Amióta a Fidesz írja a statisztikákat tudjuk, érdemes a számok mögé nézni. A legújabb adatok alapján egyértelmű: nincs munkaügyi csoda Magyarországon. A valóság az, amit érzünk, és nem az, amit a Fidesz hazudik nekünk: semmit sem oldott meg a magyar munkaerőpiaci válságból a kormánypárt 2010 óta.

A Központi Statisztikai Hivatal most hozta nyilvánosságra legújabb munkaügyi adatait. A 444.hu újságírója mutatott rá arra a tényre, hogy továbbra sem történt valójában semmi előrelépés a magyar válság kezelésében. A közmunkaprogramot vizsgáló szakértők és politikusok korábban is mondták, mi az Együttben is mondtuk: az nem munkahelyteremtés, ha a közmunkába tol be a kormány százezreket. Így a statisztikában is máshogyan kellene ennek szerepelniük. Ugyanez igaz a külföldön munkát vállalókra is.

(forrás: 444.hu)

Arról lehet vitát folytatni, hogy van-e egyáltalán szükség közmunkára Magyarországon. Mi az Együttben erre érdemi választ adtunk: nem így, nem ekkora méretben, nem kiút nélkül akár lehet is szükség. 

Szerintünk sem a Gyurcsány-kormány Út a munkába nevű programja nem volt jó, sem a mostani. De a tapasztalatokból lehet tanulni, és lehet jobb javaslatokat tenni. Mi ezt tettük. 6 hónapos álláskeresési biztosítást, szerződésen alapuló, képzést jelentő együttműködési támogatást javaslunk. Az Együtt programja számos eszközt jelent: a vállalkozóvá-válás és a munkába utazás támogatásán túl, akár betanulást jelentő, államilag támogatott tranzit-foglalkoztatást, bértámogatást és meghosszabbított álláskeresési biztosítást. Csak ezek után jön szóba egy nem megbélyegző, érdemi munkát jelentő közfoglalkoztatás, amely vagy megteremti, vagy fenntartja a rendszeres élet rendjét a válságba kerültek számára.

A közmunkáról szóló elvi és szakpolitikai vitán túl más kérdés a statisztikák meghamisításának ügye. Mert lehet hasznosnak vagy haszontalannak tartani a közmunkát, de az biztos, hogy foglalkoztatásnak nem. Hiszen a közmunkás nem bevételt, hanem kiadást jelent az államkassza számára. Ők nem az állam vagy egy magáncég számára értékesítik munkaerejüket, hanem őket az állam kényszeríti egy programba, amelyért cserébe a túlélést nem biztosító szociális jellegű juttatást kapnak.

E nyilvánvaló tények ellenére a Fidesz szerepelteti a statisztikákban a közmunkásokat a többi munkavállaló között. Sajnos ezzel néha még a brüsszeli értékelőket és a felületes piaci elemzőket is meg tudják téveszteni. Miközben a hazánk pénzügyeiben járatos külföldi közgazdászok tudják pontosan: a fideszes állam meghamisítja a munkaügyi statisztikákat.

Most ugyanaz a helyzet, mint ezen évtized elején. A tényeges munkanélküliség 10% felett van, nagyon egyenlőtlen regionális elosztásban. Ezt súlyosbítja az elvándorlás és külföldi munkavállalás, amelyet bizonyos statisztika prezentációkban szintén hazai foglalkoztatásnak hazudnak jelenleg.

A helyénvaló az volna, hogy a legtisztességesebb módszertanok mindig létező pontatlanságai ellenére a Fidesz külön kezelné a belföldi foglalkoztatottakat, a közmunkásokat és a külföldön foglalkoztatottakat.

A jelenlegi munkaerőpiaci válságot nem a Fidesz okozta, nem is várnám el, hogy 5-6 év alatt megoldják. Benne van ebben a rendszerváltás öröksége, benne van az uniós csatlakozás után elmaradt nemzeti stratégiai korrekció, benne van a magyar gazdasági modell 2006-2007-es összeomlásának a hatása és benne van a 2008-2009-es világgazdasági válság is. 

Ezt tetézte a Fidesz a tulajdon- és jogbiztonságot aláásó, illiberális politikájával, amely rombolja a piaci foglalkoztatás-növelés esélyét. Hiszen a tényleges működőtőke-beáramlás megszűnt, új álláshely jóval kevesebb keletkezik a szükségesnél. Ráadásul kezdenek beérni az elhibázott oktatáspolitika eredményei is: az amúgy sem fényes átlagos magyarországi képzettségi helyzet csak romlani fog. A tehetségesek elvándorolnak. Így alakult ki az a helyzet, hogy a több százezer munkanélküli mellett százezernyi betöltetlen álláshely is van Magyarországon. 

A kettős munkaerőpiaci válság csak romlani fog. Piaci bizalom alig lesz a Fidesz irányában, belföldi erőforrásból olaj- és gázkutak híján nem lesz fenntartható növekedés, és a fogyatkozó magyar társadalom átlagos képzettsége, munkaerőpiaci alkalmassága és egészségi állapota tovább fog romlani.

Ezen egy nap alatt ugyan változtatni nem lehet, de legalább ne rombolnának tovább nap mint nap. Mégis, most ez történik.

A legfontosabb a bizalom helyreállítása, ami a korrupció és a foglyul ejtett állam felszámolása nélkül nem lehetséges. Ezt követik a jobb szakpolitikai intézkedések és a türelmes végrehajtás, aminek része a tudatos és három oldalú megállapodásokon alapuló, középtávú és fenntartható bérpolitika is. Mert igenis van számos szektor, ahol tarthatatlanul alacsonyak a bérek. És az nem jelent sem versenyképességet, sem hatékony termelést, ha járulékcsaláson, borítékban való fizetésen keresztül teremtik meg vállalkozók saját árrésüket. De persze az sem elfogadható, ha politikai pártok mint az étteremben, úgy rendelnek 20 és 50 százalékos piaci béremelést...

De legelőször oda kellene eljutni, hogy ne hamisítsák a statisztikákat. A magyar valóság lesújtó állapotokat tükröz. A valóság elől menekülni pedig téves társadalmi stratégia.