Szigetvári Viktor beszéde a Mezőhegyes ménesbirtokának egyben maradásáért rendezett ellenzéki tiltakozó nagygyűlésen.

Tisztelt mezőhegyesiek!

Tisztelt polgármester úr!

Nem azért jöttem ma ide, Mezőhegyesre Budapestről, hogy önöknek, mezőhegyesieknek megmagyarázzam a mikrofon mögül, hogy miért nagy érték Mezőhegyes. Mert tudják ezt önök nélkülem is. 

Nem azért jöttem ma ide, hogy önjelölt ellenzéki vezérszónokként felhergeljem a közönségem a semmire, és utána elsuhanó autómmal magára hagyjam e szép várost a gondjaival.

Arról szeretnék inkább beszélni, hogy szerintem mit kell most tenni, és hogyan kell terveznünk közösen a jövőt.

Tisztelt mezőhegyesiek!

A Fidesz feudális országgá tette közös hazánkat. Személyi függésekkel irányítják az oktatást, személyi függésekkel irányítják a közigazgatást, és személyi függésekkel irányítják a lopást is.

A Fidesz feudalizmusára sokan azt mondják, hogy mi magyarok, és így például önök, mezőhegyesiek is, valójában ezt szeretjük. Ezt érdemeljük. Az ügyes Fidesz csak azt adja, amit mi elvárunk. Csak azt, amire szavaztunk.

De ez nem így van.

Sem 2010-ben, sem 2014-ben nem szavazott senki Magyarországon újfeudalizmusra és államilag szervezett lopásra. A magyarok nem ezt akarják. 

Vannak, akik egyszerűen nem tehetik meg, hogy küzdjenek ez ellen. Mert az ő napi küzdelmük a túlélésről szól. 

A kiszolgáltatott emberek baját persze mindig kihasználhatja egy kiskirály. Ha valaki a nincstelenség elől menekül, akkor a függésben kapott adomány több mint a semmi. Lehet ő közmunkás vagy pedagógus, vagy közigazgatásban dolgozó szakember. 

Az újfeudalizmus rossz. Nem kell így élnünk. Nem ez a sorsunk.

De az a helyzet, hogy amíg a Fidesz van hatalmon, addig sajnos e feudális világban kell közösen megtalálnunk annak módját, hogy hogyan lehet változtatni a most tönkretett Mezőhegyes sorsán.

Gondolom, önök megszokhatták már, hogy néha jönnek emberek Budapestről, akik szépeket ígérnek. E mellébeszélés nem kenyerem, most önöknek azzal tudok segíteni, hogy a fideszes világ elnyomása közepette segítek abban, hogy hogyan marad meg a lehető legtöbb család megélhetése itt, Mezőhegyesen.

Tehát akkor most először arról szólnék, hogy mit kell most tenni. Mit kell most együtt tennünk. 

Mi az Együttben úgy politizálunk, hogy már ellenzékben is cselekszünk. Juhász Péter, pártunk alelnöke folyamatos nyomás alatt tartja Rogán Antalt, hogy ne tudjon több belvárosi ingatlant ellopni. Az elmúlt egy évben új ingatlant nem is tudtak ellopni.

Baranyi Krisztina, az Együtt önkormányzati képviselője még Orbán Viktort is megállította az Illatos úti vegyi szennyezés felszámolása érdekében. Évtizedek mulasztása ellen küzd, és most végre elérte, hogy történik is valami. 

A Fidesz csak az erőből és a kitartásból ért. Nap, nap után a nyakukra kell járni. Levelet írni. Sajtótájékoztatót tartani. Újságírókkal szövetkezni. Ezerszer és még ezerszer elismételni, hogy két év alatt semmi sem lesz itt Mezőhegyesen, ha a Fidesz nem változtat. 

Éppen ezért önöknek is azt javaslom, hogy járjanak a Fidesz nyakára. Menjünk tüntetni december elején Békéscsabára, a földárverésre. Tüntessenek a parlamenti képviselőjük, Simonka György háza előtt. Menjenek el a megyei közgyűlés épülete elé. Ne hagyják őket nyugodni! 

És ha a felkeltették a Fidesz figyelmét, és ők látják, hogy nem akárkikkel kerültek most szembe, akkor jön a javaslattétel ideje.

Ha önök szakszerű javaslatot tesznek a Fidesznek Mezőhegyes megmentésére, akkor azt teszik, ami a kötelességük. Nem árulás nekik szakmai javaslatot tenni, hanem történelmi kötelesség. Mert a 2018-as kormányváltásig bőven tönkremehet itt minden, és akkor a hajukra kenhetik a kormányváltást. Tegyenek szakszerű javaslatot, és ne csüggedjenek!

Ne higgyenek azoknak, akik szerint akkor sikerül megmenteni a várost, ha csendben maradnak, és várják a jótéteményt. Akkor csak el fog tűnni innen minden, mert a Fidesz átlép mindannyiukon. És a tolvaj kevesek nadrágszíjparcellákon kapargatják majd a földet ott, ahol világhíres hibridkukorica termett még az idén nyáron is. 

Mi, az Együtt politikusai, együtt más pártokkal segítünk önöknek. 

Segít önöknek Kovács István barátom, akit tudom, hogy ismernek mind. Ő az Együtt választókerületi elnöke, és ő azt csinálja itt helyben, amit Juhász Péter vagy Baranyi Krisztina Budapesten. 

Segít a kitartó küzdelemben önöknek Bod Tamás, az Együtt gyulai elnöke, aki kemény ember. Olyannak ismertem meg, akit nem tántorítanak el korrupt hatalmasságok. 

Végül segít önöknek Szabó Szabolcs, az Együtt csepel-soroksári országgyűlési képviselője. Aki néhány falura innen nevelkedett, és pontosan érti, mit jelent Mezőhegyes. 

Szóval most az a közös feladat, hogy ne engedjük ki a Fideszt a szorításból, mert rövid távon ők vagy végleg tönkreteszik a várost és önöket, vagy kikényszerítjük, hogy megteremtsék a megmaradás feltételeit. 

Tisztelt mezőhegyesiek! 

Végezetül, kérem, engedjék meg, hogy a jövőről beszéljek önöknek. 

A tanulságok világosak. 

Egyrészt akkor ugye abban megegyezhetünk, hogy itt Simonka György újra nem lesz megválasztva országgyűlési képviselőnek! 

Másrészt folyamatosan rajta kell tartani a szemünket a mintagazdaság ügyén. Mert ma még keverik a szezont a fazonnal. A lovakat a tehenekkel. A hibrid kukoricát a búzával. A 2000 hektárt a 4000 hektárral. Ha így folytatják, nem lesz semmi abból a mintagazdaságból, amit el sem kezdtek. Az öntözést meg kell oldani. A vízellátást működtetni kell. A helyi adóbevételek nem eshetnek ki, mert veszteséges céget inkább ne csináljon az állam. Szóval van itt még feladat, mert a mintagazdaság csak akkor jelent túlélést, ha végre a Fideszben lesz annyi alázat, hogy valóban hozzáértő módon lát hozzá Mezőhegyes ügyének megoldásához. Földparcelláról földparcellára. Védőtávolságról védőtávolságra. Majorságról majorságra.

Harmadrészt a jövőt illetően készülni kell a rosszabbra is. Engedjék meg, hogy beszédem végén kicsit borúsabb legyek. Jó esély van ugyanis arra, hogy a földlopás és egyéb bűnök miatt a mai Mezőhegyesnek vége lesz. Azon túl, hogy ez az elmúlt évtizedek csapásai, cukorgyár, jégeső és a többi, ezúttal a Fidesz felelőssége lesz, maguknak akkor is élni kell. 

Ezért én arra kérem a város vezetését, hogy a helyi testülettel, a helyi és országos szakértőkkel dolgozzák ki a város válságtervét is. Mert ha összedől minden, nem az önök hibájából dől össze, de a másnapra már most készülni kell. 

Az Együtt ebben a tervezésben is segít önöknek szakértőkkel, tudással. És reméljük, nem lesz szükség a válságtervre. 

Azt tudom, hogy a városuk és a munkavállalók ügye jó kezekben van. Kovács Sándor, az üzemi tanács elnöke, őszinte és egyenes ember. Nem politizál, hanem érdeket képvisel. Szelíden, de kitartóan küzd a teljes közösség megélhetéséért. Mitykó Zsolt polgármester úr függetlenként küzd ezért a városért, a gyarapodás esélyéért és a mai életmódjuk megmaradásáért. 

Sándor és Zsolt nem feudális emberek. Hanem tiszta fejű, vidéki polgárok. Akiket nem lehet megfélemlíteni. Néhány hónapja az Együtt találkozót kért Lázár János minisztertől Mezőhegyes ügyében. Szabó Szabolcs képviselőnkkel közösen elvittük Kovács István, Kovács Sándort és Mitykó polgármester urat Lázár miniszter úrhoz. Engedjék meg, hogy elmondjam önöknek: a vezetőik ott Pesten, a Parlament cirkalmas termeiben kőkeményen küzdöttek. 

Én voltam abban az épületben már államtitkár, hasonló székben Bajnai Gordon mellett, mint most Lázár János. És sokszor még nekem is köntörfalazva, udvariaskodva beszéltek a hozzám bejövő tárgyalópartnerek. Mert a hely olyan, mintha kívánná az alá- és fölérendeltséget. 

De az önök vezetői abban az egy órában egyenesen beszéltek, nem udvariaskodtak, hanem érveltek. Semmi meghajolt gerinc, semmi hajbókolás. Kemény, férfias beszéd. Jó vezetőik vannak önöknek, jó emberek képviselték akkor is, azóta is az önök érdekeit. Aki olyan nyíltan tud beszélni a magyar kormány második emberével, mint ahogyan Sándor, István és a polgármester úr tette augusztusban, arról lehet tudni, hogy mindent meg fog tenni Mezőhegyes megmaradásáért.

Tisztelt mezőhegyesiek!

Ne engedjük ki a Fideszt a szorításból.

Legyen szakszerű javaslatunk a megmaradásra.

Legyen tervünk a válságos összeomlásra.

És tárgyaljunk akár az ördöggel is, ha a végén meg fog maradni Mezőhegyes. 

Remélem, ebben a küzdelemben a jövőben is segíthetek önöknek én is! És 2018-ban egy kívánatos fordulat után még jobbra fordul e város sorsa. 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Szigetvári Viktor, vitaindító, Újratervezés konferencia, november 26.)

A rendszerváltó évtizedek tele voltak indokolt illúziókkal. Azért ilyenekkel, mert jogos elvárás volt akár gazdasági, akár pedig társadalmi szempontból valami sokkal jobbat remélni 1990-ben. Ilyen illúzió volt, hogy két évtized alatt olyanok leszünk majd mint Ausztria. És ilyen volt az is, hogy a magyar társadalom a viták ellenére egységes és kölcsönös tiszteleten alapuló közösséggé válik majd a többpárti demokráciában.

Nem így lett. A megosztottságra értelmiségi ipar épült, amelynek teljesítményét később szorgos kisvállalkozókként ezerszerezték meg neves és névtelen bloggerek, Facebook-posztolók. Mára ez a spektrum nagyon széles lett.

Egyes csoportok néma hallgatását más csoportok frakciózó őrjöngése ellenpontozza. Vannak, akik felelős szecessziónak hazudják a gyáva kivonulást, a korábbi – és persze elvesztett – küzdelmek újraharcolásának korai feladását. Vannak kétoldali emlékezet bajnokok, akik minden sérelemre tudnak kontrázni, fejből idézve egy bántó olvasói levelet 1993-ból. Vannak, akik megsebeztek másokat, és vannak, akik megsebzettek maradtak. És persze vannak a cinikusok is, akik szerint ez az egész mindegy, nem fontos, és úgy ahogy van passzé. Még csak nem is szórakoztató, tehát akkor minek is van – mondják, amikor életforma-önzésük határain túlra éppen közös jövőtlenségünk miatt ők maguk sem mernek tekinteni.

Lehetne mondani, hogy mindez a múlt, és a generációváltás eltüntet majd mindent. De ez nem igaz. Mert a minták és beszédmódok öröklődnek. A mesterséges és természetes törésvonalak pedig újra és újra létrejönnek. Látjuk, tapasztaljuk. Legfeljebb nem az ÉS-ben, hanem komment-threadekben.

Jobb-e, ha egységesebb a nemzeti emlékezet? Ér-e bármit, ha politikai közösségünk közéleti vitái méltányosabbak? A pártpolitika mai, egyenlőtlen küzdelmeitől meg lehet-e óvni témákat és ügyeket? A megosztottság szükségszerű-e? És ha igen, tude valamivel elviselhetőbb lenni? Ha konszenzus kell, az hogyan nem lesz konszenzusdiktatúra? Az értelmiség, a polgárság efféle vitái érdekesek-e egyáltalán a szélesebb társadalom számára, vagy a politika alá szorultak számára ez nem fontos, rajtuk nem segít, így a diskurzust formálók szintjén sem szabad semmi ilyennel foglalkozni?

Szerintem az értelmiségi beszéd fontos, mert az nem csak az értelmiségé. Átadjuk egymásnak. Kimondatlan normákat alakítunk ki, és idővel elkezdünk máshogyan beszélni melegekről, cigányokról, erdélyi magyarokról, csángókról, a soáról és Trianonról vagy a menekültekről.

Nincs abban semmi elidegenítő elitizmus, ha egy társadalom egy része próbál tenni azért, hogy másképpen beszéljünk egymásról egymásnak egymás gondjairól. A másképpen való beszéd mellett kialakul a megértés és az elfogadás lehetősége is.

Mindez csak azokra terjed ki, akik ebben hajlandóak résztvenni. Radikálisokra és demagógokra nem. Mert ők nem megérteni akarnak, nem egymás mellett élni különbözőkként. Akik mások létjogosultságát tagadják, azok magukat írják ki e sokszínű közösség fenntartásából. Akik mások politikai megsemmisítéséért tesznek nap mint nap, nem részei ennek a színes, megérteni akaró, tiszteleten alapuló nyelvi közösségnek.

A megosztottság, a sok konfliktus, a törésvonalak elkerülhetetlenek. Nem baj, hogy ezek vannak. Egységes véleményközösség nem lesz, és nem lehet. Ha lenne, rossz volna. Nem attól lesz élhetőbb majd ez az ország, hogy nem lesznek viták.

Az igazi feladat, amelyet a következő 25 évben kell végrehajtanunk, hogy jobban figyeljünk egymásra. Akarjuk érteni, amit a másik mond. És saját igazságunk érvényesítésének szándékát ne keverjük a másik eltüntetésével.

A korábban is sokszor megszakadó és 2006 óta egyre gyorsabban megszűnő magyar polgárosodás újrateremtése a cél. A gazdasági gyarapodáson túl ehhez egymás létjogosultságának az elfogadása kell. A centrális erőtér ezt tagadja, így csak arról érdemes beszélni, hogy annak átalakulása vagy lebontása után hogyan lehet jobbá tenni a közös, magyar nemzeti emlékezetet. Hogyan lehet elkerülni az elmúlt 25 év kölcsönös bűneit.

A realistán kívánatos állapot az, hogy az átalakult magyar politikai középen majd legyen egy egyre szélesebb terület, ahol vannak megbeszélt és közösen elfogadott dolgok. Közös tabuk és közös érzékenységek. Közös ikonok és közösen nyilvántartott különbségek. Közös igazságok és közösen tévesnek nyilvánított hamisságok.

Az Együtt politikai közössége szerint előrébb sokkal nem léphetünk, amíg négy dologról nem mer egyenesen és kiegyensúlyozottan beszélni a magyar politikai közösség: Trianonról, a második világháború és a holokauszt örökségéről, valamint a 40 évről, és benne különösen Kádárról. Ezekhez negyedikként az elmúlt években oda került maga a rendszerváltás is.

Sok tudományos feladat van itt még. Mert bár száz év múlva is lesz biztos, aki szerint Horthy semmit sem tudott semmiről... De amit elkezd a tudomány, azt folytatja a tudományos ismeretterjesztés, és később normává válik mindaz, amit mások korábban kikutattak levéltárakban. A tudományos megismerésben és a muzeológiában még súlyos adósságunk van ahhoz, hogy békésebb legyen nemzeti emlékezetünk. Jobb, ha a vélemények tényeken alapulnak.

Én már akkor nyugodtabb leszek, ha valaki eminnen nem tagadja meg mástól, hogy neki Trianon tényleg fáj. És ha amonnan meg egyre többen fogják érteni, hogy 1944- 45 után miért kénytelen akár generációkkal később is egy magyar zsidó másként tekintenti a jogfolytonos magyar államra. Az

Együtt azon dolgozik, hogy újra létrejöjjön az a politikai közép, amely mentes a hisztériától, de mer vitatkozni. Hisszük, hogy csak így lesz egyszer újra nyugodt, gyarapodó ország a Magyar Köztársaság.

Vona Gábor és Schiffer András egyetértett, hogy Magyarország jövője egy Kelet-Közép-Európai Unió volna. Hiszen minket itt a térségben úgyis mindig csak kihasználnak a nagyhatalmak. 

Ennek fele se tréfa! Korábbi vitánkon is beszélt erről Vona, és akkor ezt egyértelműen az Európai Unió alternatívájaként azonosította. Most Schiffer is kimondta ezt. Ő mindig is kritikusan szemlélte a centrum-államokat. Sőt, azt is mondta most, hogy a Jobbik vette át az LMP javaslatait e kérdésben.

Térjünk magunkhoz! A válságait nehezen megoldó EU Magyarország számára a fejlődés, a gyarapodás és a szabadság helyreállításának garanciája. Minden hibájával együtt. Ma a nemzeti önzés tévútjára sodródó nemzetállamok legalább annyira akadályozzák az Unió válságkezelését, mint a bonyolult brüsszeli intézményrendszer.

De a rosszul működő EU is jobb minden másnál Európa és Magyarország számára is. A volt gyarmattartókból lett centrum-államok válságkezelésének változnia kell. Tanulniuk kell nekik is az elmúlt évtized helyben járásából. De tanulnunk kell nekünk is, akik nem foghatjuk mindig és mindenben saját felzárkózásunk kudarcait másokra. Nekünk is változnunk kell.

De a Nyugathoz tartozó Magyarországnak az EU-ban a helye, és nem valami térségi "alternatívában". Abból csak lecsúszó középosztály, nagyobb szegénység és leálló polgárosodás lesz. 

Zsákutca. Történelmi tévút. Sajnálatos, hogy az LMP ebben a Jobbikkal ért egyet.

Szigetvári Viktor nyílt levele Tóbiás Józsefhez.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves József!

Engedd meg, hogy jelen nyílt levél formájában kérjek tájékoztatást az elmúlt napok fejleményei után a Magyar Szocialista Párt (MSZP) menedékkérőket érintő politikai álláspontjáról!

A 2018-as kormányváltásra képes új magyar ellenzék megteremtése szempontjából fontos kérdésnek tekintem, hogy a magyar baloldal és a politikai centrum pártjai miként vélekednek erről a válsághelyzetről, amely minden korábbinál nagyobb próbatétel elé állította az Európai Uniót (EU) és ennek tagországaként hazánkat, Magyarországot is. Az elmúlt hónapokban nyilvános nyilatkozatok formájában megismerhettük az MSZP álláspontját, amelyet a párt „pozitív semlegességnek” nevezett. Az Együtt aktivistái és vezetői ezzel párhuzamosan az ország számos városában találkoztak szocialista politikusokkal és aktivistákkal miközben civil szervezetek által szervezett, a menekülteket segélyező önkéntes munkát végeztek. Kifejezetten jó példája volt ennek a szegedi együttműködés, ahol kollégáink és szimpatizánsaink a város polgármesterével, Botka Lászlóval közösen, egyeztetve vették ki a részüket a hazájukat nem önszántukból elhagyó menedékkérőknek nyújtott segítségből.

Mindezek után szomorú meglepetéssel hallottam Hiller István e heti nyilatkozatait. Az MSZP volt elnöke, jelenlegi országgyűlési képviselője és a Parlament egyik alelnöke a korábbiakban megfogalmazott szocialista állásponthoz képest úgy fogalmazott, amivel tovább közelítette álláspontját a Fideszéhez, haladva tovább a „pozitív semlegesség” által kikövezett úton. A volt pártelnök egyik nyilatkozata szerint jelenleg nincs jobb megoldás a hazánk határaira épített kerítésnél, és amíg valaki nem mond ennél jobbat, addig el kell fogadni a kerítés szükségességét. Egy másik nyilatkozatában az Országgyűlés szocialista alelnöke úgy fogalmazott, hogy egyelőre nem lehet kizárni azt sem, hogy „valamiféle koordináció” áll a napjainkban látható népvándorlási folyamat mögött.

Mi, az Együttben azt gondoljuk, hogy a kerítésnél csak jobb megoldás létezik. Az etnicista, nemzeti önzésbe bugyolált fideszes gyávaság embertelen, és nem szolgálja a magyar társadalom biztonságának megerősítését sem. Az nem megoldás, hogy máshova szorítjuk a menekülőket, mert így csak áttoljuk a problémát, ami ettől még nem múlik el. Ha mindenki így járna el, akkor pedig csak emberhalál lenne a következmény.

Menekültügyben van józan középút, amely a többségi magyar társadalom számára biztonságot, a menedékkérők számára pedig emberséges megoldást jelent. Ebben a szellemben dolgoztuk ki négy pilléren nyugvó szakpolitikai javaslatunkat, Több emberség, nagyobb biztonság címmel (http://egyuttpart.hu/tobb-emberseg-nagyobb-biztonsag/). Az Együtt azt javasolja, hogy Magyarország az idén 10 ezer, jövőre pedig további 5 ezer menekültet fogadjon be önkéntesen és tartósan, mert hazánknak szüksége van arra, hogy új munkavállalókat szerezzen, amivel fenntarthatóvá teheti nyugdíj- és szociális rendszerét. Pártunk e mellett támogatja a kötelező kvóták tehermegosztó javaslatát, és hibának tartja, hogy ezt a magyar kormány elutasítja. Magyarországnak erkölcsi kötelessége is a menekültek befogadása, hiszen jelenleg minden jóérzésű magyar ember szégyenkezni kényszerül Orbán Viktor embertelen tevékenysége miatt.

Az Együtt elnökeként meggyőződésem, hogy Magyarország egyik legfontosabb nemzetközi szövetségeseként a menekültkérdés kezelésében Angela Merkel német kancellár asszonynak van alapvetően igazsága. Az ő küzdelme az önző európai nemzetállamokkal a mi küzdelmünk is. Angela Merkel felelősen néz szembe a világgazdasági válság utáni stagnálástól is megtört európai társadalmak megrettentségével és elbizonytalanodottságával a menekültválság kapcsán. Álláspontja azon nyomás alatt formálódik, amely mindannyiunk vállát nyomja: hogyan lehet olyan, egyszerre biztonságot teremtő és emberséges megoldást találni, amely figyelembe veszi a Genfi Konvencióból következő nemzetközi jogi kötelezettségeket, és valódi választ ad a problémára. Ennek része a származási országok válságainak csillapítása, a Törökország-politika átalakítása, az uniós menekültügy intézményrendszer módosítása és a kötelező kvóták – Együtt által is támogatott – bevezetése. Merkel kancellár mindvégig arra törekedett, hogy saját társadalmának hangulatváltozásait is figyelembe véve hosszú távú megoldást ajánljon minden uniós tagország, és ennek részeként Németország számára is. A német álláspont az eljárásjogi szigorítások ellenére mindvégig a befogadó politikát képviselte. Annak figyelembe vétele mellett, hogy a multikulturalizmus válságára és kudarcaira reagálva sem párhuzamos társadalmak, sem pedig elzárkózó kisebbségek kialakítása nem megengedhető. Ugyanakkor a kerítéssel kapcsolatosan több uniós és tagállami vezető mindig világosan fogalmazott: a kerítés rossz megoldás, mert csak a szomszédos országokra tolja a problémákat.

A német koalíciós kormányban a Szociáldemokrata Párt is osztja a lényegi kérdésekben a kancellár álláspontját. E párt az MSZP nemzetközi szövetségese. Az Európai Parlamentben az S&D frakció – amelynek tagjai az MSZP EP-képviselői is – közös, európai cselekvésre szólított fel minden tagállamot. Gianni Pitella elnök úr több nyilatkozatában is felhívta a figyelmet az Orbán-kormány kerítésépítési akciójához hasonlatos, egyoldalú lépések elkerülésének fontosságára, és a közösen elfogadott uniós szabályok emberséges betartására.

Elnök Úr!

Mindezek alapján az alábbiakban foglaltak szerint szeretném kérdezni Önt az MSZP hivatalos álláspontjáról.

• Helyes vagy helytelen, célszerű vagy célszerűtlen intézkedésnek tekintik az orbáni kerítésépítési politikát?
• A minden uniós polgárt közösen érintő menekültválság okai között milyen, nyilvánosan fel nem fedezhető „koordinációt” észlel a válság eszkalálásában az MSZP?
• A menedékkérőket érintően támogatja-e az MSZP a Fidesz nemzetközi jogot sértő gyakorlatát, amely 2015. szeptember 15-ével lépett hatályba, és azóta hazánk az alapvető emberi jogokat is megtagadja a menedékkérőktől?
• A „pozitív semlegességnek” nevezett álláspont után várható-e még, hogy az MSZP újabb fordulatot hajt végre a menekültválság kezelésében? Amennyiben igen, az miként szolgálja egy új magyar ellenzék megteremtését?

Az Együtt álláspontja szerint, Orbán már jó néhány hónapja Putyin kottájából énekel, és erőlteti az EU szétverésének politikáját. A magyar emberek új ellenzéket akarnak 2018-ra. Ehhez mindenkinek változnia kell. De ez a változás nem jelentheti azt, hogy az MSZP immár támogatja az embertelen orbáni kerítésépítést.

Budapest, 2015. november 5.

Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke

Szigetvári Viktor beszéde Kulcsszerepben a nők című konferencián.

Tisztelt Konferencia!

Tartalmas programon vagyunk már túl, és a politikusi vita még hátra van, így csak néhány percet kérek.

Ezúton köszönöm minden résztvevőnek, aki elfogadta meghívásunkat! És köszönöm szépen Szelényi Zsuzsának, Spät Juditnak és Pápa Leventének, hogy elkészült az Együtt javaslata a nők munkaerőpiaci szerepvállalásának erősítéséről. Köszönöm a sok egyeztetést, és köszönöm a bátorságot az új gondolatok megfogalmazására. 

Most két dologról szeretnék beszélni: a változás és a vita fontosságáról. Mert számunkra, az Együttben a változás és a vita két fontos dolog.

De előtte engedjenek meg, kérem, egy személyes megjegyzést!

Tisztelt Konferencia!

Engem gyerekként apukám ébresztett, és ő adott reggelit, mert anyukám korábban indult dolgozni. A szülői értekezletekre vagy a szülői munkaközösség találkozóira legalább fele részben az apukám járt el. Az elmúlt években úgy alakult, hogy szüleim közül inkább apukám jár vásárolni akár a szupermarketbe, akár a piacra. Tudja rendesen, hogy hol jobb a friss kenyér, hol szebb a krumpli, és azt is, hogy hol van csak ugyanaz a tucatáru, amit összeszedtek a Nagybanin. 

Anyukám egy földpadlós zalai házban született egy kis faluban, és egy országos egészségügyi intézet főigazgató helyetteseként ment nyugdíjba diplomás emberként. Kora miatt lassan nekem kell leállítanom állandóan túltengő szociális aktivitása miatt, amit Kispesten kifejt. Egyébként autót vezetni 48 évesen tanult meg, és mindig is jobban vezetett, mint apukám. Felsőfokú képzettsége egy részét munka, gyereknevelés mellett szerezte meg.

Sokfélék vagyunk.

Én például szeretek rendet rakni, de nem szeretek fürdőszobát takarítani, és a bevásárlás sem okoz gondot, miközben a portörlés untat. De csinálom, mert ebben állapodtunk meg. Politikusként az ingeimet általában magam vasalom, de örülök, ha ebben kapok segítséget a menyasszonyomtól. Ha sokat vagyok vidéken a munkám miatt, akkor nyilván sérül az otthoni munkamegosztás egyensúlya, de vásároltam azért én már be hétvégére a várpalotai Lidlben is egy szórólapozás után, úton hazafelé Veszprém mellől.

Szóval sokfélék vagyunk. És nyilván családi örökségünk nagy mértékben befolyásolja, milyen módon, milyen mértékben, milyen hozzáállással veszünk részt az otthoni munkában, és azt is, hogy én majd például milyen módon veszek részt majdani gyermekeim felnevelésében.

Vannak nők, akiket úgy neveltek és úgy szeretik, ha a család működtetéséből jobban kiveszik a részüket. De vannak rengetegen, akik számára e hagyományosnak tekinthető munkamegosztás már igazságtalannak, fárasztónak és egyenlőtlennek bizonyul. De a kibeszéletlen és feloldatlan otthoni konfliktusok néma tömegében ilyen munkamegosztási jellegű vitákat félnek kinyitni. Így marad minden a régiben, ami tönkretesz életeket, ambíciókat és családokat.

A nők munkaerőpiaci esélyeinek dolga nem csak a nők dolga. Nem csak a nők értik e problémát. Nem csak a nők tudják, hogy ezzel kezdenünk kell valamit.

Mert ma úgy van, hogy karrier és család, a hivatásban való önkiteljesítés és a gyermeknevelés összeegyeztetése a nőktől több áldozatot kíván. És ez akkor is így van, ha mi, az Együttben elfogadjuk azt is, ha valaki nőként, elvált és újraházasodott családanyaként is inkább a hagyományos szerepet választja. Mi őt sem maradinak, sem önfeladónak nem tartjuk. Csak értjük, hogy ő viszont úgy szeretne élni.

Viszont mivel látjuk és tudjuk, hogy 2015-ben már nagyon sokan máshogyan szeretnének élni, más munkamegosztást akarnak otthon kialakítani, így ebben nem csak nekünk, férfiaknak van dolgunk a nők mellett, de a politika Magyarországon förtelmesen macsó világának is. Mert a nők munkaerőpiaci helyzete nem a nők ügye, hanem mindenkié.

Nekem szerencsém van. Jó mintákat hozok otthonról. Szégyellném magam, ha a házimunkából vagy később a gyereknevelés környéki dolgokból ne akarnám kivenni a részem. Nálunk amúgy is nem a gyerek, hanem a politika időigénye miatt szokott minden borulni....

De az biztos, hogy a minták mellett fontos, hogy az állam jó ösztönzőket alakítson ki, a munkáltatóknak érdekükben álljon változtatni, hogy a nap végén a családi asztalnál feleségek és férjek, élettársak és más kapcsolatok meg tudják egymással beszélni: milyen állami, jóléti és munkaerőpiaci támogatás mellett, milyen időbeosztást, életstratégiát alakítanak ki nők és férfiak közösen annak érdekében, hogy az otthoni munkamegosztásnak ne a nők legyenek a kárvallottai.

Ezért fontos az Együtt mostani javaslata, mert a macsó magyar politika világában mi együtt tekintettünk rá erre a problémára, és közösen tettünk új javaslatokat. Mert ez nem csak a nők ügye, és nem csak nekik fontos.

Tisztelt Konferencia!

Most a változás fontosságáról engedjenek meg, kérem, néhány gondolatot!

A változás nekünk az Együttben azért fontos, mert 2014-ben megtanultuk: az ellenzéki ajánlat nem volt megfelelő. Nem volt kormányzóképes, és nem volt hiteles.

Mi, az Együttben nem más pártok személyzeti ügyeivel foglalkozunk, nem azt magyarázzuk a sajtónak, hogy ki és mikor mi és mekkora lesz, ki és miként fog mihamarabb uralkodni a másikon. Mert ez sehova sem vezet.

Nekünk az Együttben erősödnünk kell, új szervezeteket kell alapítanunk és közben kormányzóképes alternatívát kell állítanunk. Ez változás nélkül nem megy. Mindenkire kiterjedő változás nélkül pedig nem leszünk hajlandóak 2018-ban az együttműködésre. És e változás nélkül a győzelem is lehetetlen. Szerintünk másoknak is kellene változniuk az ellenzéki térfélen, de az az ő dolguk.

Csak akkor szólunk, ha a Fidesz jobboldali populizmusára mások baloldali néphülyítéssel válaszolnak.

A változásnak része, hogy elismerjük: nem szégyen tanulni. Van tudás Magyarországon civil szervezeteknél, önkormányzatoknál és állami szerveknél, illetve professzionális szakértőknél a nagy, nemzeti kihívások megoldását érintően.

Van tudás, csak ezekre a politika ritkán figyel.

Mi most arra törekszünk, hogy ellenzékben is és később kormányon is figyeljünk a szakértők, az érintettek és a civilek szavára. Miközben az értékválasztások és politikai vízió tekintetében pedig elmondjuk a magunkét, meghozzuk a magunk döntéseit.

Szerencsére tavaly óta van lehetőségünk tanulni egyes jól működő, ellenzéki önkormányzatokban is. Bár közel 70 önkormányzati képviselőnk közül csak néhányan részei a helyi közgyűlési többségnek, de ez mégis sokat segít. Ott vagyunk Szegeden, Kispesten és Zuglóban, másutt, és tanulunk.

Ott vagyunk és tanulunk a sikeres Szeged példájából, tanulunk Kispest társadalompolitikájából, tanulunk Zugló minimumjövedelem-megoldásából, amely teljesen más – szerencsére –, mint az alapjövedelem, viszont hasznos és fenntartható.

Ott vagyunk és tanulunk a szigetvári válságkezelésből, tanulunk a rezsicsökkentéssel válságba sodort Gödöllő tisztességes városvezetésétől, és tanulunk Uszkán is, e kicsi, kelet-magyarországi község gondjaiból, sikereiből, ahol polgármestert is adunk.

Mert bár Magyarországon ma nincs nagy becsülete a szakpolitikai tudásnak, de mégis, e sok, működő ellenzéki önkormányzati példából érdemes és lehetséges tanulni, pártszínezettől függetlenül.

Mi, az Együttben úgy változunk, hogy a józan középúton járást tekintjük alapelvnek. Mentesen a jobb- és baloldali populizmustól, nyitottan mások véleményére, ideológiai makacsság nélkül, de világos értékek alapján.  Hiszünk a hazában és a haladásban, a szolidaritásban és Európában.

E változásnak része a közmunkásokat érintő korábbi javaslatunk, ennek része a korrupció-ellenes csomagunk, az ügynöktörvény-javaslatunk, a nyugdíjpolitikánk, és ennek része most a nők munkaerőpiaci helyzetét érintő javaslatunk is.

Nem szégyen tanulnunk nekünk sem, és nem szégyen nyíltan elmondanunk, miben kell változnunk. Az egyenes beszédben, a populizmus elleni küzdelemben azonban nincs pardon. Mert e nélkül sosem lesz újra gyarapodó, összetartó ország Magyarország, erős középosztállyal és csökkenő egyenlőtlenségekkel.

Tisztelt Konferencia!

A változás szükségessége mellett fontos nekünk a vita is.

A magyar politikusok elszoktak a vitáktól. Hosszú monológokat szavalnak tévé- és rádióstúdiókban, mit sem zavartatva magukat a valóságtól és ellenfeleik véleményétől.

Egy vita keretében ez kevés.

Néhány hete Vona Gáborral és Schiffer Andrással vitáztam háromszáz vállalati vezető előtt. Néhányan mondták: az Együtt így legitimálja a Jobbikot. Pedig dehogy.

2015-re a magyar választók legitimálták a Jobbikot. Ezt lehet szeretni, lehet nem szeretni – és én nem szeretem –, de aki nem veszi tudomásul e tényt, az a homokba dugja a fejét.

Vitázni azért kell, hogy tisztázzunk félreértéseket, és ütköztessük megoldási javaslatainkat. Ez segít a választóknak.

Ahogyan néhány hete igenis segített sok vállalatvezetőnek a Jobbik megismerésében az, hogy Vona Gábor finanszírozhatónak tekintette a férfi40 kezdeményezést, aminél szerintem jó néhány fontosabb, igazságosabb és fenntarthatóbb nyugdíjpolitikai megoldás létezik.

A vita azért fontos, hogy kiderüljön, ki kormányzóképes. És az ígéretek csak akkor hitelesek, ha kormányzóképesek vagyunk.

Mi, az Együttben ezért szervezünk immár hagyományosan többpárti politikai, szakpolitikai vitákat. És ezért javasoltuk 2014-ben is, az Európai Parlamenti kampány során a mindenkire kiterjedő vitát.

Mert a populizmust csak vitában lehet legyőzni. És mert a populizmust vitával kell legyőzni. Hogy elkerüljük a kilencvenes évek káros, tabusító, a valóság problémáit elrejtő politikusi és értelmiségi csapdáit.

Szóval,

jó vitát kívánok a politikus kollégáknak! És jó szórakozást a közönségnek!

Köszönöm szépen a figyelmet.

Szigetvári Viktor beszéde 2015. október 23-án.

Tisztelt Emlékezők!

Ma, 2015. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti ünnepén az Együtt politikai közössége ’56 hőseire, Göncz Árpádra és a magyar szabadságra emlékezik. Utóbbira azért csak emlékezik, mert ma, 2015-ben a szabadság ügye rosszul áll Magyarországon.

’56 hőseire emlékezve az Együtt nem feledi, hogy 1956 mindenkié. Nem a jobb vagy baloldalé, hanem mindenkié. Kinek a munkástanácsok, kinek az ifjúkommunistákból lett reformerek, kinek a kisgazdák, kinek pedig a tisztes nemzeti forradalmárok állnak közelebb a szívéhez. Kinek egy vidéki munkásgyűlés, kinek a Széna tériek vagy Corvin köziek, vagy kinek a Petőfi kör és Nagy Imre. 

Mi, az Együttben tudjuk, hogy a sokféle ’56 egymás mellett él ma is, mert akkor is egymás mellett élt, amikor megtörtént. Egymásról csak részben tudva, gondolatokat és vágyakat egymással csak részben egyeztetve, de mégis közösen támadva a diktatúrát, együtt harcolva az elnyomás és az idegen uralom ellen. 

Szemben az elmúlt évtizedek kisajátítási törekvéseivel, valljuk, hogy ’56 mindenkié. A történelmi tények kutatását szeretnénk meghagyni a szakembereknek, a levéltárak és az interjúk ismerőinek – a politika oda jobb, ha nem ártja bele magát. Önző kisajátítás helyett a középutat ajánlja mindenkinek az Együtt: 1956 forradalma és szabadságharca úgy mindenkié, ha nem vitatjuk el egymás jogát arra, hogy ki-ki a sajátjának is tekintse.

Tisztelt Emlékezők! 

Az Együtt politikai közössége ma, 2015. október 23-án, a nemzeti ünnepen Göncz Árpádra is emlékezik. A Harmadik Magyar Köztársaság első, újraválasztott elnöke néhány napja hunyt el, és hazánk őt két nappal a forradalom és szabadságharc leverésének emléknapja után, november 6-án kíséri utolsó útjára.

Göncz Árpádra mint minden magyar köztársasági elnökére emlékezünk mi, az Együttben. Kinek ő volt a Gyűrűk ura fordítója, kinek cellatárs és ’56 életfogytiglanra ítélt hőse, kinek a világháború utáni évek Kisgazdapártjának ifjúsági szervezeti elnöke és politikusa, kinek a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, kinek az új Írószövetség elnöke, kinek pedig hazánk megközelíthető, higgadt, emberi és szerethető köztársasági elnöke. 

Mi, az Együttben így, egyben emlékezünk Göncz Árpádra, és reméljük, senki, sehogy nem sajátítja ki az ő emlékét. Mert ahogyan 1956 mindenkié, úgy Göncz Árpád is mindenkié.

Tisztelt Emlékezők!

A józan középúton járó Együtt elnökeként ma a magyar szabadságra is emlékezni vagyok kénytelen. Mert bár nem múlt még el, csapataink szüntelen harcban állnak, de a helyzet rossz. 

Ha valaki 1990. október 23-án született, és ma épp 25 éves, akkor egy a mainál szabadabb hazába született.

Mert mi a szabadsága ma egy tanárnak, akinek gimnáziumát hirtelen be akarják zárni, hogy szakközépiskolai tanárrá tegyék, aki nem taníthat úgy és azt, amit szűkebb szakmai közössége kívánatosnak tart, és aki nem mer ma tiltakozni a kormány ellen, mert ha igazgatója nem is, de felügyelője biztosan számon kéri rajta, ahogyan élni kíván szabadságával?

Mert mi a szabadsága ma egy földművesnek, Váradi András családjának vagy egy mezőhegyesi majorságban élő fiatal párnak, akiknek feje fölül először pályázattal és most értékesítéssel ellopják a földet, tönkretéve ezzel megélhetésüket és jövőjüket? Megfosztva őket szabadságuktól a méltó emberi élethez.

Mi a szabadsága egy fiatal újságírónak, akit azért rúg ki német tulajdonosa a portáljától, mert cikket merészel írni a kormány egyik vezető tagjáról? 

Mert mi a szabadsága annak a magyar cigánynak, akit immár rendszeresen tagad ki a kormány a magyar nemzetből?

Mi a szabadsága annak a kétkezi munkásnak, akit azért kell kirúgni, mert feje felett tolvaj oligarchák háborúznak a koncon, és végül neki, aki csak egy darut kezelt, munka már nem jut?

Mi a szabadsága annak a történésznek, akivel azért nem sugároz interjút minden magyar állami rádiója, mert történelem-szemlélete más, mint a kormánypárté?

Mi a szabadsága annak a meleg párnak, akik csak azért nem fogadhatnak örökbe és nevelhetnek szeretetben gyermeket legálisan, mert egy párt személyes erkölcsével ez nem egyeztethető össze?

És mi a szabadsága annak az egyszeri népszavazás-kezdeményezőnek, akit mindegy, épp milyen ügy kapcsán, de akár maga az Alkotmánybíróság vagy a Kúria foszt meg abbéli jogától, hogy honfitársai véleményét kikérhesse a mai kormány számára kellemetlen ügyekben?

Tisztelt Emlékezők! 

Ma a szabadság ügye rosszul áll Magyarországon. Tiporja azt a keletre és a feudális elnyomásba siető miniszterelnök, tiporja az alkotmányosságot őrizni hivatott Alkotmánybíróság, tiporja a korrupt érdekből megfelelni akaró és gyáva multinacionális vállalat, tiporja a rendszerbe betagozódó szakfelügyelő vagy jómódú polgár, és tiporja mindaz, aki épp most ellopja a magyar földet.

Mi, az Együtt józan középúton járó pártjának tagjai és szimpatizánsai október 23-án büszkén emlékezünk a Harmadik Magyar Köztársaság alapítóira. Tiszteljük Sólyom László, Tölgyessy Péter és Kis János örökségét. Gondoljunk bár részben mást a világról, de tisztelettel emlékezünk szabad köztársaságunk alapítóiként néhai Antall József miniszterelnökre és az idén elhunyt Szabad György házelnökre. És a köztársaság egyik alapítójaként, a szabadság új kultúrájának egyik meghonosítójaként emlékezünk ma és majd november 6-án is Göncz Árpádra.

1956 mindenkié. Göncz Árpád mindenkié. És a magyar szabadság is mindenkié. Az Együtt a józan középúton járva azért küzd, hogy a mérsékelt közép hangja is megjelenjen újra a populizmusoktól hangos magyar közéletben. Ennek része az is, hogy ha célunkat egyszer elérjük, mi akkor sem hagyjuk senki által kisajátítani történelmi dicsőségeink és hőseink emlékét, és nem hagyjuk újra ellopni a szabadságot. Mert aki kisajátít, kitagad, lenéz, diktál, megoszt és a másik létezésének jogát, értelmét elvitatja, szabadságait szűkíti, higgyen bármennyire is saját megszállott kizárólagosságában, valójában méltatlanná válik ’56, Göncz Árpád és a magyar szabadság képviseletére is.

Köszönöm szépen a figyelmet!

Szigetvári Viktor beszéde az Együtt küldöttgyűlésén.

Tisztelt Küldöttgyűlés! 

Nyolc hónappal az Együtt tisztújító küldöttgyűlése után most azért gyűltünk egybe, hogy beszéljünk a jövőnkről. Az Együtt három évvel politikai fogantatása és két és fél évvel megszületése után különös felelősséggel bír Magyarország megváltoztatásában. És ma erről a változásról szeretnék beszélni.

Ha minden így marad a hazámban, Magyarországon, akkor egy lecsúszó, megosztott és reményvesztett országot hagyunk utódainkra. Egy polgárság nélküli földterületet, amelyet kiválasztott kevesek szétloptak, és ahol sokan küzdenek a feudális elnyomástól sújtva vállalkozóként, pedagógusként, orvosként vagy kétkezi munkásként. Akik pedig középosztályi életet élhetnek, a mindennapjaikban azt élhetik majd meg, hogy nem csak a határra, hanem városaink, kerületeink köré is kerítések épülnek, amelyek magyart magyartól választanak el még a mi életünkben.

Ha nem változik semmi, egyeseknek kijárt útjuk lesz továbbra is a jóléthez, míg mások előtt minden sorompó lezárul.

2015 egy elvesztegetett év, amely során nőtt a lemaradásunk, lassult a növekedésünk, és megosztottabbak lettünk.

2016 sem lesz a változás éve. És mára bizonyosak lehetünk benne: a magyar populista jobboldal két nagy pártja, a Fidesz és a Jobbik egyaránt zsákutcás jövőt kínál hazánknak. Ki gyorsabban, ki lassabb haladna, de ugyanoda tart. Egy keleties Magyarországra, ahonnan ki azért megy el, mert neki ennél csak jobb lehet, ki pedig azért, mert pénztől függetlenül normális, nyugodt és jó életet csak másutt remélhet.

Azért kell itt és most nektek beszélnem a változásról, mert 2018-ban lehetséges a változás. A Fidesz legyőzhető 2018-ban akkor is, ha sokan már 2040-ig minden választást odaadtak Orbán Viktornak. De tévednek.

Ehhez új ellenzék, új miniszterelnök, új program és új választói szövetség kell. És ebben az Együttnek meghatározó feladata van. Változnia kell az ellenzéknek, benne változnia kell az Együttnek is, hogy aztán stabil kormányzással változtatni tudjunk az országon is. Mert a győzelem önmagában semmi: stabil kormányzást kell tudni teremteni, és az Együttnek ehhez kell hozzátennie a magáét.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Ma egy ember érdekelt valójában a változatlanságban: Orbán Viktor. Megosztott ellenzék. Széttört és ellopott médiavilág. Elnyomástól szűkölő értelmiségiek, állami alkalmazottak, közmunkások és vállalkozók.

Ma a kormányváltást akarók vannak többségben Magyarországon. De ők erőteljes és új ellenzéki politizálást akarnak, ehhez mindenkitől nagyobb elszántság szükséges.

Az ellenzék változatlanságában senki sem érdekelt, aki kormányváltást akar. Aki nem változik, Orbán Viktor kottájából játszik.

A 2018-as győzelem érdekében az Együtt a saját útját járja. Ezen indultunk el februárban a borzalmas 2014-et hátrahagyva. Megmaradtunk, és most erősödnünk kell, mert józan gondolataink mit sem érnek erős szervezet és nagyobb társadalmi támogatottság nélkül. Ehhez immár megtaláltuk saját hangunkat, tudjuk kikhez beszélünk, és tudjuk, mit akarunk. Mi elkezdtük önmagunk megváltoztatását, és folytatni is fogjuk.

Sem idén, sem a jövőben nem foglalkozunk mások belső ügyeivel. Semmi hatalmi harc a koncon más ellenzéki pártokkal. Semmi üzengetés, semmi további aprózódás, semmi pártközi vagy párton belüli harc a nyilvánosság előtt. Ez árt. Ez káros. Jó volna, ha mindenki belátná.

Mi, az Együtt politikusai csak akkor szólunk kritikusan másokról, ha a jobboldali populizmusra baloldali populizmussal válaszolnak.

Az Együtt kötelessége, hogy bebizonyítsa: a jobboldali populizmusra nem a baloldali populizmus a nemzeti érdek szerinti válasz, hanem a józan középút, a hiteles, egyenes beszédű és szakszerű politika.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Kik nyernek manapság választásokat a világban? Populisták és józan centristák. Az ő küzdelmükről szól ma a politika a világban, nem a jobb- és baloldal küzdelméről.

Az elmúlt évtized válsága alacsony növekedésről, növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségekről, újra elszabaduló piaci versenyről szól, miközben a bérek növekedése elmarad a nemzetgazdaságok növekedésétől, és a középosztály Seatle-től Varsóig, Stockholmtól Athénig egyre vékonyodik.

Nálunk, Magyarországon annyival rosszabb a helyzet, hogy válságunk már a világgazdasági válság előtt elkezdődött. Eluralkodott rajtunk a rendszerváltás utáni évtized teljes fáradtsága.

Ilyenkor nem szégyen tanulni másoktól!

Angela Merkel, Matteo Renzi, Manuel Valls, Barack Obama és David Cameron mind-mind mérsékelt politikusok, és a maguk módján sikeresek. Politikájuk lehet bár jobb- vagy baloldali, de sokkal kevesebben különbözik, mint pártjaik politikája az 1970-es években.

Hisznek az állam által ellenőrzött versenyben és piacgazdaságban, támogatják a jóléti állam különböző formáit. A béke garanciájának az Észak-Atlanti Szövetséget, illetve az Egyesült Államok és Európa szövetségét tekintik.

Mi, az Együttben ugyanebben hiszünk, és valljuk, hogy a rendszerváltás jó irányba indult: piacgazdaság és nyugat, jóléti állam és felzárkózás. A modellek és módszerek újak kell hogy legyenek, de az irány változatlan.

Érdemes figyelni, hogy miért van igaza Angela Merkelnek a menekültügyben! Morális érvei megingathatatlanok akkor is, ha nem a pillanatnyi többséget képviselik: az nem a második világháború utáni Németország és Európa, amely a jogos menedékkérőket kiszorítja. És közben ő képviseli azt is, hogy a német gazdaságnak a népességfogyás mellett szüksége van új munkaerőre is. Racionális érdekkövetés és emberséges felelősségvállalás – ez a nagyobb biztonság kulcsa.

Ez számunkra, az Együtt számára is irányadó volt az elmúlt hónapokban. Elsőként dolgoztunk ki ellenzéki pártként belföldi biztonságot és emberséget egyszerre garantáló, szakszerű, a civilekkel egyeztetett programot, és közben segítettünk ott, ahol tudtunk, Békéscsabától Szegeden át Budapestig.

Ebben hiszünk,  és tudjuk azt is: a pozitív semlegesség a haladás fegyverletétele a maradás erői előtt. A józan középút veresége a populizmussal szemben. Ezért elutasítjuk.

Pedig, Tisztelt Küldöttgyűlés, van mit tanulni a populistáktól is. A Podemos, a Sziriza, a francia szélsőjobb, vagy Heinz-Christian Strache Ausztriában és Jaroslav Kaczyinski Lengyelországban mind-mind a lehetetlent ígérik, és képtelenek azt beteljesíteni. Ezzel megosztottabb és csalódottabb társadalmakat hagynak csak hátra.

De populizmusuk mögött ott a valóságról való beszéd, az elfogadhatatlan igazságtalanságok lefestésének képessége, amit nekünk is el kell tanulnunk.

Mert igaza van annak, aki a tűrhetetlen nyomorról beszél. Mert igaza van annak, aki a középosztály lecsúszásáról beszél. Mert igaza van annak, aki a növekvő vagyoni és jövedelmi különbségekről beszél. És mert igaza van annak is, aki szerint a mai kapitalizmus nincs rendben, mert adófizetői pénzen mentette meg 2008 után önmagát és bankjait, majd pedig ebből csinált államadósság-válságot. Ezek mind-mind igaz, velünk elő problémák.

Tanulni kell a populistáktól, hogy képesek legyünk hittel beszélni arról, értjük a mindennapok problémáit, nem védjük a választópolgárokkal és a jobb jövő reményével szemben a szomorú valóságot.

De a megoldásaikat, az ég szerelmére, az úgynevezett megoldásaikat gyorsan felejtsük el! Az antikapitalizmus nyomort hoz – akkor is, ha a piacgazdaság sosem tökéletes. Az egyoldalú nukleáris leszerelés ostobaság – akkor is, ha sok háborúba felkészületlenül sodródott bele a nyugat, és ha Jeremy Corbyn brit diagnózisa más területeken tartalmaz igazságot is. A menekült és bevándorló ellenes gyűlöletkeltés társadalmi és gazdasági zsákutca – akkor is, ha nem mindenki rasszista, aki megijed idegenek nagy csoportjaitól. A verseny és a piac államkapitalista felszámolása csak nyomort és szegénységet hoz – akkor is, ha egy jó állam feladata a piacgazdaság szabályozása, a monopóliumok kialakulásának megakadályozása, az oligarchizálódás visszafordítása, a fenntartható béremelések kikényszerítése.

Nem elég érteni az emberek nyelvét, hanem összetartó és gyarapodó országot is kell tudni teremteni. Ez pedig a populistáknak nem megy.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Ez vezette az Együtt vezetését az elmúlt 8 hónapban, amikor számos ügyben mást, újat mondtunk, szemben a jobb és baloldali populizmussal, a menekültkérdésen túl.

Ezért küzdöttünk a férfi40 ügyében a jobb és baloldali populizmussal szemben egyedüli erőként, mert hisszük, hogy van bátrabb és igazságosabb nyugdíjpolitika a fenntarthatatlan ígérgetésnél. A Ratkó-gyerekek rászorultsági minimálnyugdíja, a mai fiatal dolgozók majdani nyugdíja, a nyugdíjplafon, az átlátható emelési rendszer – mind-mind olyan kérdések, amelyekre lehet és kell költeni.

E józan középút nevében tett a Váradi András Alapítvány, szemben a populista jobb és baloldallal, új megoldási javaslatot a közmunkaprogram reformjára. Mert sem a mai program nem megoldás, sem pedig 2010 előtti Út a munkába. Mindkettő bezár a nyomorba, és megbélyegez. A mi javaslatunk elfogadja a munkaerőpiac kettős válságát, a képzett munkaerő hiányát és a vele párhuzamosan létező nagy munkanélküliséget, és erre ad nem megbélyegző, hanem kiutat jelentő választ.

A józan középút nevében utasítjuk el a Nyári Olimpiát, és érvelünk inkább az oktatási rendszer fejlesztése mellett. Mert amíg egyetlen iskola is van, ahol nincs tornaterem vagy kinn van csak WC az udvaron, addig nincs ok ezermilliárdokat elkölteni egy amúgy remek sporteseményre. Támogassuk a magyar sportolóhősöket, de ne építsünk felesleges stadionokat iskolák és tornatermek helyett.

Mi, az Együttben cselekszünk, amíg mások beszélnek vagy hallgatnak. Ezért küzd Baranyi Krisztina az Illatos úti szennyezés felszámolásáért évtizedek többpárti tétlensége után, ezért küzd Berkecz Balázs a szükségtelen atomtemető ellen, ezért ír cikket, keres szakmai megoldást Pataki Márton és Varga Márk a Volkswagen-válság leküzdésére, és ezért beszél a női munka és a család állami támogatásáról Szelényi Zsuzsa.

Mert van józan középúton járó megoldás.

Nem önmagában kell béremelést követelni, miközben persze minden forint jól jönne, hanem beszélni kell a magyar versenyképesség növeléséről, a középvállalkozások megerősítéséről és beszélni kell egy új adórendszerről, amely többkulcsos és adójóváírásos, de semmiképpen nem 5-10-15 százalékos populista kulcsokat használ, ahogyan ezt javasolták, mert abból csak összeomlás következne.

És van józan megoldás az energiaárak jelentette kihívásra is, nem csak árcsökkentő állam kell, mert annak az az eredménye, ha rosszul csinálják, hogy most rúgnak ki éppen ezernél is több embert a magyar víziközmű cégektől. És emlékszünk arra is, amikor 2009 előtt azért volt drágább a magyar áram, mert a kötelező átvétel rossz rendszerét tudatosan tartották fenn a szocialisták.

Ezek mind valós bajok, és mindre van jobb, bátrabb, igazságosabb megoldás. Amely hosszútávra tekint, és nem rövidtávra. Az Együtt eddig is ezeket a megoldásokat kereste, ezután is ezeket fogja. Ezzel változunk egy ellenzéki választási győzelem érdekében.

Tisztelt Küldöttgyűlés!

Végezetül arról beszélnék most, miért érdemes hinni az Együttben? Miért érdemes ránk szavaznia, akinek elege van a jobb- és baloldali populista népámításból?

Azért, mert elindultunk egy úton, változtatunk saját magunkon, és erre a változásra szólítunk mindenkit. Nem az út végén járunk, hanem az elején.

Egyenes beszéddel küzdünk a populizmus, a feudális elnyomás és a korrupció ellen. Csökkentjük a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, erősítjük a törekvők polgárosodását, megállítjuk a középosztály lecsúszását. És közben keressük a nemzeti kiegyezés lehetőségét is, mert nem keverjük össze a populista Fideszt és a Jobbikot a választóival.

Még nem elég erős az Együtt, országos szervezetünknek bővülnie kell és nagyobb társadalmi támogatásra kell szert tennünk. Hiszek abban, hogy ezen az úton elérhetjük ezt. Jövőre még többet teszünk országos hálózatunk fejlesztéséért, és minden városban szövetséget ajánlunk a józan középúton járó polgároknak. Építjük kapcsolatrendszerünket a civil szervezetekkel, és továbbra is bevonjuk őket minden megoldás-keresésünkbe. Új programunk részleteit folyamatosan készítjük, ahogyan idén is tettük.

Orbán Viktornak ma nincs a józan középúton járó ellenpontja. Ennek megteremtése az Együtt küldetése.

A józan középút nem jelent puhányságot. A korrupció ellen tűzzel-vassal küzdünk, az illiberális rendszert alkotmányos forradalommal elsöpörjük, és – Váradi András barátunk emlékére is – határozottan fellépünk a Fidesz feudális elnyomásával szemben is, amely mindenkit szegénnyé vagy lecsúszóvá vagy fenyegetetté tesz a kiválasztott kevesek kivételével.

A választók többsége kormányváltást akar 2018-ban. A magyar populista jobboldalt egy erős, mérsékelt szövetségnek kell leváltania. Ha addig mások is megváltoznak, nem csak mi, akkor ennek lesz meghatározó ereje az Együtt. A józan középút pártja. Sem jobb-, sem baloldali. Büszkén a magyar haladó hagyományra, kiállva a liberális demokráciák értékei mellett, és folyamatos figyelemmel nyugati szövetségeseinkre.

Tanulva 2014-ből, világosan kimondjuk: ugyanúgy és ugyanazokkal, ha nem változnak, még egyszer összefogást nem csinálunk. Mert a győzelemhez mindenkinek változnia kell és csak a változás után érdemes együttműködni, különben nem lesz új, győztes választói szövetség a Fidesszel szemben.

Ha pedig netán mindebben egyedül maradunk 2018-ra, akkor sem ijedünk meg. Önállóan is készen fogunk állni a megmérettetésre, de minden józan szövetségre nyitottak leszünk, amíg van értelme.

Az Együtt a józan politika ma itthon mindeddig hiányzó pártja.

Az egyetlen magyar párt, amely teljesen mentes a néphülyítő bal- és jobboldali populizmustól, és közben hisz a szolidaritásban és a haladásban.

2015 ősze már nem a megmaradásunkról szól, hiszen mostanra mérhetően megmaradtunk. Az idei év nagy része a saját hang és saját cél megtalálásáról szólt. A mai vitával együtt megtaláljuk ezt közösen. És 2016 lesz számunkra a növekedés és a megerősödés éve, a józan középút politikáját képviselve. 

Köszönöm a figyelmet!

Orbán Viktor esélyegyenlőségi és nőpolitikai elképzeléseiről értesülhetett tegnap a közvélemény a 444.hu cikkén keresztül. A kormányfő sajtóirodája által érdemben nem cáfolt beszélgetésből árad az orbáni macsó tempó, amely ellentétes a valósággal és a magyar társadalom érdekével. 

Az Együtt pártalapítványa, a Váradi András Alapítvány most publikálta  új, szakmai javaslatait a párt munkaerőpiaci kutatási programjának részeként. Magyarországon ma egyszerre van munkanélküliség és munkaerőhiány, egyszerre alacsonyak a bérek és nagy az elvándorlás. Mindeközben továbbra is igaz, hogy a nők rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben vannak magyarországi munkavállalókként, vezetőkként. Az Együtt mostani javaslata folytatja a közmunkaprogram kijavításával megkezdett szakmai munkát.