Kapott ugyan savazást véleményéért rendesen, de egyetértek törökgáborelemezzel, hogy fontos beszédet mondott szombaton Vona Gábor. A politológus a radikalizmusát és a társadalmi békevágyat összeilleszteni próbáló politikust látja, én, politikusként, a részben érvényes diagnózis után a válságos állapotban levő magyar társadalmat a nemzeti érdekkel végképp ellentétes útra terelni kívánó demagógot.

A korszellemet érezve, Vona Gábor is érzi a politikus- és a politika-ellenes hangulatot, a Fidesz sikertelen rohamozásaitól és a korábbról öröklött nehézségektől megfáradt társadalom dühét, szorongását, elnyomottság-érzetét, kilátástalanságát. Bill Clinton ifjú tanítványaként meg is próbál triangulálva megoldást ajánlani, az MSZP és a Fidesz között középre helyezkedni. Őszinte politikáról, a 25 év meghaladásáról, felszínes és semmit sem képviselő, elvtelen politikusokról, az árkok giccses népfront nélküli betemetéséről és a hamis törésvonalak meghaladásáról beszél.

Szép szavak, gondolom Novák Előd is készíti már a Kuruc.info kiegyensúlyozottabb laptervét.
Vona új válaszai a napi politika szintjén fenntartják a Jobbik régi politikáját. És éppen ezért továbbra is vitatkozni kell vele, velük folyamatosan. Oroszbarát, EU- és NATO-ellenes, a piacgazdaságot elvető, társadalmilag megbélyegző politikája már rövidtávon is még fáradtabb, még szegényebb és még elidegenedettebb magyar társadalmat eredményezne.

További probléma, hogy Dr. Vona, a realistább diagnózis után továbbra is morfiumot ad a páciensnek. Nemzeti különlegességről és egyedülállóságról beszél fátyolos szemmel – úgy, mint egyszeri Fazekas Sándor miniszter a hungarikum-értékpiramis újabb téglájának avató ünnepségén.

Vona stratégiai válaszai hiteltelenek, akkor is, ha valódi az a társadalmi tragédia, amelyet ő is érzékel. De a helyzet ma, sajnos, rosszabb annál, mint ahogyan azt Vona láttatja, és a realista szavakkal folytatott hazug és demagóg illúziókeltés pedig csak mélyíti a megtévesztett magyar politikai közösség válságát.
Ha a mai úton megyünk tovább, ha nem vagyunk képesek szembenézni azzal a ténnyel, hogy nincs sem gyors, sem fájdalommentes, sem kölcsönös áldozatvállalás nélküli, csak nemzetállami keretekben gondolkodó, harmadikutas megoldás a magyar válságra, akkor 2030-ra a ma ismert Magyarország el fog tűnni.