A Brexit és az európai Magyarország

2016. június 28. 11:50 - Szigetvári Viktor blogja

A kilépésről döntő népszavazás fontos tanulsága, hogy mindig ára van annak, ha egy politikai elitcsoport hazugságokkal hergel olyan választókat, akiknek vannak jogos és kezeletlen sérelmei. A felelőtlen populizmusok erre nem a választói hangulat alapját jelentő bajok megoldásával, hanem álproblémák teremtésével és úgynevezett megoldásával válaszolnak. Ilyen kérdés hazánk európai jövője is. Az Együtt józan útja elutasítja a Fidesz megosztó hazugságait.

Van számos olyan angol ismerősöm, aki az elit tagjaként, libertárius meggyőződésből szavazott a kilépésre. Tiszta megfontolások mozgatták őket, és a nemzeti parlament szuverenitásának visszaszerzési vágya egy, a saját gondjait nehezen megoldó Európai Uniótól félve. De a múlt csütörtöki döntésben az ilyen választók voltak kisebbségben.

A többség legyen bár városi vagy vidéki, nyugdíjas vagy aktív korú, azért szavazott a kilépésre, mert meggyőzték a kilépéspártiak határozott, részben igaz, részben manipulatív érvei. De ennek alapját jó két évtizednyi leegyszerűsítő, EU-ellenes angliai propaganda teremtette meg.

Nem igaz, hogy sokba kerülnek a vendégmunkások. Nem igaz, hogy nem építi az Egyesült Királyságot az EU. Nem igaz, hogy aránytalanul drága a brüsszeli adminisztráció. Ugyanakkor igaz, hogy bátortalan a közösség a piaci reformok és a világkereskedelem területén. A kelet-európai országok integrációja költséges és eredménytelen volt, ráadásul sok olyan korrupcióval társult, amit a brüsszeli adminisztráció nem tudott megakadályozni. A világgazdasági válság és a működésképtelen Eurózóna bajait sem képes immár közel egy évtizede megoldani az EU és az közösséget alkotó nemzetállami vezetők testülete.

Minden olyan teória, amely tudományos alaposság nélkül vetíti bele saját ideológiai vágyait a Brexit eredményébe, félrevezető. Nem a világkapitalizmusra mondtak nemet, akik ki akartak lépni. De nem is igent mondtak rá, persze. Nem nagyobb és erősebb jóléti államot követeltek mindannyian, hiszen voltak közöttük ilyenek és olyanok is. Ahogyan nyilván voltak a maradás-pártiak között is rendszerkritikus baloldaliak és mérsékelt konzervatív piacpártiak. Az se igaz, hogy a kilépés támogatói mind, kollektíven informálatlanok, legfeljebb mást és máshogy tekintenek hitelesnek, mint a mainstream. De nem igaz az sem, hogy az elit és az okosok szavaztak a maradásra, az alávetettek és buták pedig a távozásra.

Sokfélék a kilépők, sokfélék a maradni akarók. Éppen ezért káros és hibás, amit az illiberális Orbán Viktor folytat a Brexit eredménye óta. A csütörtöki eredményt a föderálisabbá váló EU kialakulásának megakadályozására használja, ehhez gyűjt szövetségeket. E törekvésében mindeddig épp Cameron volt a szövetségese. Bár utóbbi nem a fideszes mintára foglyul ejtett államkapitalizmus megteremtése érdekében akart lazább EU-t, hanem a nagyobb gazdasági szabadság miatt. Cameron nem magának akart több hatalmat, hogy lophasson, míg Orbánt csak személyes szuverenitása és putyini mintára kiépített oligarcháinak gazdagodása érdekli – természetesen uniós forrásokból.

A magyar kormány a Brexitet arra is fel kívánja használni, hogy saját illegális és illegitim népszavazását már előre igazolja. A menekültügyinek hazudott, valójában Európa-ellenes referendummal Orbán törekvése az, hogy meglazítsa a magyarok európai kötődését. Ahogyan a Konzervatív Párt hosszú évek alatt meglazította ezeket Angliában saját, hazug EU-ellenes propagandájával, úgy használja most a menekültválság embertelen fideszes kezelését arra, hogy gyengítse az EU megbecsültségét a magyarok szemében. A Brexit is megmutatta, hogy Orbán a mai EU megszűnésében, és a szorosabban együttműködő EU megakadályozásában érdekelt. Putyinnak semmit sem kell tennie ahhoz, hogy kottáját a magyar miniszterelnök szépen elénekelje. És ez nagy szomorúságra ad okot.

ov_cam_mti.jpg

(fotó: MTI)

A populizmus a létező bajokat és kihívásokat nem megoldani, hanem ellenségképek teremtésével kihasználni akarja. Magyarországon csak akkor lesz fejlődés, és csak akkor tudjuk megoldani az elmúlt 25 év öröklött hibáit, ha még jobban, még többet változtatunk Magyarországon annak érdekében, hogy újra egy békés, nyugodt, polgárosodó országgá váljunk. Ennek pedig az Európai Unió a garanciája.

Nem feladni kell a változásra való képességet, hanem erőt kell gyűjteni, legitimációt teremteni, és utána végrehajtani. Sok olyan jogos sérelme van a kilépésre szavazóknak is, amire ma sem a nemzetállami kormányok, sem pedig az EU nem ad megfelelő választ. Szemben sokakkal, én azt gondolom, hogy e válaszok nem egyszerűek és nem könnyűek. Schiffer András téved, amikor antikapitalista módon a verseny és a világkereskedelem gyengítésében látja a megoldást. A jövedelmi viszonyok nem javulnak Európában és az Egyesült Államokban sem immár jó ideje. És ha javulnak is, az adósságcsökkentési időszak miatt még az előrelépést is hátrálásnak élik meg a középosztályokba tartózók és a szegényebbek. A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek tágulása és ennek érzete a világgazdasági válság óta tovább gyorsult, növekedett. Ezen való változtatás nélkül a jövőben nem marad legitim sem a jóléti piacgazdaság gondolata és gyakorlata, sem pedig a nemzetek feletti integráció gondolata. Ha a fejlett társadalmak többsége helybenjárást érzékel, akkor helybenjárás van. Ettől még változás nélkül nem lesz a válságra megoldás. Most az elmúlt 30 év gazdasági növekedési modellje került válságba. Változtatás nélkül nem fog menni. Többet és mást kell tanulnunk, többet és máshogyan kell alkalmazkodunk, fel kell készülni a negyedik ipari forradalom és a nyugdíjrendszerek válságára, de közben javítani kell a mindennapi élet körülményein jövedelemmel, támogatással és fenntartható fejlesztésekkel.

Közép- és Nyugat-Európában fél évszázadnál is hosszabb ideje nem volt háború. Az elmúlt évtized stagnálása és igazságtalan mikrotapasztalatai felhergelték a választók jogos dühét. De van sok dühös választó, aki mégis felelősen dönt politikai választási helyzetben. Így a választói düh még önmagában nem igazol bármilyen politikát, amely ezt kihasználni képes. Dühös emberek közül sokan szavaztak nemmel a kilépésre, mert nem látták megoldásnak a mai problémáikra. Ahogyan joggal dühös és csalódott magyarok milliói fogják bojkottálni a Fidesz hazug, EU-ellenes népszavazását is, mert bár nem értenek egyet feltétlenül az ellenzékkel, de a Fidesz és a Jobbik világmagyarázata sem kell nekik.

Mivel a háborús tapasztalatok elmúltak a háborús generációk lassú kihalásával, így különösen nagy a mai politikusok felelőssége. Ára van annak, ha az elitek egyes csoportjai hergelik és kihasználják sokak jogos félelmét ahelyett, hogy megoldást kínálnának. Regresszió idején rettenetesen nehéz progresszívnek lenni. különösen egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a társadalom lelki és anyagi tartalékait felélte az elmúlt két és fél évtized. Benne Orbán Viktor kormányai is.

Az Együtt józan politikáját képviselve csak azt a hitemet tudom kinyilvánítani, hogy a magyar válság megoldása sem fog menni populista szájalással, amely a nyugati integrációs és termelési formákkal szemben akar alternatívát állítani. Alkalmazkodás és helyes nemzeti érdekképviselet nélkül nincs gyarapodás számunkra itt Európa félperifériáján. Ehhez változnunk kell nekünk politikusoknak, az EU-nak és a magyar társadalomnak is.

A könnyebb út most sem alternatíva, hanem zsákutca. Az Együtt a józan középúton járva ezért mond nemet az EU-ellenes népszavazásra, ezért sajnálja nagyon a Brexitet, ezért hisz egy sokkal szorosabban nemzetek feletti EU-ban, és ezért küzd a valós bajokat kihasználó populizmusok minden formája ellen a jövőben is.

süti beállítások módosítása