Orbán Viktor esélyegyenlőségi és nőpolitikai elképzeléseiről értesülhetett tegnap a közvélemény a 444.hu cikkén keresztül. A kormányfő sajtóirodája által érdemben nem cáfolt beszélgetésből árad az orbáni macsó tempó, amely ellentétes a valósággal és a magyar társadalom érdekével.
Közhely, hogy Magyarországon az azonos beosztású nők és férfiak közül továbbra is a nők keresnek kevesebbet. Mindenki tudja, hogy a mai munkaerőpiacon a karrierépítés és gyermeknevelés feladatait a nőknek nehezebb összehangolniuk, mert sem a munkáltatók, sem az állami újraelosztás nem segíti őket ebben kellő mértékben. Ráadásul a háztartáson belüli családi munkákból is az össztársadalmi átlag szintjén továbbra is a nők veszik ki a nagyobb részt.
Mindeközben nem igaz, hogy ne lenne készség a magyar férfiakban a változtatásra. Megfelelő ösztönzőkkel és a problémákra rávilágító, azokat megoldani akaró kormányzati politikával néhány év alatt is már érdemi előrelépést lehetne elérni a nők tényleges egyenjogúsítása területén. És ez akkor is így van, ha szíve joga a nők egy részének ettől eltérő családmodellben, háztartás-szervezési rendben élnie. Ha valaki továbbra sem karrierépítésben látja önmaga kiteljesítését a család működtetése mellett, hanem inkább csak az utóbbira fókuszálna, akkor az a nő sem nem másodrangú, sem nem maradi, csak egyszerűen más a meggyőződése. Ettől még elfogadhatatlan, ha egy kormány, egy kormányfő megnyilatkozásaiból az előítéletes, férfiként dominálni akaró, macsó tempó árad.
Mert Orbán Viktor valójában arról beszélt, hogy a politikai főhatalom környékének felhővilága nem való ám a nőknek. És ő, az ottani konfliktusoktól és állandó húsdarálótól kegyeskedik saját politikai környezetének nőtagjait is megvédeni.
Férfi pártelnökként én úgy látom, hogy erre a magyar politikusnőknek semmi szükségük nincs. Család, gyerek, nagyszülők, magánélet, érzelmek és karrier sokszögében teszik a dolgukat, és továbbra is több erőfeszítésre vannak kényszerítve, mert mind az elit, mind a szélesebb társadalmi közeg sokszor furcsán tekint a nőies nőként vagy határozottabb karakterként a saját politikai érdekét érvényesítő nőnemű politikusokra. Pedig szükség van rájuk.
Furcsák Orbán Viktor előítéletes és kártékony mondatai, mert éppen ő volt az, aki számos vezető állami állásba – helyesen – nőket neveztetett ki. (És most egy pillanatra tekintsünk el e nők tevékenységének politikai értékelésétől.). A néhai Szalai Annamária, Karas Mónika, Handó Tünde mind-mind olyan vezetők, akik szakmai tapasztalattal is rendelkeznek, ugyanakkor illeszkednek a fideszes hatalmi gépezet szervezetébe feltétlen lojalitásukkal. Ez utóbbi tulajdonság mind a férfi, mind a női fideszes vezetőket jellemzi.
Orbán azonban mégsem keveredik ellentmondásba! A macsó tempó éppen itt bukik ki. Ha egy nő ért a szakmájához, függetlenül attól, hogy én, ellenzéki politikusként mit is gondolok róla, és közben politikailag lojális is Orbán Viktorhoz, akkor gond nélkül kinevezik vezető állásokba. Azonban Orbán szavai arról is árulkodnak, hogy a politika csúcsán mindez nem elég. Ott már nem a képesség és a rátermettség, vagy a lojalitás a döntő önmagában, hanem az ütésállóság.
Márpedig biztos vagyok abban, hogy a magyar populista jobboldal legnagyobb pártjában is vannak olyan, ütésálló nők, akik miniszterként, polgármesterként is megállnák a helyüket. És nem szorulnak arra, hogy Orbán pater familias-ként megvédje őket a politika férfias világának harcaitól.
Mi, az Együttben abban hiszünk, hogy az államnak és egy politikai közösségnek aktívan, példát mutatva kell eljárnia a női egyenjogúság területén. Mert ez a minta is tud ragadós lenni. És a való élet bebizonyíthatja könnyedén, hogy sokan sokkal több mindenre alkalmasak, mint azt Orbán most sugallja. Éppen ezért olyan intézkedéseket javasoltunk az elmúlt napokban, amelyek tovább segítik a nőket a karrier és családi kötelezettségek összeegyeztetésében, éppen a férfiak jobb bevonása és a bölcsődei ellátás bővítése, a hozzáférés egyszerűsítése révén.
Ha egy magyar kormány végre úgy szervezné át a családpolitikai intézkedéseket, hogy azok valóban ösztönözzék is a nőket a munkaerőpiacra való méltányos visszatérésre, és közben segítenék a férfiakat abban, hogy nagyobb részt vállaljanak az otthoni dolgokból, akkor jobb egyensúly alakulna ki, és végre nem csak férfiakból állna a Fidesz politikai elitje sem.
