, mások pedig saját közösségüknek játszva, feledve mindent, ami összeköt bennünket Európában.

Angela Merkel nem fogja feladni. Ráadásul az egyre csökkenő működőtőke-beáramlásunk jelentős része továbbra is Németországból érkezik. Így a korábbi befektetések megtartásán túl a jövőbeli fejlődés szempontjából is az volna a magyar nemzeti érdek, hogy jó kapcsolatunk legyen Németországgal.

A jó kapcsolatokról meg kell jegyezni, hogy ez nem szinonimája az önfeladó és gyáva külpolitikának. Egyes szerzők azzal szoktak érvelni, hogy a nemzeti érdekérvényesítés orbáni módjának nincs hatékony alternatívája. És ahol fát vágnak, hullik a forgács, nem szabad finomkodni. Ráadásul, aki máshogyan képviselné a nemzeti érdeket, valójában csak feladni tudná azt. Aki nem olyan, mint Orbán, az valójában nem Magyarország érdekeit képviseli Németországgal szemben, hanem Németországét itthon. Pedig ez hazugság.

A szétporladó jogállam, az állandósuló jogbizonytalanság, a pénzügyi kiszámíthatatlanság és a tulajdonvédelem hiánya miatt érthető, ha egyes német vállalatok kétszer is meggondolják, hogy újabb forrásokat akarnak-e hazánkba hozni. Angela Merkel jól látja, hogy uniós menekültpolitikai stratégiáját részben az orosz érdeket szolgálva, részben hazai közönségének hegedülve Orbán Viktor lehetetlenítette el Európában.

Az önző kelet-európai tagállamok időszaki koalíciója nem csak hálátlan, de tanulatlan is. Önző politika ez, mert nem érti az elmúlt két évtized konvergenciájának és kudarcainak tanulságait. Kelet-Európának értenie kellene, saját posztszocialista múltjának örökségével küzd, amikor a megosztás, a félelemkeltés és idegenellenesség indulatainak felülve kivonja magát egy csak közösen megoldható válság kezeléséből. Mindez azért tanulatlan politika, mert a sokszorosan megszakadt polgárosodású kelet-európai társadalmak semmit sem tanultak a valós problémák hosszú távú, felelős kezelésének gyakorlatából, a szükségszerűen tökéletlen szakpolitikai megoldások önreflexív korrekciójának kényszeréből.

Pedig csak erre van előre. A határok lezárása nem megoldás, mert másutt, máshová, de jönni fognak. De tudjuk, Orbánt ez nem is érdekli. Neki csak félperifériás helyzetű hazánk választóinak manipulálása, feltüzelése fontos. Ebből lesz az, hogy fideszes politikusok sora beszél immár büszkén és nyíltan szégyenletes összeesküvés-elméletek nyelvén Szentgotthárdtól a kormányszóvivő komlói fórumáig.

Ehhez zárkózott fel szerdán a miniszterelnök is, amikor az embercsempészek, az üzletemberek által fizetett jogvédők és az EU-s politikusok összeesküvését leplezte le. E gonosz emberek most nem chemtrailt húztak házaink fölé, hanem menekültek százezreivel akarják tudatosan elárasztani, és ezáltal tönkretenni Európát. Tudatosan tönkretenni, ezt akarják ők, az idegenek szálláscsinálói, mert ők már csak ilyenek.

E szövegek ma általánossá váltak az észak-atlanti politikában. Radikális amerikai elnökjelöltek, hatalomban levő demagóg kormányfők és ideológiailag nem szobatiszta, szélsőséges pártok beszélnek így. És a növekedési válságtól, a stagnáló bérektől sújtott társadalmak egyre nyitottabbak az ellenségeket ily egyszerűen beazonosító félrevezetésekre.

Ezt hallva, most önző leszek. Elfelejtem Európát, elfelejtem a nyugatot és a menedékkérőket. Ez elsődlegesen a hazámnak, Magyarországnak rossz. A kétsebességes Európa lassú, lemaradó fokozatába Orbán által büszkén betolt hazánk történelmi hibát követ el, ha nem korrigál. A felhergelt indulatok fűtenek ideig-óráig, de utána magunkra maradunk. A befektetések elketyegnek, az oligarchák gazdagodnak, de sem középosztály, sem gyarapodás, sem kisebb szegénység nem lesz már itt így. Az elszigetelődésünk pedig a dülledő magyar mellkasok tömegével együtt növekszik, lelkileg is bezárva minket saját újfeudalizmusunkba. 

süti beállítások módosítása